Fezejet

 1 I    |       a másiknak:~– Lám, ez az átkozott szél is azért fúj most ilyen
 2 I    |   közéjük; de nálunk még ez az átkozott föld is megtermi a gyűlöletet;
 3 II   |       nevető fehér-piros arca, átkozott hamis kék szemei, furcsa
 4 II   |     nyíltára felvette fejét az átkozott könyvből.~Nagyon hasonlított
 5 IV   |    maga mulatságáért. Azért az átkozott mulatságért, hogy istentagadásával
 6 IV   |   helyén lóg maga a házigazda.~Átkozott bolond egy álom!~Pedig hát
 7 IV   | külföldön, visszakívánkozik az átkozott vajszagú világból, s ha
 8 X    |        Lakik a Zuckermandelen. Átkozott messze van; de mire odaérünk,
 9 X    | hagyjon engemet beszélni. Mert átkozott furfangos legény ám az a
10 XI   |        Nevezz „infámis, rossz, átkozott Dezsőnek”! Az vagyok.~–
11 XV   |    nevetéssel –, mikor ezek az átkozott cselédek úgy elrontották
12 XVII |       fél tőlem; pedig ezen az átkozott göröngyös falusi utcán olyan
13 XVIII|      szokatlan szaporodásán; s átkozott csúf gazdasszonya van. Az
14 XX   |      leszek az hát, aki ezt az átkozott hamisítványt a pofádhoz
15 XXII |         de a cigányleánynak is átkozott szemei vannak. Aztán sok
16 XXII |     megbabonázza az embert. Az átkozott cigányleány; mikor valami
17 XXII |       nyomorult szemébe tartám átkozott hamisítása tanújeleit. A
18 XXIII|     mosolygott volna, de az az átkozott kifent bajusz nem engedte
19 XXV  |    hogy el van hervadva? Az az átkozott megigézte és megrontja.~–
20 XXVII|   társait is megcsalta vele.~– Átkozott madár! – dörmögék azok –
21 XXIX |       koporsószegre!~– Mit? Te átkozott boszorkány! – rivallt rá
22 XXIX |      el?~– Nem más, mint az az átkozott Marcsa cigányasszony, aki
23 XXIX |           Verjen meg a mirigy, átkozott orgazda, te! Kizársz, nem
24 XXIX |   pengő tallérokat. – Nesze az átkozott pénzed: szedd fel!~Azután