Fezejet

 1 I    |   mintha mindenik azt kérdezné magában: miért nincs e fiúk apjának
 2 IV   |       az asszonyság? – gondolá magában a szolgabíró, és nem tudott
 3 IV   |    tisztviselő aggódva gondolá magában: ez ugyan csúnyául becsípett
 4 IV   |     Esküdt úr fogadásokat tett magában, hogy de már akármi fog
 5 V    | zavaróra, s tanakodni látszott magában, hogy édes álmainak folytatása-e
 6 V    |     bankóin, s úgy töprenkedik magában, hogy nem tudja kitalálni,
 7 VIII |       a szobából. Azt gondolta magában, hogy tán ez a mai nap mégsem
 8 X    |      mintha maga éjszaka félne magában járni, hanem azért, hogy
 9 X    |         szólt hamisan kuncogva magában Márton. – Hohó! A nagyságos
10 X    |     elkísérjük a város végéig. Magában nem eresztjük, amíg biztos
11 XIII |         mint én vagyok.~Loránd magában mosolygott.~– Óh, kegyes
12 XIV  |     csak úgy veheti hasznomat.~Magában e szavak értelmében annyi
13 XVIII|       mögött állt, azt gondolá magában:~(„Ha én most téged nyakadnál
14 XX   |      szoba közepén táncol nagy magában, abban a boldog meggyőződésben,
15 XXI  |         Ezúttal nem tanakodott magában hosszasan, feltörje-e, ne
16 XXII |      egymáshoz. Loránd áldotta magában egykori óvatosságát, hogy
17 XXIV |      Loránd leülve, s föltette magában, hogy igen közönyös arcot
18 XXVI |    pedig elgondolkozva dúdolta magában szöveg nélkül azt a nótát: „
19 XXVI |       Cipra úgy elgondolkozott magában.~Olyan ékesen szóló a gondolat!
20 XXVII|     Nem. Nem kell így! – mondá magában. – Ha cserében nem adja
21 XXIX |      ideje volt a mérget főzni magában.~Mert hogy az ilyen kudarcot
22 XXIX |     pók hálója szögletét?~Amíg magában tétovázik, amíg tusakodva
23 XXX  |         Amint az áment kimondá magában, hallatszott a kocsizörgés