Fezejet

 1 I     |      elmaradó házak, az emberek, kik csodálkozva néznek ki az
 2 I     |      mondják azt a gyermekeknek, kik hegyes kést tartanak szemeik
 3 I     |   összeköttetésben volt azokkal, kik a múlt század végén egy
 4 II    |   csókoltam a két asszonyságnak, kik viszont anyailag összecsókoltak;
 5 IV    |        udvari cselédsége között, kik itt levén születve, önnek
 6 IV    |        is azon ifjak és leányok, kik az ön portáján belül pogány
 7 IV    |         vetemedik, hogy másokat, kik ájtatos érzelmeikből nem
 8 IV    |         a?~– Hát mink vagyunk.~– Kik azok a mink?~– A vendégek.~–
 9 V     |       ismerős vadászcimboráinak, kik a távol eső mocsári szénakazlat
10 VI    |        tartottam meg emlékemben, kik és mik voltak. Jókedvű fiatalemberek
11 VII   |     képes voltam felfogni: ránk, kik egyszerűen lemásoltuk pénzért,
12 VII   |         neheze azokat fenyegeté, kik ez iratokat elénk tették.~
13 IX    |           bár jönnének már érte!~Kik?~Azok, akik leszedik a gyümölcsöt,
14 X     |       ezt kellett volna mondani. Kik? Tán a mészároslegények?
15 X     |        egyletek távoli védencei, kik ott a sovány abrak mellett
16 XIV   |     elnézegette a képeket. Vajon kik lehetnek azok?~Semmi ékszer
17 XV    |       hogy merte volna kérdezni: kik azok.~Melanie az asztalhoz
18 XV    |        azon fehér tüneményeknek, kik az örök dicsőség pálmaágával
19 XVII  |     tulajdonává lesz oly nőknek, kik sokszor kénytelenek magukat
20 XXVIII|        Korvé, Pofók meg Bogrács, kik az utcaajtót s a kastély
21 XXVIII|      Célba vevé a három cinkost, kik vaktában lövöldöztek a fekete
22 XXX   | felmagasztalt erejű szemekből!~– Kik lesznek a keresztszülők? –
23 XXXI  |      csak azok vannak még ébren, kik menyasszonyt várnak.~Milyen