Fezejet

 1 I    |           levegőt szívni; a szép, okos, hasznot hajtó háziállatokat
 2 II   | semmiképpen meg nem engedte, hogy okos, tanult emberhez illő legyen
 3 V    |           korábbi ittjárásnak.~Az okos mén figyelmesen vigyáz a
 4 V    |       virágok is vannak; hanem az okos állat tudja, érzi, tán tapasztalta
 5 V    |         ide; a hímje nem volt oly okos, s megfogta magát egyik
 6 V    |           az imént bitorolta.~Egy okos, bátor, ravasz és elszánt –
 7 XI   |     akartam végighallgatni; mégis okos gondolat az a zongora: nem
 8 XIII |       napról a másikra kell.~– Ez okos beszéd. Hát valami tiszti
 9 XIII |        aki azt ne mondja rá, hogy okos ember volt; s ha ellenkezőt
10 XIII |        másik. Mondják, hogy szép, okos fiú volt mind a kettő. Ez
11 XIV  |        Gedenkebuchot, amibe annyi okos és nevezetes ember annyi
12 XV   |  magaviseletével. Ő mindenben oly okos, oly eszes. A legkényesebb
13 XV   |           hiába! Azért akármilyen okos és szép és bűbájos az a
14 XVI  |   Szenvedélyei nem voltak erősek; okos leány volt; hanem annyit
15 XVI  |       kérdező arcába nézett nagy, okos szemeivel, s megtudta annak
16 XVIII|           Még más leányért sem.~– Okos ember lettél, velem együtt:
17 XXIII|           őt Fromm mama.~– Milyen okos ember! Milyen nagytudományú
18 XXIV |        sem teszek semmi bolondot. Okos ember fogok lenni. Kontemplatív
19 XXIV |  bolondságát, s legfeljebb azt az okos tréfát követem el, hogy
20 XXV  |            Most látom már, milyen okos ember vagy te!~– Ha tehát
21 XXV  |         ember vagy te. Óh, milyen okos ember vagy te, hallod-e!~–
22 XXIX |          úgy játszik velem. Olyan okos, mint egy okos gyerek: mintha
23 XXIX |       velem. Olyan okos, mint egy okos gyerek: mintha nem is malac