Fezejet

501 XXIV  |                 testvérektől ne ijedjen meg! Merjen a szemük közé nézni
502 XXIV  |                  s aki óriás termetével meg akarja riasztani, annak
503 XXIV  |             tartsa az orra alá. – Gyáli meg is jelent nemsokára ismét
504 XXIV  |             bosszúságot tehetni. Hát én meg azt mondtam rá, hogy: ha
505 XXIV  |                 mondtam rá, hogy: ha ti meg vagytok vele elégedve, nekem
506 XXIV  |             tanácsosné.”~– Felét tartsd meg magadnak!~– Köszönöm. Az
507 XXIV  |              hiszi tán, hogy én mindezt meg fogom írni valamely divatlapnak,
508 XXIV  |     regényíróktól tanultam: ha az ember meg akar valakit arról győzni,
509 XXIV  |                hátul két úr, egy sovány meg egy köpcös.~Amint ez a fogat
510 XXIV  |              végig a porlepte férfin, s meg nem foghatva, mi jogon bátorkodik
511 XXIV  |            lelke?!~A mi kedves barátunk meg nem foghatta, hogy micsoda
512 XXIV  |                 mindenáron ezt látszott meg akarni tudni!~– Ugyan! Van
513 XXIV  |                attól a gondolattól válj meg, hogy Melanie még nem nő;
514 XXIV  |                  Kegyetek a világ előtt meg nem fognak jelenhetni többet
515 XXIV  |              világnak, mint egy nő, aki meg tudta magát utáltani!~Loránd
516 XXIV  |              Akkor ez nem történt volna meg.~– Ne mondd azt, öcsém!
517 XXIV  |                legyen neki több! Őrizze meg magát! Ha egyiknek sincs
518 XXIV  |              mielőtt azt a hosszú ülést meg kell kezdenem, mely nem
519 XXIV  |                  ő beleáll. Izenjék hát meg a háborút a zsiványoknak,
520 XXV   |             tenyerét! Az Isten fizessen meg még azért is, amit nekünk
521 XXV   |                 én neked? Miért támadsz meg engem?~– Mit vétettél? –
522 XXV   |               Jól van, Kandúr, a pénzed meg fogod kapni. Egy fazék ezüstöt,
523 XXV   |                 azok odaát.~– A Topándy meg az úrfi?~– Bizonyosan. Tegnapelőtt
524 XXV   |                 jártak.~– A devla verje meg pokolvarral mind a kettőt!~–
525 XXV   |               aztán elvette a leányt is meg a pénzt is; majd az üres
526 XXV   |             fogok a lelkedért.~– Bomolj meg! Bánom is én. Terád éppen
527 XXV   |            szeretlek. Én nem vetettelek meg, mint mások. Mindig nyájasan
528 XXV   |              egy csomó tallért.~– Verje meg a csoda a tréfáló szemeidet –
529 XXV   |                 most is reszketett, úgy meg volt riadva. A felvont fegyver
530 XXV   |         biztatlak. Elhiszed-e?~– Verjen meg a! Hogy megijesztettél!~–
531 XXV   | szétszaggatnának. Ezek a gonosz emberek meg akarnak engem ölni.~– Értem.
532 XXV   |                Amit a Kandúr megfog, az meg van fogva. Krakk, krakk:
533 XXV   |                  Egypár ezer forint. Ha meg nem találod is: én kétannyit
534 XXV   |         gondolataimba, s onnan ítélhesd meg, mennyire komolyan akarom
535 XXV   |                 öreg Topándy véletlenül meg találna halni anélkül, hogy
536 XXVI  |            fejéről elszáll, arról tudom meg, merre jársz te most: –
537 XXVI  |            ollóm lehull, s hegyével áll meg, meglátlak nemsokára: –
538 XXVI  |                 véletlen, nem csalhatsz meg akkor: – kedvesem.”~„Ha
539 XXVI  |              mennyire nem érdemeljük mi meg, hogy miattunk a szerelem
540 XXVI  |                mellette úgy, hogy kezét meg sem szorítá.~Másszor meg
541 XXVI  |                meg sem szorítá.~Másszor meg azt:~„Ha égben lehetnék,
542 XXVI  |        észrevette a szép kisasszonyt, s meg is nagyságolta.~– Csókolom
543 XXVI  |               két szemöldökével, mintha meg volnék vasalva.~– Hát ha
544 XXVI  |    kisasszonynak együtt van az öröme is meg a bánata is.~– No de mármost
545 XXVI  |               inkább ti is hallgassátok meg, amit mondok! Melyitek ne
546 XXVI  |             csinálni, hogy a legény úgy meg legyen babonázva, hogy ha
547 XXVI  |                 az ablak alatt, vigyázd meg, melyik ágon szólt; eredj
548 XXVI  |               tedd az ablakodba, öntözd meg szádban hordott vízzel;
549 XXVI  |            annyi pénzünk, hogy a papnak meg tudjunk fizetni.~Cipra meglelte
550 XXVI  |                hogy ha te nem szólítasz meg engem, én szólítlak meg
551 XXVI  |                 meg engem, én szólítlak meg téged; ha te nem kérdezed
552 XXVI  |               téged; ha te nem kérdezed meg tőlem, én fogok a szemedbe
553 XXVI  |               hogy legalább annyi időre meg fog állni, mint máskor,
554 XXVI  |                 válaszolhasson:~„Mondja meg már egyszer, hogy ,mit’
555 XXVI  |                még csak annyit sem tett meg, hogy megállt volna; hiszen
556 XXVI  |           rendeld be neki a cselédeket, meg a vén csacsit is. Azt is
557 XXVI  |                   Topándy nem gátolhatá meg, hogy Loránd meg ne csókolja
558 XXVI  |              gátolhatá meg, hogy Loránd meg ne csókolja kezét.~      ~
559 XXVII |                 a nők számára hagyjátok meg az istenséget!~Mikor a nagy
560 XXVII |                 csillagos ég, ki hallja meg azt ott?~Pedig van, aki
561 XXVII |       mindenkinek a kötelességét! Kanyó meg Fosztó!~Két cimbora vállra
562 XXVII |                    Tudjuk már.~– Csutor meg Disznós! Ti ketten a vadászlak
563 XXVII |     elbizakodottsággal a rabló.~– Korvé meg Pofók! Ti az első tornáccal
564 XXVII |                vasrudakat.~– Te, Pióca, meg te, Agyaras, arra vigyáztok,
565 XXVII |                vicsorgatni rájuk, mikor meg lesznek kötözve; hogy kérdezem
566 XXVII |          lesznek kötözve; hogy kérdezem meg majd az úrfitól nagy nyájasan: „
567 XXVII |                  észrevétlenül érkeztek meg a kastély udvarába, s ahogy
568 XXVII |              ültesd el cserépbe, öntözd meg szádban hordott vízzel;
569 XXVII |           kigúnyolnák érte.~A csalogány meg újrakezdte a dalt.~Gonosz
570 XXVII |             virágcserépben. Ki tudhatná meg, hogy mi az? Ártatlan tréfájuk
571 XXVII |               Olyan sokszor mondják: ez meg amaz asszony mit adott be
572 XXVII |              sokszor, hogy szerethetett meg valaki valakit, mivel igézték
573 XXVII |           valaki valakit, mivel igézték meg! Hátha igaz?~Hátha vannak
574 XXVII |              orgonabokorig. Ki láthatná meg? Mi történhetnék addig?~
575 XXVII |          éjszaka van; nem láthatja most meg senki.~Mégis összehúzza
576 XXVII |          harmatos a bokrokig; nem sérti meg éles kavics lábait, nem
577 XXVII |                gyügyög, itt neszel, tán meg is foghatná kezével.~Mikor
578 XXVIII|               azt becsaphatni előtte.~– Meg ne nyikkanj! – dörmögé Kandúr,
579 XXVIII|            Fegyverre! Gyilkos!”~– Vessz meg hát! – ordítá a rabló, kését
580 XXVIII|              bírok lépni. Elszédülök.~– Meg vagy sebesítve? – kérdezé
581 XXVIII|                 ellepte a vér.~– Nagyon meg vagy sebesítve?~– Nem nagyon –
582 XXVIII|        Gondoljon a maga védelmére! Azok meg akarják ölni. Azok magát
583 XXVIII|              Cipra nem teheti azt, mert meg van sebesülve.~Topándy csak
584 XXVIII|           szomszédság elzárkózva lapult meg saját házaiban, nem is igen
585 XXVIII|              valami ingerlő düh szállta meg Loránd idegeit. Érzé, hogy
586 XXVIII|                 ha már ki van gondolva, meg is lesz téve.~Visszakúszott
587 XXVIII|                zuhanása. Azok olyan jól meg voltak halva, hogy nem is
588 XXVIII|                füttyszóra: Korvé, Pofók meg Bogrács, kik az utcaajtót
589 XXVIII|            megeszlek.~Loránd most tudta meg, hogy a rabló Ciprának az
590 XXVIII|             Saját leányát gyilkolta hát meg!~E gondolat oly dühöt keltett
591 XXVIII|                  s azt tegnap töltötték meg színig oltott mésszel.~A
592 XXIX  |               köszönheté, hogy a kutyák meg nem szabdalták.~– Szerencsés
593 XXIX  |               áldást, ami csak a földön meg a mennyországban van.~Borcsa
594 XXIX  |     muzsikusoknak fuvarra kell, – aztán meg – folytatá, hangját egészen
595 XXIX  |             mint hogy a cigányokat tömi meg vele?~– Ne hallgass rá,
596 XXIX  |                 adom oda, akit én tejen meg kenyérmorzsán neveltem fel;
597 XXIX  |              fel; magam szájától vontam meg a tejecskét, magam szájával
598 XXIX  |        tejecskét, magam szájával rágtam meg neki a kenyeret. Úgy hozzám
599 XXIX  |      parancsolok, azt teszed. A malacot meg kell fogni és odaadni a
600 XXIX  |          veszedelmét.~– De isz én ugyan meg nem fogom! – pattogott Borcsa
601 XXIX  |                 csábító hívását fogadta meg, s feltartott orral ügetett
602 XXIX  |             lárma ez egy malac miatt!~– Meg ne öld! Ne ríkasd, amíg
603 XXIX  |        főzőkanál, itt a serpenyő: főzze meg magának az ebédjét, mert
604 XXIX  |        becsületes emberhez, hadd verjen meg mindennap háromszor.~Borcsa
605 XXIX  |            ráordított az urára:~– Fogja meg kend ezt a láda fülét, aztán
606 XXIX  |           segítse becepelnem. No, fogja meg kee, no! Azt gondolja kee,
607 XXIX  |                  négy pár ezüstcsatomat meg egy csipkézett fülű tarka
608 XXIX  |        csipkézett fülű malaccal; kapják meg csak nálad, majd beültetnek
609 XXIX  |                pletykabeszéddel.~– Állj meg, Marcsa! – kiálta itt Kólya
610 XXIX  |                   Lásd no: aztán vakulj meg! Sohasem láttál még ilyen
611 XXIX  |                 ilyen állatot? Hát nézd meg!~A cigányasszony feltakarta
612 XXIX  |               fényes lobbanás világítja meg egy-egy pillanatra az éjt,
613 XXIX  |                 innom! Megégek! Förössz meg olajban! Segíts levetkőznöm!
614 XXIX  |           nyitották ki előtte.~– Verjen meg a mirigy, átkozott orgazda,
615 XXIX  |               bőröm! Megvakulok! Verjen meg a fekélyes dögvész!~A kínlódó
616 XXIX  |            Sárvölgyitől kapott.~– Vessz meg pénzeddel együtt, amit adtál! –
617 XXIX  |                 megye pandúrjait ismeri meg egyenruháikról.~S arra elkezdik
618 XXX   |                azt.~– Ne búsulj, Cipra, meg fogsz gyógyulni – szólt
619 XXX   |                 az ön kezét. Úgy fogtam meg, ahogy imádkozók szokták
620 XXX   |         vágtatni tud, oly repülve járta meg az utat Loránd.~A sebláz
621 XXX   |              őérte történik.~Hiszen még meg sincs keresztelve.~Csendes
622 XXX   |         titokteljes ház ajtaja az, mely meg fog előtte nyílni? Talán
623 XXX   |               elejétől végig; – mindent meg kell nekik tudni. – A többieket
624 XXX   |              előtted.~Ezt nem tilthatta meg az orvos.~Cipra áhítattal
625 XXX   |       keresztvízre vár, most tanítottam meg neki a „Credo”-t.~A leány
626 XXX   |             valaha, ez a másik bocsássa meg azt neki.~– A tartozás ebben
627 XXX   |              gyerekkel szokás. Gyógyulj meg csak! Majd veszünk szép
628 XXX   |           sohase bántunk; csak gyógyulj meg! Örömöt akarnak csinálni
629 XXX   |              mértékét a te áldásod adja meg.~Te jó vagy, te szeretsz
630 XXX   |              szerelmét.~Szív nem bírhat meg ily megdicsőülést!~Nem törődött
631 XXXI  |                aztán most, íme, én adom meg neked az egész szép világból
632 XXXI  |              Cipra mellé! Hadd tanuljam meg tőle, hogyan kell magát
633 XXXI  |              lett feladva: nem előzheté meg jöttét.~Otthon csak az első
634 XXXI  |               kéri, – hogy nem sértette meg azzal a végsorral a legdrágább
635 XXXI  |                 elrakott leveleket újra meg újra elolvasák: a két anyának
636 XXXI  |            számítani az órát is, amikor meg fognak érkezni.~Dezső benn
637 XXXI  |                Egyszer aztán szekér áll meg a kapuban: a cselédek sietnek
638 XXXII |             csak egy tizedrész volt már meg. Ő azok között volt, akik
639 XXXII |               maradtunk, nem osztoztunk meg soha.~Loránd mindig velünk
640 XXXII |               és a növények nem csalják meg azt, aki őket szereti.~Egész
641 XXXII |                 Félek magamtól” – vallá meg előttem.~Félt magától, és
642 XXXII |                  Mit tettél?~– Ne ijedj meg! Nem az én kezem volt.~–
643 XXXII |               tudja, hogy mire vénülünk meg?!~ ~