Fezejet

 1 I     |          nem könnyeztek; hozzánk fordult, s azt mondta, hogy maradjunk
 2 I     |          s azzal az idegen úrhoz fordult: „Uram, ne fárassza ön magát
 3 II    |       Egyszer azonban gyanakodva fordult hozzám:~– Maga talán csak
 4 II    |          szigorú, vallató arccal fordult Henrik felé.~– No ergo!
 5 III   |       hogy én elpirulok, dacosan fordult Bálnokházy felé, hogy helyettem
 6 IV    |        nincs menekülése, kérőleg fordult a szolgabírót kísérő pandúrokhoz:~–
 7 IV    |       szemrehányó fejcsóválással fordult a vádlotthoz. Ebből megint
 8 IV    |   egzekúcióig.~Most őnagyságához fordult a szolgabíró megköszönni
 9 VII   |  malomjátszást, s nyájas orcával fordult felém, kenetteljes hangon
10 VII   |       direktor aztán újra hozzám fordult.~– Miért nem akarod megnevezni,
11 X     |           azután a másik oldalra fordult, mintha az utca túlsó felét
12 X     |        akit a kígyó csípett meg, fordult hirtelen felém:~– Mit mondott?~–
13 XI    |          nagyon. Azután Fánnyhoz fordult, az megölelte, megcsókolta
14 XII   |         mint a megriadt fenevad, fordult egyszerre megtámadója felé,
15 XIII  |        szokott gunyoros kedvében fordult az ifjúhoz.~– No, fráter,
16 XIII  | helybenhagyását elértette volna, fordult ismét Lorándhoz.~– Azért
17 XIII  |         Loránd bántott kedéllyel fordult el tőle. Topándy észrevette
18 XIV   |        magát, mikor a tükör felé fordult.~A leány is együtt nevetett
19 XIV   |          Lorándot, dévaj gúnnyal fordult neki:~– Bizony pedig, barátom
20 XVII  |   sóhajtott… – azután Topándyhoz fordult: – Bálnokházyné őnagysága!~
21 XX    |        körül lézengő cimborákhoz fordult:~– Mi meg, pajtások, menjünk
22 XXVII |      fejére húzta, és a fal felé fordult. De az álom csak nem jött
23 XXVIII|          Most a harmadik oldalra fordult arccal.~Onnan hárman jöttek
24 XXXI  |      felemelé, s a szolgabíróhoz fordult.~– Uram! – kiálta erős teljhangon. –