Fezejet

 1 I    |      jókedved van ma, édes fiam!~– Holnap kiviszem a gyermekeket falura;
 2 I    |       gyermek, és azt ígérik, hogy holnap kiviszik falura.~Volt egy
 3 I    |           Óh, mennyi öröm vár ránk holnap!~Nagy csoda lesz, ha egész
 4 III  |        meglátja.~No de szerencsére holnap már elviszik a háztól, s
 5 IV   |           különben a likvidációnak holnap estig se lett volna vége,
 6 V    |         itt már kész lakoma vár rá holnap? Vagy tán ahhoz van szokva,
 7 VI   |        egész éjjel dolgoznak, mert holnap szombat van: vidd oda a
 8 VII  |       szókkal:~– Ezt itt másold le holnap reggelig szép tisztán, az
 9 VIII |        akartam veled lenni.~– Majd holnap.~Loránd attól félt, hogy
10 X    |    ágyamból – már lefeküdtem, hogy holnap korán keljek –, s hirtelen
11 XIII |           neki volt joga megvetni, holnap e megvetés jogát saját maga
12 XV   |           lenyugodjunk jókor, mert holnap korán talpon kell lennünk.~
13 XVIII|          ölelte őt karjai közé!~És holnap már ez sem fog fájni.~Topándy
14 XVIII|        tőled, hogy mi lesz a lecke holnap.~– No, látod: ennek örülök!
15 XVIII|           lehuncutoljuk egymást, s holnap megint együtt filkózunk.~
16 XVIII|           meg az ő egészségére, ki holnap nagy örömnapját fogja ülni.~
17 XIX  |         örömnek; ami eljöhet talán holnap, talán holnapután.~És ő
18 XX   |             még alakhibát sem. Te, holnap lesz tíz esztendeje, azt
19 XX   |         napon legyek Szolnokban. A holnap adandó válasszal tartoztam
20 XX   |  háromnegyedet ütött tizenkettőre. Holnap este háromnegyed tizenkettőre
21 XXI  |         estig elvégzünk mindent, s holnap itt vagyunk, mint két futóbolond,
22 XXVI |       tudatja velem a főbíró, hogy holnap reggel itt lesz a törvényes
23 XXVII| megveregetve a rabló. – Ne búsulj, holnap térdig állsz az abrakban,
24 XXIX | asszonyokat, hogy menjenek aludni, holnap utazni fognak Pestre, korán