Fezejet

 1 I     | megfoghatatlanabb volt az én eszemnek.~Ekkor egy gondolatom támadt. Arcom
 2 I     |              félig-meddig födött el, s ekkor úgy óhajtottam megtudni,
 3 I     |         elhinni, hogy anyja haragszik; ekkor aztán az történt, hogy anyja
 4 I     |                engemet a hideg rázott.~Ekkor nagyanyánk hirtelen, mint
 5 II    |          bocsáta természetes útjára, s ekkor Fánny is előadott neki egypár
 6 IV    |                is töltött magának.~Íme ekkor lép be Borcsa asszony egy
 7 IV    |             nem vagyok képes ebédelni.~Ekkor aztán kitört a zivatar.~
 8 VI    |              ez volt a kedvenc táncom. Ekkor kizárólagosan én voltam
 9 X     |         tétovázva állt meg az útfélen.~Ekkor egy hintó közelített sebes
10 XI    |             féltem anyám tekintetétől.~Ekkor nagyanyám közbeszólt:~–
11 XI    |                Megállj, Dezső! – szólt ekkor Fánny elém állva. – Te azt
12 XII   |              garaboncás vagyok.~De már ekkor a hintó lakosai is érkeztek.
13 XII   |           meggátlására maga elé kapni.~Ekkor a zsivány fordítá a másik
14 XX    |               magát megverni a bortól.~Ekkor kezdődik azután csak az
15 XX    |              ne engem: – ezé a diadal!~Ekkor meglátta azt a vállamra
16 XXI   |            megülni, akkor visszatérek.~Ekkor aztán nem kellett Ciprát
17 XXII  |              történetét gyilkosának.~– Ekkor én egyik kezemmel megfogtam
18 XXIV  |               hát mit ér a káromkodás? Ekkor nekem egy bolond ötletem
19 XXVII |              napra ébredt volna utána!~Ekkor megzendült ablaka alatt
20 XXVIII|             akkor hagyjon magamra!~Még ekkor is eszébe jutott: ha a lámpa
21 XXVIII|             Már a verem széléig értek.~Ekkor Loránd bal karját hirtelen
22 XXIX  |   csalogánydalra; mi fog történni már?~Ekkor az éji csendet egy rémes
23 XXX   |               reszketett Loránd miatt.~Ekkor eszébe jutott, hogy hiszen
24 XXX   |             hagyva. – Hová lehetett? – Ekkor be akartunk lépni a folyosón