Fezejet

 1 I     |     felelte, hogy az még hátul marad. Mi ketten ültünk az egyik
 2 II    | testvért; – s eltávoztával nem marad üres a ház, gyermek helyébe
 3 II    |      van, mindenkor sikertelen marad.~Hanem egy kombinációm mégis
 4 II    |       mindaddig házi fogságban marad, amíg magát jobb sorsra
 5 II    |       S ha néhány órai időköze marad ifjú barátomnak, azt betölteni
 6 III   |   vagyok én is, s ő a kisebbel marad.~Úgy gyűlölöm érte magamat:
 7 V     |      mutat: a nyomot, mi utána marad, egyszerre átfutja az iszap; –
 8 VIII  |          Ugye, nem? Hiszen itt marad Loránd. Hanem Loránd is
 9 IX    |     utóbb következőnek már nem marad más, mint a temetőárok.~
10 XI    |    nézett.~– Fánny azalatt itt marad – monda nagyanyám –, Dezső
11 XII   |       gyertyát leüti, hogy nem marad egyéb világosság az asztalon,
12 XII   | vásárfiára; számold ki, mennyi marad hát!~– Nem kell nekem a
13 XIII  |    ködöt felderíti-e?~– Az köd marad előtte. Gömbölyű köd; körülötte
14 XIII  |     Hát a tömeg maga?~– Az köd marad. Atomjait még ez sem bonthatja
15 XIII  |      órájáig mindig emlékemben marad, mindig kínoz, mindig üldöz.
16 XVIII |     nagyapámhoz.~– De csak nem marad oda örökké?~Erre mind a
17 XXII  |       megigézett, most is ülve marad, s folyvást Dezső arcán
18 XXIV  |   megvan az egyezség; – együtt marad a jószág is, a vételár is.” –
19 XXV   |        leróni adóját.~Neje ott marad édesanyjának felügyelete
20 XXVII | bejöttök velem, egy az ajtóban marad. A pányvák készen legyenek!
21 XXVIII|     ideérnek, éppen elég ideje marad puskájába mind a két töltényt
22 XXIX  |     fut, minden lábnyoma fehér marad utána. Lélek ez?~A rém ordítva
23 XXXI  |      városba.~– Áronffy úr itt marad?~– Nem. Ő viszi halottját