1-500 | 501-643
Fezejet
1 I | volna az a kérdés, hogy ha meg kellene a négy közől háromtól
2 I | s csak egyet tarthatnék meg magamnak, melyiket választanám;
3 I | hogy soha közőlünk senki meg ne haljon, el ne váljon,
4 I | összehúzta azokat a szemöldeit, meg lehetett rettenni tőle;
5 I | mosolygás az sem volt soha, meg nem nevetteté őt senki.~
6 I | cseresznye is érik a kertben, meg a szamóca; a szépit anyánknak
7 I | fogjuk hazahozni!~Bátyám meg a vadászatnak örült. Hogy
8 I | vadászni, s féltettem, hogy meg találja lőni magát.~– Mit
9 I | nőket pokoli kínnal rohanja meg, s e szívtépő kínok között
10 I | csak a férfikor tanított meg rá.~Olyankor, mikor sírnom
11 I | Ő nem ébred fel többé.~– Meg szeretném őt csókolni.~–
12 I | ami ebben a szobában van, meg lett volna halva.~Egyszer
13 I | hogy mármost csókoljam meg atyám kezét, s aztán menjünk.~
14 I | Dezsőcském?~– Zsuzsi néni, mondja meg nekem igazán, miért nem
15 I | Legyőztem a rémet, nem kérdeztem meg. Sokszor mondják azt a gyermekeknek,
16 I | elevenbe, szédüljek bele. – Meg tudtam magamat tartóztatni.~
17 I | lőszert, de addig ne töltse meg a fegyvert, míg szükségét,
18 I | azt mondta, hogy pihenjünk meg. Leültünk egymás mellé egy
19 I | csak naplement után nyíltak meg a felhők, hogy a lemenő
20 I | minden tagja öngyilkosul hal meg.~Íme ez volt a titok, mely
21 I | folytatá öreganyánk most már meg nem rezzenő szóval, s ezentúl
22 I | testvérek haraggal válnak meg egymástól; az enyim és tied,
23 I | hideg alázattal süvegelték meg feloldalról. S azután volt
24 I | azután volt egy ember, aki meg sem süvegelte, hanem csak
25 I | ítélet, akárhová futsz előle, meg nem menekülsz, gyilkosodat
26 I | szemem előtt történt, és én meg nem fogtam a kezét, hogy
27 I | előkészíteni. Nem adatott meg a siker törekvéseiknek;
28 I | apródonkint, és nem ragadhattam meg kezét, nem kiálthattam rá: „
29 I | úgy féltem, hogy nekem is meg kell itt tébolyodnom. Ez
30 I | Anyja azt hitte, hogy meg kell őt dorgálnia, a fiú
31 I | anyai szeretetnek! És az meg tudta magát ölni!~Rajtam
32 I | volt; engem sem ütöttek még meg soha; pajkosságomért egyszer
33 I | pajkosságomért egyszer meg kellett fenyíteniök szülőimnek,
34 I | böjtöléssel fenyítettek meg, különben már itt volnék
35 I | mint egy őrült, ragadta meg kezeinket, s felugrott ültéből.~–
36 I | koporsó számára. Nézzétek meg jól azt a helyet, s aztán
37 II | pedig hát testvérek volnánk, meg kellene egymást értenünk;
38 II | egymást értenünk; a németnek meg kell tanulni magyarul, a
39 II | körülvett: Isten áldjon meg, jó öreg falióra, aki reggel
40 II | ebédre hívtál! Isten áldjon meg, szép rajzolóasztalom! Fog-e
41 II | kietlen égbe, mert nem várta meg, míg a kalauz angyal érte
42 II | itthon két szívet repesztene meg.~Hozzám azonban csak annyi
43 II | teremtés lehet. Anyám sokszor meg fog érte emlegetni. – De
44 II | hogy ne kapjon enni, míg meg nem tanulja a leckéjét,
45 II | csigalépcsőn fellépegetni; azután meg annyi ajtó, kisebb, nagyobb
46 II | akartam elérteni a szavát.~De meg nem is voltam éhes.~Hoztak
47 II | egyszerre a szívével is meg a gyomrával is, azt mindig
48 II | mondja azt senkinek, még tán meg is csókolni… annyira meg
49 II | meg is csókolni… annyira meg voltam rettenve.~Rettegésemet
50 II | fog mutatni azzal a soha meg nem álló kezével, s kikiáltja: „
51 II | gyanítom, hogy mi. És bátyám meg nagyanyám nem jönnek segélyemre,
52 II | kiállhatatlan teremtés mindent meg tud velem értetni.~Soha
53 II | gonosztevő nem gátolta azt meg, csak azután nevetett ki
54 II | megállhatta, hogy egyszer se húzta meg a hajamat.~Ezt pedig vártam
55 II | ezerszer elhadarja újra meg újra, s a hadart sornak
56 II | coracemque, facemque!”~Újra meg újra ugyanaz.~Fánny odatartotta
57 II | hasonlított az anyjához meg a nagyanyjához, éppen olyan
58 II | kegyetlen, kőszívű testvér meg tudta azt tőle tagadni.~
59 II | le a pékműhelybe, nézzük meg, hogy sütik a szarvacsokat,
60 II | használatba is vevé, mikor valakit meg akart nevettetni, s úgy
61 II | meglatolja, – s az nemigen nyerte meg helybehagyását.~– Pedig
62 II | Itt azután nem állhatta meg Márton, hogy rá ne gyújtson
63 II | gazdát, se a közönséget meg ne csalja, eltalálja, hogy
64 II | bele vannak foglalva: „Add meg minekünk a mi mindennapi
65 II | Igenis: „De szabadíts meg minket a gonosztól!”~Ezen
66 II | éveket kivéve. Nem bántam meg soha. Valahányszor tiszta
67 II | a fejét, és nevetett; én meg nem tudtam elgondolni, hogy
68 II | Henrik azt próbálgatta, hogy meg tudná-e a fejebőrét úgy
69 II | kezébe, de a másik kezével meg nyúlt a linea után, s azt
70 II | mindaddig, míg Fromm táti meg nem ígérte, hogy nem fogja
71 II | magával.~Fromm táti híven meg is tartotta a fegyverszüneti
72 II | csupán szóval dorgálta meg az erősségből előmászó fiút,
73 II | bizonyítványainkkal igen meg volt elégedve, s azt nem
74 II | szigorúan fog velünk bánni. Meg nem engedi, hogy ebben a
75 II | elkanászodjunk. Szállásainkon is meg fog bennünket látogatni
76 II | hegedülést pedig semmiképpen meg nem engedem! Loránd bátorkodott
77 II | igitur!” Azért én semmiképpen meg nem engedem, hogy a diákok
78 II | tapasztalásból tanulták meg; hogy a direktor úr maga
79 II | ifjakat, kiket semmi fegyelem meg nem bírt zabolázni, kiken
80 II | és a pálca, mi javította meg? A hegedűvonó. Aki zenélni
81 II | forintnál.~Nagyanyám rendkívül meg volt elégedve az alkuval.
82 II | rajzolni is tanuljon, az meg éppen nem kerül többe négy
83 II | nagyanyámnál, ki semmiképpen meg nem engedte, hogy okos,
84 II | Éppen csak úszni tanultam meg, titokban, minthogy meg
85 II | meg, titokban, minthogy meg volt tiltva, ezt pedig ingyen; –
86 III | volna sütve!~De azért mégis meg voltam felőle győződve,
87 III | büszkeségemet!~A lépcső alján meg a bohókás Henrik várt rám
88 III | Országház környékén állt meg velünk, ott volt egy kétemeletes
89 III | te, öcsém, nem kóstolod meg azt az aszút?~Én rendületlen
90 III | a nagyurak gúnyja által meg engedi magát piríttatni.
91 III | magasztos méltósággal felelt meg férjének:~– Úgy hiszem,
92 III | amiből én arról győződtem meg, hogy ők egymást végtelenül
93 III | ellensége vagyok. Hagyott volna meg engemet az én boldog hitemben.~
94 III | nekem is tetszett! Arról meg fogják tudni, hogy ki vagyok.
95 III | futtatás pályadíja, melyet meg kell érdemelni.~Képzeletemben
96 III | Képzeletemben egész világ népesült meg általa. Láttam az utakat,
97 III | miből állt az úri ebéd. Meg hogy igaz-e, hogy a konziliárius
98 III | Henriknek, hogy ezt tolmácsolja meg neki; láttam, hogy erre
99 III | De amit az első mondáskor meg nem értettem, azt egyszerre
100 III | félthetik őt, s mitől védhetném meg én őt? Nem lakik-e ő a legjobb
101 IV | szabadelműsége ragadta volna meg időnek előtte, s elméleti
102 IV | szolgabíró. – Tanulja ön meg bennünk a hatóságot tisztelni!
103 IV | verjenek láncra, kötözzenek meg, mert én kötözetlen nem
104 IV | bízottak lelkét gyilkolta meg.~Topándy úr látva, hogy
105 IV | kettő közületek, s fogjon meg, hogy el ne szaladhassak!~
106 IV | hanyagsága miatt mindekkorig meg sincsenek keresztelve.~–
107 IV | volt; de ön az idézésre meg sem jelent, s makacsságilag
108 IV | Topándy úr nevetve fenyegeté meg ököllel az esküdtet.~– Csak
109 IV | régi neveiket hagyjátok meg a cselédeimnek.~– Az sem
110 IV | cselédeimnek.~– Az sem engedhető meg! – viszonzá szigorúan a
111 IV | szolgalegény, három szolgáló meg két papagáj.~– Istenkáromló!
112 IV | Esztergályost, a Seprűnyelet, aztán meg a Kakukfüvet meg a Macskalábat;
113 IV | aztán meg a Kakukfüvet meg a Macskalábat; örvendeztesd
114 IV | Macskalábat; örvendeztesd meg őket, hogy bemennek a mennyországba,
115 IV | mennyországba, kapnak egy szűrt meg egy pár fejelés csizmát
116 IV | egy pár fejelés csizmát meg egy kulacsot, amiből sohasem
117 IV | a cselédsége között, aki meg ne volna keresztelve.~–
118 IV | sátorozó cigányoktól vett meg két márjáson meg egy süldő
119 IV | cigányoktól vett meg két márjáson meg egy süldő malacon, most
120 IV | hogyan botránykoztattam meg e jó urat?~– Sárvölgyi úr
121 IV | undokul és nevetségesül meg legyen gyalázva. Hiszi ön,
122 IV | tréfák a törvény keze által meg nem toroltatnak?~– Én nem
123 IV | szeptemvirátusig; de miután meg nem jelent, mármost tessék
124 IV | végig, bizony nem bánja meg.~A szolgabíró most már igazán
125 IV | esküdt úr.~– No hát ígérjék meg, hogy legalább egy hordóból
126 IV | határa.~– Jól van, esküdt úr meg fogja kóstolni, én bornemissza
127 IV | nürnbergi polgármester képe meg egy csomó levélboríték,
128 IV | oda kell neki vinni.~Majd meg egy-egy tréfás képet kezdett
129 IV | ő nagy pénzen szerezte meg.~Végre esküdt úrnak kelle
130 IV | porkoláb fiává! Hahaha! Vesszek meg, ha még ezt ki nem csinálom.
131 IV | Klasszikus gondolat! Nem halok meg, amíg ezt meg nem érem.~
132 IV | Nem halok meg, amíg ezt meg nem érem.~Eközben előjött
133 IV | qua nont már bírom; aztán meg egy hölgy meghívását gavallér
134 IV | őnagysága mellett.~Az asztal meg volt rakva hideg sültekkel
135 IV | férfiúnak, ki állomásától meg lett fosztva, állandó alkalmaztatást
136 IV | Szolgabíró úr nem tagadhatta meg őnagysága szép szemeitől,
137 IV | bútorok között jelenjen meg, s kíséretül szolgáljon
138 IV | vett föl; eddig, valljuk meg, sok együgyűség volt abban;
139 IV | senki se értse, csak akinek meg van már magyarázva.~Szolgabíró
140 IV | játszani.~– De ugyan mondja meg, nagysád, hol tanult ezen
141 IV | tört ki, hogy ha hirtelen meg nem kapja magát a lábával
142 IV | vissza soha; amit nem vall meg senkinek szóban, beszédben,
143 IV | vendégek?~– A szolgabíró meg az esküdt.~Erre aztán nagy
144 IV | kék konyhakötény, az alatt meg egy harmadik tarka kötény.
145 IV | a serpenyőben volt, azt meg kellett várnom, míg kisül,
146 IV | kell tartani az ajtót, s meg kell kérdezni, hogy ki van
147 IV | annak a sülthalnak, hogy meg ne égjen, majd rátalálunk
148 IV | Jövetelét nagy csengetés előzte meg, azzal szokott jelt adni
149 IV | örülhet. Ez bűn volt, amiért meg kell vezeklenem.~– Legegyszerűbb
150 IV | nyakát kegyesen. – Óh, én meg szoktam magamat büntetni,
151 IV | fogjuk nézni az egész ebédet, meg sem ízlelünk semmit; Boris
152 IV | hivatalos fáradságban fájdula meg a feje? – ekként találgatá
153 IV | amit még nem énekeltek meg; az, hogy a gyomra nem vesz
154 IV | apokalipszisnek mindjárt őt magát eszi meg, ha társai bűneért ő maga
155 IV | attól fél, hogy ezt még majd meg is tudják odahaza.~Szerencséjére
156 IV | poroltak az országúton, szólítá meg útitársát:~– Hát, urambátyám,
157 IV | legalább a feleségemnek meg ne mondja aztán, urambátyám,
158 V | áradásos idő volt, akkor meg természetesen a Tiszából
159 V | érte fáradni: otthagyták, meg is barnult már egészen,
160 V | a tetejét belepte a moh meg a fű.~Topándy gyakran mondá
161 V | mert egyszer se rázkódik meg, hogy a tömérdek maró, szívó
162 V | távollétük alatt, s ott meg is kölykezett, most szoptat
163 V | nemsokára a kazal tetején jelent meg. A gyáva! A győztes ellenség
164 V | süppedő fűben.~A cigányt meg sem lepték a megelőzött
165 V | neked nem. Egyikünknek meg kell dögleni a másikért;
166 V | volt az.~„Vagy te eszel meg engem, vagy én eszlek meg
167 V | meg engem, vagy én eszlek meg téged.” Ez a jelszó. „Neked
168 V | szalonnán ejtett, ez látszott meg arcán, ezt mondták összecsattogó
169 V | megfognák, megkötöznék: kit ölt meg érte?~Pedig tallér és bankjegy
170 V | mennyivel lett megint nehezebb?~Meg van elégedve a munkával?~
171 VI | társaság, alig tartottam meg emlékemben, kik és mik voltak.
172 VI | ott minduntalan másnak meg másnak nyújtja az ember
173 VI | Matild, a nevelőnő; azután meg Loránd és Gyáli Pepi.~Ez
174 VI | amit én csak később tudtam meg.~Ez a Pepi igen szép fiú
175 VI | volt téve, akárhol állt meg, az plasztikai szépség volt.~
176 VI | körfordulót Melanie-val ő tegye meg. Ezt ő igen jó tréfának
177 VI | magam, de Melanie húgom is meg volt elégedve. Ez este egész
178 VI | büszkeségre, hogy a bátyámat meg tudtam nevettetni.~Pepi
179 VI | felőle, hogy szűz lelkek meg ne hallják; – nem is maradhatott
180 VI | is maradhatott volna az meg utcáinkon, se a férfi, se
181 VI | odabenn, annyi a leckéje, te meg még bele sem néztél; még
182 VI | Nézd át, hogy jól van-e!~Meg voltam alázva.~Az a nehézfejű
183 VI | Óh, majd a szívem szakadt meg!~Leborultam az elolvasott
184 VI | eljössz?~– Nem. Mert akkor meg anyámnak írok levelet.~Valami
185 VII | volna is, nem tudhatta volna meg, mit írok, mert magyarul
186 VII | Egészen új világ nyílt meg előttem; új fogalmak, új
187 VII | parlamenti rend szerint vitattuk meg a nap eseményeit, írtunk
188 VII | akkor annyira voltam, hogy meg sem tudtam ijedni. A nagyobbakat
189 VII | kicsapott diákokról. Hogy húzták meg olyankor a repedt harangot,
190 VII | mikor azt kongatják, tudja meg az egész város: most egy
191 VII | kettévághat, de akkor se találja meg bennem, amit keres.~– Nos,
192 VII | azt ismerte.~– De gondold meg, édes fiam, minő veszélyt
193 VII | hangon Schmuck úr –, gondold meg, hogy megátalkodásoddal
194 VII | nem ön maga tanított-e meg engem Mucius Scaevola hőstörténetére,
195 VIII | nem mindent semmisített meg, amit ebben a városban írt.
196 VIII | menteni?~– Azt nem, hanem meg hagyom őt szökni.~– Szökni?~–
197 VIII | emberekké tegyünk.~– De gondolja meg ön, hogy Loránd rokonunk.~–
198 VIII | nevében, hogy látogassa meg rögtön; ő maga gátolva van
199 VIII | rátalálni: egy gondolatot.~Meg ismét leült, fejét tenyerébe
200 VIII | nevelőnőhöz, és kérdezd meg tőle, hogy ő is el fog-e
201 VIII | emlegették, mikor Hermine meg volt szorulva női kísérő
202 VIII | sírboltban.~– Egyikünknek meg kell halni; azt mondtad –
203 VIII | Gyáli. – Jó, én nem ijedek meg tőle. Húzzunk sorsot, s
204 VIII | Húzzunk sorsot, s aztán haljon meg, akit végzete ér.~Loránd
205 VIII | valamit. Így mindegyikünk meg leend nyugodva a sorshúzásban.~
206 IX | évig tart az élet; akkor meg kell halni.~Tizenhéttől
207 IX | Tíz éve van csak élni. Ez meg nem másítható. Ellenségtől,
208 IX | van már; – de azt ne tudja meg tíz évig senki. Ha megtudná
209 IX | helye!~Loránd most tudta meg, mily iszonyút kellett szenvedniök
210 IX | van ezen a földön. Odakinn meg kellene őrülnöm.~– Nem fogsz
211 X | menekülnöm kell; vigasztald meg kedves szülőinket! Isten
212 X | s megkérem, hogy tegyen meg bátyámért, amit tenni képes; –
213 X | Discipulus negligens! Már meg éjszaka is elkószálni a
214 X | teremből zongorahang ütötte meg füleimet: oda nyitottam
215 X | valószínűleg éjfél után. Meg akarja várni?~– Míg urambátyám
216 X | orrhangokon szól, mintha neki is meg kellett volna már azt szokni.~
217 X | hogy urambátyám érkezett meg. Oly méltóságos hangzású
218 X | úgy elmegy előttem, hogy meg se lát. Eluntam várni a
219 X | Hát mi történt?~– Óh, azt meg nem mondhatom senkinek!~–
220 X | így hítta a professzort) meg a Herr „Komiszer”-nek: de
221 X | mintha az utca túlsó felét is meg akarná nevettetni: áhhahhahá!
222 X | is egy szép asszony! Ez meg közéjük akar állni! Nagyon
223 X | tudja senki: – csak én, meg Mócli, meg a madame férje.
224 X | senki: – csak én, meg Mócli, meg a madame férje. A férje
225 X | bizonyosan tudnám; mikor meg lesz ijedve, lélegzethez
226 X | nagy darab véres hurkát meg egy még nagyobb darab sós
227 X | Micsoda úrfiról beszélsz nekem meg micsoda asszonyságról?~Márton
228 X | semmit.~– No, úgy hát áldjon meg az isten, Mócli – szólt
229 X | veszélyben forgott?~Loránd meg volt hatva. Magához szorított.~–
230 X | apánk, amin nem osztozhatunk meg: tiszta nevét. Ez az enyim
231 X | nekem, hogy vigasztaljam meg anyáinkat; – mondd hát,
232 X | korábban ébred, s későbben hal meg, mint a szenvedély: ez a
233 X | mint akit a kígyó csípett meg, fordult hirtelen felém:~–
234 X | anyánknak és nagyanyánknak meg ne mondd, hova lettem.~–
235 X | ezt kívánni, s azt neked meg nem mondhatom.~– De ha ők
236 X | Ha engemet szeretsz, ezt meg kell fogadnod értem.~Én
237 X | hiszem, legjobb volna a hídon meg a ligeten keresztül.~– Arra
238 X | bejárta velem. No, isten áldja meg!~Az öreg legény megszorongatá
239 X | szólok semmit. Isten áldja meg, úrfi!~Azzal hátramaradt
240 X | visszaeresztenie.~Loránd tétovázva állt meg az útfélen.~Ekkor egy hintó
241 X | Az öreg Mártont ismertük meg benne.~– Mégiscsak rájuk
242 X | Hát aztán, hogy szabadult meg? – kérdezém én, ki nem találtam
243 X | én azt.~A jó öreg egészen meg volt elégedve azzal a jó
244 X | elég hosszú út még. Akkorra meg is vénülünk.~– Szeresd helyettem
245 X | Bálnokházyné?~– A bizony. – Meg az a bizonyos aktor:~– Akinek
246 XI | eltűnése után útihintó állt meg Frommék háza előtt. Az ablakból
247 XI | történhetik az nálam nélkül meg.~A bérkocsi előállt, Frommék
248 XI | atyai gondjait azzal hálálja meg, hogy nejét elcsábítja,
249 XI | takarékpénztára volt.~– Uram, ez meg lesz önnek térítve – szólt
250 XI | és nagyanyám, hogy fogta meg egyik jobb, másik bal felül
251 XI | de próbálta volna most meg! Mikor egyfelől anyám, másfelől
252 XI | elérzékenyülni.~– Mondd meg hát most, hogy hol van Loránd!~
253 XI | történni ottan? Hogyan tagadjam meg a választ erre a kérdésükre?~
254 XI | hogy tíz évig nem mondom meg sem anyámnak, sem nagyanyámnak,
255 XI | gyermek, akit erős szóval meg lehet ijeszteni és édes
256 XI | lehet.~– Azt nem mondhatom meg.~– Miért nem? Nekünk sem? –
257 XI | szerencsétlenség lenne belőle, ha ezt meg nem tartanám. Én szavamat
258 XI | adtam neki rá, s szavamat meg kell tartanom.~Szegény anyám
259 XI | összecsókolt, úgy kért, mondjam meg neki, hol van Loránd. Kedves „
260 XI | nekem békét! Nem mondhatom meg.~Utoljára kijött hozzám
261 XI | lehetek más. Megígértem, mert meg kellett ígérnem; s mármost
262 XI | anyádnak, sem nagyanyádnak meg nem mondod: hova lett. Másnak
263 XI | lett. Másnak nem tiltotta meg, hogy elmondd?~– Az természetes –
264 XI | Ránéztem.~– „Teneked” mondanám meg, azt gondolod? Bámultam
265 XI | közöttünk! Eredj be, és mondd meg nagyanyámnak, hogy mit ajánlottál
266 XI | ment vissza, és sokára tért meg, mikor szülői a túlsó ajtón
267 XI | vissza, Fánny, és mondd meg, hogy csak azon feltétel
268 XI | azon feltétel alatt mondom meg neked a valót, ha anyám
269 XI | Anyám felsóhajtott, és meg látszott rajta nyugodni.~
270 XI | a te akaratodat; legyen meg, amit elvégeztél!~Azután
271 XII | kocsisra.~– Héj! Álljon meg egy kicsit, földi!~A kocsis
272 XII | híréből ismeri, hát ismerje meg személyéből is. Üljön fel
273 XII | pusztán találkozott.~Egészen meg volt lepetve, hogy Lorándot
274 XII | maga elé: mind a kettőt meg is koppantotta, mint aki „
275 XII | magukat: a halottarc is meg a halálarc is; hanem ez
276 XII | mítoszi fúriáé. – Azt próbáld meg! – s e szónál úgy ütötte
277 XII | a székben. – Az ördögöt meg a fiát.~– Karperec is van
278 XII | az mint derék ember halt meg. Lássuk meg ezt a halált!”.~
279 XII | derék ember halt meg. Lássuk meg ezt a halált!”.~Hirtelen
280 XII | ajtónak rohant, s annyira meg volt rettenve, hogy a befelé
281 XII | arccal sikolta:~– Ne ölje meg! Ne ölje meg! Ne ölje meg!~
282 XII | Ne ölje meg! Ne ölje meg! Ne ölje meg!~Loránd bámulva
283 XII | meg! Ne ölje meg! Ne ölje meg!~Loránd bámulva tekinte
284 XII | embereké.~– Hiszen, verjen meg a devla, cudar, ördögjárta
285 XII | maga vette el tőle; tartsa meg magának, én odaadom, és
286 XII | lehet az, aki puszta kézzel meg mer támadni egy fegyveres
287 XII | kerüli a világ szemét? Vallja meg, mit vétett! Gyilkolt? Vallja
288 XII | vétett! Gyilkolt? Vallja meg! Én azért magától meg nem
289 XII | Vallja meg! Én azért magától meg nem ijedek, s el nem mondom
290 XII | Úgy, könyvből imádkozni? Meg tudna maga valakit tanítani
291 XIII | ispán akar lenni magánál. Meg kell őtet fogadni.~Azzal
292 XIII | szegődést elfogadom; mikor meg tetszik unnod, meg se tessék
293 XIII | mikor meg tetszik unnod, meg se tessék mondanod: ott
294 XIII | nevetett.~Topándy nem állhatá meg, hogy meg ne csókolja a
295 XIII | Topándy nem állhatá meg, hogy meg ne csókolja a kezét. Az
296 XIII | pénzt már odadtam neki, meg a karperecemet, hanem még
297 XIII | telelármázta fülét, hogy ő mennyire meg volt ijedve, még most is
298 XIII | De hát hogy szabadultatok meg? – sürgölé Topándy aggodalommal.~–
299 XIII | eloltotta a gyertyát, s azután meg nagyhamar elfutott.~Lorándnak
300 XIII | Topándy.~– Hát még azt is meg lehet ismerni a betűkről,
301 XIII | jól nemes arcába, s abból meg fogja tudni, hogy ez ifjú
302 XIII | Lorándnak Cipráról többet.~Elébb meg akarta figyelni, mi hatást
303 XIII | És ezt a titkot Loránd meg tudta sejteni.~Ha Topándy
304 XIII | neki, elpirulva:~– Tanítson meg engemet olvasni!~Loránd
305 XIII | ismersz valakit, aki azt meg tudja neked adni?~A leány
306 XIII | is valaki, hol találhatná meg őt, hogy ezt szemébe mondja?
307 XIII | maradt családja iránt is meg volt nyugtatva félig-meddig.
308 XIII | Ciprával nem ismertettem meg az ábécét.~– De hát az Istent?~
309 XIII | kérlek, ha te ismered, taníts meg engemet is rá.~Loránd vállat
310 XIII | mikroszkópot nem kísértjük-e most meg?~– Jó lesz, készítsd el!~–
311 XIII | e mikroszkóp nem mutatja meg.~– Értem – szólt az ateista,
312 XIII | hanem azt viszont te engedd meg nekem, hogy ránk, gondolkozó,
313 XIII | oszt a sors; de azért egyet meg nem ingatott bennem: a hitet.~–
314 XIII | csak az az egy emlékezik meg róla.~– És az az egy elég
315 XIII | vagyunk.~– Még nem mondta ön meg barátja nevét – szólt Loránd,
316 XIII | összetartást szilárdítá meg közöttünk, ami a késő vénségre
317 XIII | lépj nyomomba, és bosszulj meg!” Én kérdeztem tőle, miért
318 XIII | kandallóban fellobbanó s meg elalvó láng tétova visszfénye.~–
319 XIII | vagy a vesztesnek nőhet meg ezalatt a hája, s elfelejtheti
320 XIII | végre is segédei szavát meg kellett fogadnia, s mi sorsot
321 XIII | ellen engedje át. Meghal, de meg nem szégyenül. Bolond érte,
322 XIII | levele –, a szíverem kövesül meg; a napot, az órát tudom,
323 XIII | neki az élet minden öröme meg volt keserítve, előtte a
324 XIII | homállyal volt borítva; elégelje meg ön az áldozatot, ne kívánja
325 XIII | csendesen poraimban! Úgy áldjon meg téged az Isten!~Azon férfi,
326 XIII | csupán, akarta, hogy hallja meg azt a néma ég is és a bámuló
327 XIII | lehulló meteorok, s cáfoljanak meg egy földi férget, aki beszél.~–
328 XIII | Áronffynak, de sohasem tudtam meg, hogy kivel; nem is kérdezősködtem
329 XIII | hogy névjegyét üresen küldd meg hozzá, figyelmeztetve, hogy
330 XIII | mondtam neki, hogy gondolja meg, mit cselekszik. Áronffy
331 XIII | szomszéd pogányt ne szerezze meg cserébe örökké lerázhatlan
332 XIII | nejének jó hírét leköpték. Meg hagytam magamat ilyen otromba
333 XIII | ilyen otromba módon csalni. Meg hagytam magamat nyugtatni
334 XIII | ballal a lelkét fojthassa meg? Nos, bölcs ifjú, hát jer,
335 XIV | illő dekórummal jelenhessen meg közöttünk.~Topándy nagyot
336 XIV | fehérszemély; aki előtt meg kell nézni az embernek elébb,
337 XIV | függ; s ha csak az öcsémet meg nem hódítja, ellened pártot
338 XIV | értett el.~Olyan könnyen meg tudott haragudni, s aztán
339 XIV | még szebb; hadd akadjon meg a szeme rajta annak a nagyságos
340 XIV | akarsz hozzám lenni, tedd meg, hogy vágd le a hajamat.~
341 XIV | elcsúfitottat; nem ragadja meg így oly hirtelen a jövevény
342 XIV | nevetett vele. Nem állhatta meg, hogy a szemébe ne kacagjon;
343 XIV | szemébe ne kacagjon; azután meg elfordult tőle, kihajolt
344 XIV | helyzetét mindennap át- meg átérzi? Óh, ennek is jól
345 XIV | átérzi? Óh, ennek is jól meg lesz vetve a fejealja, hogy
346 XIV | Annál jobb! Így is lesz, aki meg fogja találni azt az érző
347 XIV | azt az érző részét, amin meg lehet sérteni, porrá törni,
348 XIV | Ciprának két szíve van, egy jó meg egy rossz! Az egyikkel szeret,
349 XIV | kisasszonyt azzal lepje meg. Hiszen öltözhetett volna
350 XIV | tanulok. Óh, te nagyon sokat meg fogsz engem szidni, mikor
351 XIV | gazdasszonynak lenni?~– S te meg akarnád azt tanulni?~– Természetesen.
352 XIV | Természetesen. Kevés van, azt meg kell becsülnöm; cseléd kiégethetné,
353 XIV | kezébe adta, hogy próbálja meg. Rögtön sikerült a kísérlet;
354 XIV | Vacsorakor már úgy jelentek meg, hogy egyiknek a karja a
355 XIV | magányt.~Cipra azzal is meg lehetett elégedve, amint
356 XIV | elhanyagolt, ellazult külső alatt meg tudják érteni, mi az a férfiszépség.~
357 XIV | férfiszépség.~Loránd is meg lehetett afelől nyugodva,
358 XIV | elfeledett élesztőt tenni a már meg is dagasztott kalácstésztába,
359 XIV | szemjátékkal felelt. De Cipra meg lehetett elégedve a válasszal.
360 XIV | ujjára a gyűrűt. Nagyon meg volt elégedve ezzel a felfedezéssel.
361 XIV | is nézni; ki róhatná azt meg?~Ah, de az asszonyi szemnek
362 XV | az emberé, aki miatt neki meg kell halni. És ez az ember
363 XV | az elveszettet még csak meg sem sirathatja.~Óh, ez kárhozatra
364 XV | Hófehérke még szebb!” Cipra meg akarta őt ölni, de úgy,
365 XV | de úgy, hogy ne haljon meg, azután is éljen. Csak annak
366 XV | éljen. Csak annak haljon meg, aminek most látszik.~Cigányleány
367 XV | elölöm magamat. Tanítson meg engemet imádkozni!~Topándy
368 XV | Szentek hegedűjével, olvasóval meg mézeskalács-szentekkel?
369 XV | imádságodat?~– Tanítson meg engemet imádkozni! Elég
370 XV | Bálint öcsém, kérdezd meg Ciprától, hogy nem mondaná
371 XVI | sohasem mondhattam volna meg senkinek.~– Tehát tiltva
372 XVI | akihez e titok fűzött, meg vagyok már halva. Mikor
373 XVI | elhagyott. Az ilyen gyűrűkről meg szoktak feledkezni.~Abban
374 XVI | Melanie nemcsak afelől győzte meg, hogy benne Áronffy Lorándra
375 XVI | Ki vetheti szemére, ha meg nem tartotta? Ki ismerhetne
376 XVI | és szülőit magától?~Ezt meg kell még gondolni jól. Ezt
377 XVI | nyújtá.~– Itt van, emelje meg! Annak kell emelni, akinek
378 XVI | össze. Hanem az irigy-leány meg a gyilkos közbül állanak
379 XVI | valami nő, aki haragszik, meg akarja ölni.~Loránd oly
380 XVI | is csak úgy némán felelt meg rá. Három ujja hegyét keblére
381 XVI | Vessük ki még egyszer! Emelje meg háromszor egymás után! Így!~
382 XVI | Melanie Cipra mögött állt meg; Topándy széket húzott melléje,
383 XVI | pedig – valamit mást látott meg, mint amit mutattak neki.~
384 XVII | végeztével, ahogy fogadta, úgy meg is fogja tartani végzetes
385 XVII | jó szelíd anyák mindennap meg fogják teríteni a várt fiú
386 XVII | anya siralma; s hogy küzd meg ennyi erős ellenséggel a
387 XVII | vidor mosolyával ragadta meg kezét.~– Igen, igen! Én
388 XVII | zálogos pörömet nyertem meg, s avégett jöttem az „öreg”-
389 XVII | őnagysága!~Melanie egy percre meg volt lepetve; csak bámult
390 XVII | kezdődni, ha Topándy szépen meg nem kéri az asszonyságot,
391 XVII | hogy kinek köszönhetne még meg valamit. Meglátta Ciprát.~–
392 XVII | hang.~– Itt van ni! Most meg elárultam önt! De hát végre
393 XVII | Sárvölgyi úrnál, aki jószágunkat meg fogja venni; mert egy nagy
394 XVII | nagy zálogos pört nyertünk meg.~– Igen?~Bálnokházyné nem
395 XVII | elhagyatott árvámnak. Az ég meg fogja jutalmazni érte.~–
396 XVII | szót súgok kegyednek, ami meg fogja győzni legőszintébb
397 XVII | rokonnal csak jókedvében áldja meg választottait a gondviselés;
398 XVII | odavonta, hogy köszönje meg végtelen jóságú bátyjának
399 XVII | Igen.~– Hanem azért ön csak meg fog bennünket látogatni
400 XVIII | vígnak, derültnek kell lenni; meg kell csalni minden szemet
401 XVIII | ilyesmire példálózott. Ezt meg kell akadályozni. Másként
402 XVIII | szeretek itt maradni, s meg vagyok elégedve ezzel a
403 XVIII | hogy öcséddel találkozol, meg kell ülnünk; csinálunk „
404 XVIII | folyosókon végig; ha öccse jött meg, az rá nézve az utolsó órákat
405 XVIII | ne legyen azoknak; lássa meg ez a nyomorult, hogy az,
406 XVIII | Összevéve sem érdemlik meg, hogy két jó cimbora egymásnak
407 XVIII | vele. Jer, ismerkedtess meg! Tudom, hogy be nem áll
408 XVIII | vállára – most már mégis meg kell mutatnom, hogy milyen
409 XVIII | osztott ki, hogy azt igyák meg az ő egészségére, ki holnap
410 XVIII | ránehezkedett. „De hát okvetlen meg kell-e nekem tudnom, hogy
411 XVIII | ahol majd bevallom, hogy meg vagyok alázva, hogy koldulom
412 XVIII | baljával lelkét fojthassa meg.”~
413 XIX | fogadást tettél rá, tartsd meg; s ha e fogadással tíz évig
414 XX | jön. Nem is kísérlettem meg, hogy őket lebeszéljem az
415 XX | cimborákhoz fordult:~– Mi meg, pajtások, menjünk addig
416 XX | rajta, hogy de biz ilyen, meg olyan: ez hiányzik, ez a
417 XX | mint én. Még megérem, hogy meg is házasodtál tudtom, hírem
418 XX | hogy tíz év múlva mondhatom meg anyámnak, hol vagy. Azután
419 XX | lett.~– A kaszakő üssön meg minden prókátort, ahány
420 XX | nappal hamarább lássanak meg téged?~– Jól van. Kezdd
421 XX | kedveseim elé. Magyarázd meg ezt nekik!~– Ők tudják azt
422 XX | általános lesz, s ki-ki magáért meg van afelől győződve, hogy
423 XX | aki őt megbántotta, még ma meg fogja ölni. Szerencséje,
424 XX | virtuozitásból: mutassa meg ki-ki, hogy nem hagyja magát
425 XX | jobbat”, s rákezdi, hogy „Itt meg itt történt, magam is ott
426 XX | kifejezve.~Csak az nyugtatott meg, hogy ily késő éjfél utáni
427 XX | megtesz a magyar, amit a német meg tud tenni!~Ez volt az általános
428 XX | van kedved, hát próbáljuk meg! – legénykedék Loránd.~–
429 XX | Loránd.~– Szívesen, csak tedd meg te elébb!~– Én megteszem,
430 XX | fogod utánam tenni.~– Ha te meg, én is meg. De én meg azt
431 XX | tenni.~– Ha te meg, én is meg. De én meg azt hiszem, hogy
432 XX | te meg, én is meg. De én meg azt hiszem, hogy te nem
433 XX | mind a kettőt eléje.~– De meg vannak-e igazán töltve? –
434 XX | odameredt Lorándra, mintha meg akarná gátolni ez őrjöngő
435 XX | nézve, hogy melyitek tegye meg elébb ezt a tréfát?~Mind
436 XX | hanyatlott alá. Fánny fogta meg kezemet.~– Dezső – kiálta
437 XXI | férfikor sűrű szakálla maradt meg.~Reggel jó későn ébredtek
438 XXI | tartogatok számotokra, mivel meg akarlak benneteket lepni.~
439 XXI | öreg; azt még nem kaptad meg.~– Biztat a remény, hogy
440 XXI | lovakat, Lankadombrul vissza meg te. – Szegény lovak!~Dezső
441 XXI | nagyon jó fiú. Csókold meg szépen, Cipra húgom!~Cipra
442 XXI | lakik? Miért nem látogatta meg Lorándot hamarább? Van-e
443 XXI | perc, melyben önnek nevét meg kelle tudnom, örök választófalat
444 XXI | tőlem. Én Tátray Bálintot meg fogom könnyezni mint halottamat,
445 XXI | adni ilyen gondolatnak?~Meg akartak ők engemet ölni!~
446 XXI | szomorúnak látsz, kérdezd meg, mi bajom, meg fogom vallani.
447 XXI | kérdezd meg, mi bajom, meg fogom vallani. De „az” a
448 XXII | Tortasütőt kért kölcsön meg jeget, mert ma a Gyáli úr
449 XXII | de nem bánom, látogassuk meg őket, nehogy szándékot lássanak
450 XXII | meglátod. És egyúttal azt is meg fogod látni, hogy milyen
451 XXII | kézzel könyörögve öccsének.~– Meg is teszem.~– Siess hát,
452 XXII | bizonytalan időre rendeljen meg. Nem tudni: egy órakor,
453 XXII | pipogya városi gavallér? Verje meg a csoda a nagyvárosi bélét,
454 XXII | ennyi időre sem éhezett meg!~Néha egy-egy rémgondolat
455 XXII | körül, másik babonamondására meg az én fánkom mind úgy összezsugorodik
456 XXII | újból kezdjek el főzni.~Ha meg Melanie-t kaphatta meg:~–
457 XXII | Ha meg Melanie-t kaphatta meg:~– Mondhatom, hogy derék
458 XXII | Hát te még nem haltál meg?” – Ezt kérdezé Bálnokházyné
459 XXII | melyet Dezső arca igéze meg.~– Testvérem, Dezső – szólt
460 XXII | öccsét. – Tőlem hallotta meg nagysádtok ittlétét, azért
461 XXII | nagysádtok ittlétét, azért meg fog bocsátani Sárvölgyi
462 XXII | lehetetlen volt szavaiban meg nem érzeni. Csak azért is
463 XXII | vagyunk az emlékeinkhez. Dezső meg nem foghatta, micsoda bolondság
464 XXII | hasznos; hanem hát így is csak meg vagy te ölve.”~Ezt a gúnyt
465 XXII | mely őt innen eltávolítja, meg kell vallanom, hogy én vagyok.~–
466 XXII | Bálnokházyné. – Tehát engedjük meg, hogy mikor Gyáli meg Áronffy
467 XXII | engedjük meg, hogy mikor Gyáli meg Áronffy urak kisdiákok voltak,
468 XXII | Szokás-e társaságban „még meg nem történt” párbajokról
469 XXII | ütött.~– Nincs – felelt meg magának Dezső. – Ez ember
470 XXII | mi családunkban: Így halt meg nagybátyám, így hagyott
471 XXII | nagyanyám őrjöngve átkozá meg azt, ki a nyolcadik helyet
472 XXII | a nagy részvét hatotta meg a kegyes férfiút, s annál
473 XXII | kérdezte tőle kötekedve: meg van-e töltve a pisztoly,
474 XXII | annyira a mese tárgya ragadá meg, mint a mesemondó. Dezső
475 XXII | Kidobtam őt, nem öltem meg!”, akkor Melanie arcán bizonyos
476 XXII | hogy mátkáját nem ölték meg.~Loránd észrevette ezt,
477 XXII | kedves Fánny, közbe nem jő, meg nem ragadja kezedet, s azt
478 XXII | mindenünnen, ahol a napfényen meg mer jelenni, mindaddig,
479 XXII | erkölcsileg, mint ahogy meg akarta ő ölni Lorándot? –
480 XXII | gyilkosának a szívében forgatta meg a kést?~– Nincs. Ne is tudja
481 XXII | Nincs. Ne is tudja ő ezt meg soha! Kétféle misszió jutott
482 XXII | legyen boldog; ne mérgezze meg napjait olyan kínzó gondolat,
483 XXIII | maga tudja, hogy mikor halt meg, s mennyi idő múlt el ezóta.~
484 XXIII | mondtad, hogy a tiednek meg kell előznie az enyimet.~–
485 XXIII | jelzálogosodat.~– Ez szépen meg van magyarázva. Hát a te
486 XXIII | mutathatom be anyámnak. Most már meg kell ismernie a vallás fogalmait
487 XXIII | ismernie a vallás fogalmait meg egy kis a-b-ab-ot, amennyi
488 XXIII | bottal két zsivánnyal küzdött meg? Dezső úrfi írta.~– Nem,
489 XXIII | sóhajtva mond:~– Bocsássatok meg nekem, hogy ily sokáig utatokban
490 XXIII | csizmákat viselt, hogy még ő is meg lehetett vele elégedve,
491 XXIII | elereszteni. Ő dicsérte meg legelébb a menyasszonyt,
492 XXIII | amiken a leányok hangja úgy meg szokott reszketni. Ő emelt
493 XXIII | egészségéért; ő nyitotta meg az első táncot a menyasszonnyal;
494 XXIII | el az örök gyászt, öleld meg ezt a rád váró jó anyát,
495 XXIII | a mienkhez. Isten áldjon meg érte!~És Loránd nem is tudta
496 XXIII | nagyanya és Loránd végre meg hagyták ingattatni magukat,
497 XXIV | hogy magam is tökéletesen meg vagyok vele elégedve. Persze
498 XXIV | nekem jó. De ezen fordul meg az én fátumom is; azért
499 XXIV | asszony Ciprának, Cipra meg énnekem elmesélte, s ami
500 XXIV | vissza Lankadombra, mutassa meg magát; itt tárt karokkal
1-500 | 501-643 |