Fezejet

 1 XIII  | boldogtalanságot és ártatlanságot. Ciprát az ismeretlenek a ház asszonyának
 2 XIV   |          úgy, mint mikor a szegény Ciprát a forró hideg lelte, s aztán
 3 XIV   |           ha egy óráig nem hallaná Ciprát zsémbelni, azt hinné, halottak
 4 XIV   |         Tehát valaki mégis van!~Ez Ciprát megörvendezteté.~Az esti
 5 XV    |            fordulatot vesz ez ügy. Ciprát éppúgy szerette, mint Melanie-t,
 6 XVII  |          még meg valamit. Meglátta Ciprát.~– Ugyan kérem – szólt Lorándhoz –,
 7 XVII  |           Loránd nem mozdult, hogy Ciprát fölkeresni menjen.~– Hiszen
 8 XVIII |      leértek a parkba; Topándyt és Ciprát ott találták a hídnál. Loránd
 9 XXI   |            Ekkor aztán nem kellett Ciprát biztatni többet, hogy legyen
10 XXII  |         gyöngéden szorítva magához Ciprát, hogy Dezsőre nézve fölösleges
11 XXII  |   Üdvözöljék nevünkben is a kedves Ciprát és a kedves Fánnyt. Mi e
12 XXIII |            hogy: „Mikor?”~Ő mindig Ciprát értette.~Loránd könnyűvérrel
13 XXIV  |          Topándy nagyon várta már. Ciprát nem is engedte hozzá jutni.
14 XXV   |               harmadszor: viszem a Ciprát! – negyedszer: jóllakom
15 XXVI  |        leánycseléd, ahelyett, hogy Ciprát megmentette volna a cigányasszonytól,
16 XXVI  |          ki vele!~– Én nőül veszem Ciprát.~Topándy hosszasan nézett
17 XXVI  |            ok arra, hogy nőül vedd Ciprát. A szomszéd gróf a kályhafűtőjét
18 XXVI  |            ok arra, hogy nőül vedd Ciprát.~– De elveszem, – mert szeretem…~
19 XXVI  |            s azután elviszem hozzá Ciprát, legyen ott, míg megkeresztelik,
20 XXVIII|         iparkodva betapasztani. De Ciprát szilajjá tette a rémület:
21 XXVIII|            port vesztegetik.~– Hát Ciprát itt hagyjuk magára? – kérdé
22 XXX   |     kezdett.~Topándy nem hagyta el Ciprát azóta, hogy megsebesítették.
23 XXX   |        mellé hű kedvesem nevét is, Ciprát.~Én úgy hiszek áldásodban,
24 XXXI  |          hogy Loránd megszabadítsa Ciprát gyilkos kezéből, hogy azután