Fezejet

 1 I    |       féltem közelében; úgy akartam tudni, mi lehet abban belül. Zubbonyos
 2 II   | szimbolisztikus jelentőségére, azok tudni fogják, hogy a Holzbirn
 3 III  |          tetszett! Arról meg fogják tudni, hogy ki vagyok. S nem sütöm
 4 IV   |          vele a kriptába?~– Tetszik tudni, egy kis torra.~– Igen –
 5 V    |             lova nyakára.~S a ló is tudni látszik, hogy gazdája most
 6 VIII |          keze van még. Nem is fogja tudni, mire húz? Majd én mesélek
 7 IX   |             néha kíváncsian, mintha tudni akarná, hogy él-e még valaki
 8 X    |       hálókabátot.~– Szinte tetszik tudni? – kérdezém én, elámultan.~–
 9 X    |         ráhajtok, hogy azt se fogja tudni, jobbra térjen-e ki, vagy
10 X    |            valakit, mit tartozom én tudni, hogy annak mi dolga volt
11 X    |              akkor másnak kell róla tudni. Mi pedig nem azért jöttünk
12 XIII |           arcába, s abból meg fogja tudni, hogy ez ifjú nem aljas
13 XIII |           bűbájos gondolat: mindent tudni!~Egyszer, mikor nagyon jól
14 XIII |       rebegé:~– Szeretnék imádkozni tudni.~– Imádkozni-e? Hát aztán
15 XVII |           mondaná: „Mit tetszik még tudni a mulattatásunkra?”~– Kegyednek
16 XVII |             két embert boldoggá fog tudni tenni. Ha azonban az ég
17 XVIII|           Szolnokba megyünk.~Hiszen tudni lehetett ezt jól; nem éppen
18 XVIII|  csodálkozással.~– Hisz azt tetszik tudni.~– Óh, hogyne, kérem. Ott
19 XXII |            időre rendeljen meg. Nem tudni: egy órakor, két órakor,
20 XXIV |             ezt látszott meg akarni tudni!~– Ugyan! Van az úrnak lelke?~–
21 XXVII|           rettentő szívfájdalom nem tudni imádkozni: csak így térdepelni
22 XXIX |              úgy rázta. – Szeretném tudni, hol vesznek itten ma malacot!
23 XXX  |              mindent meg kell nekik tudni. – A többieket kivallatták
24 XXXII|        számlálása.~Siralom volt ezt tudni és őt látni.~Egy délceg