Fezejet

 1 I    |              a hajukat, akkor még azt hittem, hogy az embernek a sok
 2 I    |             Iszonyú erős volt. Én nem hittem, hogy a városban legyen
 3 I    |             és átkozta az Istent.~Azt hittem, a végítélet éjszakája ez.~
 4 II   |              többet.” És én eddig azt hittem, hogy az öreg Zsuzsira haragszom,
 5 II   |        megvénülünk???…~      ~Sohasem hittem volna, hogy azon a tekervényes
 6 III  |           várt elfogadásunkra.~Én azt hittem, hogy mi otthon elegáns
 7 III  |               e vakmerő mondásra! Azt hittem, e szóért most az egész
 8 III  |        előttem e második; először azt hittem: talán valami elcserélt
 9 VI   |            többi kisasszonyokhoz.~Azt hittem, Melanie húgom szintén nagyon
10 VII  |        Ismerem; de nem árulom el.~Azt hittem, hogy a direktor e szónál
11 VII  |              Ez volt az egész.~Én azt hittem, hogy most ezzel vége van
12 X    |            várni a kocsmában; már azt hittem, hogy magát is becsípték.
13 X    |              rám nézett.~– Én biz azt hittem, hogy valahol tűz van, s
14 XI   |             ha még nem tudják. Én azt hittem, mindenről értesülve vannak.
15 XI   |               nézve mind újak. Én azt hittem, hogy ugyanaz, ki kegyetekkel
16 XIII |              tudom, miért van ez.~Azt hittem, hogy én tudom komolyságának
17 XIII |               hazautaztatok, s én azt hittem, hogy el fogjuk felejteni
18 XVII |       ügyetlenségemért; én bizony azt hittem, hogy már nő.~Bálnokházynénak
19 XVIII|             Itt Magyarországon.~– Azt hittem, Hohenelm-Weitbreitsteinban;
20 XX   |               képzelet után, ahogy én hittem őt magam előtt látni, s
21 XX   |  megtollasodtál! Mi a mennykő? Én azt hittem, hogy most is olyan kisgyerek
22 XXX  |        leányom, napfelkölte.~– Én azt hittem, este van már.~Topándy kinyitott
23 XXXI | menyasszonyvivés~– Szegény Cipra! Azt hittem, hogy te temetsz el mindannyiunkat,