Fezejet
1 I | jó testvérek voltak, soha egymást bajban el nem hagyták, s
2 I | és valaha úgy szerették egymást!~Óh, ez a fájdalmas föld
3 I | megbocsátanak egymásnak, szeretik egymást; hisz az anya ütése egyik
4 II | testvérek volnánk, meg kellene egymást értenünk; a németnek meg
5 II | nagy hirtelenséggel követve egymást.~Szegény fiú azt hitte,
6 III | arról győződtem meg, hogy ők egymást végtelenül szeretik.~Egyáltalában
7 III | szeretik, gyűlölik, megvetik egymást!~Hátha még azt mondta volna,
8 III | ellenkező pólus, akik kergetik egymást.~Lefekvés előtt még egyszer
9 III | És azután megcsókoltuk egymást, búcsút véve. Nekik korán
10 XIII | leányka volt. Szerették egymást. Hanem azért Áronffy borult
11 XIV | olyan nagyon szerettük, egymást, hogy sohase szóltunk egymáshoz,
12 XIV | régen volt az, hogy látták egymást. Bizonyosan egyik sem fog
13 XIV | észre, hogy megcsókolták egymást.~Topándy vállat vont, nevetett,
14 XV | aszerint vonult át rajta két egymást keresztbe szelő folyosó;
15 XV | ahol a két tornác átszeli egymást, ott találta Lorándot egy
16 XVI | volt. Két ellenkező fogadás egymást eltörli. Inkább tartozik
17 XVIII | egymástól. Ma lehuncutoljuk egymást, s holnap megint együtt
18 XXIII | örökkévalóság óta nem látták volna egymást Dezső nagyanyjával!~– Tehát
19 XXVI | egymással szüntelen küzdve, egymást fölváltva, s az imádott
20 XXVIII| valamennyien! – dörmögék egymást biztatva a rablók, s feszült
21 XXVIII| arc ellenében!~Megragadták egymást, s így néztek egymás szemébe.~–
22 XXX | hajadon kezét. Rég szeretik egymást, megérdemlik egymás szerelmét; –
23 XXXI | között, a felhők kergették egymást az égen, az ebek vonítottak
|