Fezejet

 1 I     |          jó testvérek voltak, soha egymást bajban el nem hagyták, s
 2 I     |            és valaha úgy szerették egymást!~Óh, ez a fájdalmas föld
 3 I     |  megbocsátanak egymásnak, szeretik egymást; hisz az anya ütése egyik
 4 II    |     testvérek volnánk, meg kellene egymást értenünk; a németnek meg
 5 II    |        nagy hirtelenséggel követve egymást.~Szegény fiú azt hitte,
 6 III   |       arról győződtem meg, hogy ők egymást végtelenül szeretik.~Egyáltalában
 7 III   |       szeretik, gyűlölik, megvetik egymást!~Hátha még azt mondta volna,
 8 III   |     ellenkező pólus, akik kergetik egymást.~Lefekvés előtt még egyszer
 9 III   |             És azután megcsókoltuk egymást, búcsút véve. Nekik korán
10 XIII  |            leányka volt. Szerették egymást. Hanem azért Áronffy borult
11 XIV   |            olyan nagyon szerettük, egymást, hogy sohase szóltunk egymáshoz,
12 XIV   |         régen volt az, hogy látták egymást. Bizonyosan egyik sem fog
13 XIV   |           észre, hogy megcsókolták egymást.~Topándy vállat vont, nevetett,
14 XV    |       aszerint vonult át rajta két egymást keresztbe szelő folyosó;
15 XV    |          ahol a két tornác átszeli egymást, ott találta Lorándot egy
16 XVI   |        volt. Két ellenkező fogadás egymást eltörli. Inkább tartozik
17 XVIII |        egymástól. Ma lehuncutoljuk egymást, s holnap megint együtt
18 XXIII | örökkévalóság óta nem látták volna egymást Dezső nagyanyjával!~– Tehát
19 XXVI  |        egymással szüntelen küzdve, egymást fölváltva, s az imádott
20 XXVIII|           valamennyien! – dörmögék egymást biztatva a rablók, s feszült
21 XXVIII|         arc ellenében!~Megragadták egymást, s így néztek egymás szemébe.~–
22 XXX   |        hajadon kezét. Rég szeretik egymást, megérdemlik egymás szerelmét; –
23 XXXI  |         között, a felhők kergették egymást az égen, az ebek vonítottak