Fezejet

 1 I     |     vele önmagát, hogy mikor az élet gondjaitól megszabadult,
 2 I     |     gondjaitól megszabadult, az élet örömeit sem akarta tovább
 3 II    |        korán letörülje róluk az élet minden emlékét a családi
 4 III   |    lehetetlen, hogy utoljára az élet célját el ne érjük ezen
 5 VII   |       van már olyan gyümölcs az élet fáján, amit én elérek, és
 6 IX    |        szép a tavasz! Tietek az élet, az öröm, a remény; tinektek
 7 IX    |         eléje: tíz évig tart az élet; akkor meg kell halni.~Tizenhéttől
 8 IX    |   huszonhétig éppen legszebb az élet. Sokan egész életpályát
 9 XIII  |         alatt egy korán feldúlt élet örvénye sötétlik.~Sokat
10 XIII  | temetővel; melynek közepéből az élet boldog halottjai vígan kinevetik
11 XIII  |         ember története: az egy élet; a nemzetek története a
12 XIII  |   Mindig kedvem szerint tölt az élet. Ha imádságért osztaná valaki
13 XIII  | rettentő fogadás miatt, neki az élet minden öröme meg volt keserítve,
14 XIII  | legnagyobbat is. Adja vissza az élet verőfényének ez örökké borult
15 XVI   |        gazdában. Boldog családi élet alakította így át. Nem lehetséges-e,
16 XVIII |        hozzád, nyugalmas boldog élet! Isten hozzád, mámoros szerelem!~
17 XVIII |          Csak néhány nap még az élet.~E néhány nap alatt vígnak,
18 XVIII |       arra, hogy még egy nap az élet, s akkor aztán isten veled,
19 XVIII |        mert szerelmes vagyok az élet mosolygó arcaiba, s mikor
20 XXVIII|       tudod: bolondság az egész élet.~Loránd megszorítá az öreg
21 XXX   |    iskolát járatott ki velem az élet. Te tudod, hogy a sors végzései
22 XXXII |   lemondjak, amit még apáink az élet díszes céljának tartottak.
23 XXXII |         velünk Loránd.~Nem volt élet már az övé, hanem csak a
24 XXXII |  fűgyökér alatt!”~Egy elveszett élet!~Egy szép nyári délután