1-500 | 501-614
Fezejet
1 I | akkor tízéves, a bátyám, Loránd, tizenhat éves; édesanyánk
2 I | lőni magát.~– Mit lőttél, Loránd? – kérdezém félálmosan.~–
3 I | is.~Nemsokára visszatért Loránd. Azt mondta, hogy csak aludjak
4 I | jég.~– Hideg van odakinn, Loránd?~– Nincs.~– Hát mért reszket
5 I | látnivaló.~– Bántott valaki, Loránd?~Bátyám nem felelt semmit,
6 I | reám.~– Van valami bajod, Loránd?~Még a fejével sem intett,
7 I | Én azt akartam felvenni; Loránd pedig a sötétzöld ünneplő
8 I | Mert neked nincs olyan!~Loránd nem szólt semmit, csak rám
9 I | temetésre.~Erre a szóra Loránd egyszerre magához szorított,
10 I | összenedvesítették hajamat.~– Loránd! Mi bajod, Loránd? – kérdezém
11 I | hajamat.~– Loránd! Mi bajod, Loránd? – kérdezém én ijedten,
12 I | sírás miatt. – Ne sírj, Loránd! Én bántottalak? Ne haragudjál!~
13 I | Arcom hirtelen felderült.~– Loránd! Hiszen te tréfálsz; te
14 I | azzal, hogy atyánk meghalt.~Loránd e szóra összekulcsolta fején
15 I | reszketett.~– Jerünk oda hozzá, Loránd!~Bátyám merően rám nézett,
16 I | szólok hozzá, és fölébred?~Loránd két szeme olyan lett erre,
17 I | voltak mélyen összevonva.~Loránd odament hozzá, s lassan
18 I | arccal a földre, és sírt.~Loránd megfogta kezemet, s vont
19 I | puskát magával vagy sem. Loránd akart vinni, nagyanyám ellenezte.
20 I | Mármost jerünk – szólt Loránd, puskáját karjára vetve.
21 I | szegény ember már azt hiszi.~Loránd megtaszította a bérest könyökkel,
22 I | még zavartabb lett erre.~Loránd azt mondta az öreg béresnek,
23 I | s fejemet ölébe fogta; Loránd lekönyökölt a folyosó párkányára
24 I | Egyszer csak azt láttam, hogy Loránd bátyám megfordult álló helyéből,
25 II | azt is ki tudtad mondani: „Loránd”, kinek fogsz te bohó ugrásokat
26 II | most is szeretik.~– Óh, Loránd, én nem tudok elaludni,
27 II | háziaktól; édesanyánk akkor is Loránd nyakába borulva jött ki
28 II | Édes fiacskám, vigyázz Loránd bátyádra!~Én vigyázzak Loránd
29 II | Loránd bátyádra!~Én vigyázzak Loránd bátyámra? A gyermek az ifjúra?
30 II | semmiképpen meg nem engedem! Loránd bátorkodott e kérdést tenni: „
31 II | látogatást befejezni, nehogy Loránd valamit találjon válaszolni
32 II | csináltatom! – felelt rá Loránd; mely válasszal én sehogy
33 II | tudatni otthon a családunkkal. Loránd húzott ki, de ő sem dicsekedett
34 II | szeretetreméltó modorával, bátyám, Loránd azt mondá:~– Azt a másik
35 III | nálamnál.~Most már aztán Loránd arca égett. Szemeit szép
36 III | szép embernek is – tán Loránd bátyámat kivéve – a legelső;
37 III | néha, nemigen szerette. Loránd pedig csak a hanglépcsőzetet
38 III | mikor elmegyek.~Az ajtóban Loránd megfogta a kezemet.~– Te –
39 VI | a nevelőnő; azután meg Loránd és Gyáli Pepi.~Ez a Gyáli
40 VI | én mindig Melanie-val, Loránd mindig az anyjával.~Mikor
41 VI | eloszlott, még lementünk együtt Loránd szobájába a földszintre,
42 VI | szólt végigvetve magát Loránd ágyán –, ez a fiú féltékeny
43 VI | szólt Pepi. – Meglásd, Loránd, ezzel még sok bajod fog
44 VI | gúnyolódék Pepi. – Vedd el tőle, Loránd, nézd, hogy halaványul;
45 VI | egy pohár vizet – monda Loránd.~– Nem kell.~– Eredj hát
46 VI | mint te vagy, megegyem.~Loránd féktelenül felkacagott erre
47 VI | félj „te” éntőlem! Ha még Loránd volna rám féltékeny! Nekünk
48 VI | e gyalázatos rágalomért Loránd legalábbis arra a szép szájára
49 VI | szájára fog ütni.~Ahelyett Loránd csak úgy féldörmögve monda
50 VI | végtelen súlyát megmérni, hogy Loránd egy nőnek udvaroljon, akinek
51 VI | volna többet hozzájuk.~És Loránd olyan zavarba jött, mikor
52 VII | tiltott iratok~Egy este Loránd jött el hozzám, s egy csomag
53 VII | Másnap reggel eljött érte Loránd, átolvasta, azt mondta:
54 VII | munkát és ajánlatot.~Azontúl Loránd minden másodnap este hét
55 VII | vagyok, s mögöttem áll azután Loránd.~Hanem a lánc itt ketté
56 VIII | megtanulta-e már a Kokó Loránd nevét kimondani?~– Még nem.~–
57 VIII | Ugye, nem? Hiszen itt marad Loránd. Hanem Loránd is bajosan
58 VIII | itt marad Loránd. Hanem Loránd is bajosan fog itt maradhatni,
59 VIII | elmondtam önnek, amit nekem Loránd bizalmasan tudtul adott,
60 VIII | megcsalom önt, ön megcsalta Loránd bizalmát, s Lorándnak úgy
61 VIII | kénytelen haragudni, ha Loránd eltűnik a háztól, hanem
62 VIII | legelső az, hogy tudassa Loránd rokonunkkal, hogy az esteli
63 VIII | De gondolja meg ön, hogy Loránd rokonunk.~– Csak nekem az.
64 VIII | a vármegyén. Egyébként: Loránd szép fiú; amit a férfiak
65 VIII | leküldte a komornyiktól Loránd szobájába.~Loránd még ez
66 VIII | komornyiktól Loránd szobájába.~Loránd még ez nap nem volt ki a
67 VIII | Ahogy a komornyik elment, Loránd elkezde sebesen fel s alá
68 VIII | Véletlenül találkoztak össze.~Loránd nagyon kedvetlenül fogadta
69 VIII | hogy árulását nem fogja Loránd hamarább megtudhatni, mint
70 VIII | Dezső becsukta maga után Loránd ajtaját, Loránd odaállt
71 VIII | maga után Loránd ajtaját, Loránd odaállt összefont karokkal
72 VIII | kötelezi magát főbe lőni.~Loránd visszarettent. Eszébe jutott
73 VIII | haljon meg, akit végzete ér.~Loránd maga elé mereszté szemeit,
74 VIII | esztendőre.~– Ejh – kiálta fel Loránd bosszúsan –, ez csak gyáva
75 VIII | térek ki! – szólt ingerülten Loránd, s eltűntek lelke elől mindazok
76 VIII | vetve.~– Legyen úgy – monda Loránd –, írjuk fel neveinket.~
77 VIII | szörnyűködni kezdett.~– Hüh! Loránd; ott lesz a banyakemence;
78 VIII | Jó. – Most már értette Loránd, hogy mit akar a másik.~–
79 VIII | készen vannak – dörmögé Loránd. – Bejöhetsz.~– Itt a kalapban
80 VIII | félrevonult az ablakba. Loránd kibámult az ablakon; Gyáli
81 VIII | olvasó a nevet.~„Áronffy Loránd”.~– Vesd a tűzbe! – monda
82 VIII | tisztes rende: fagyott; Loránd kandallójában égett a tűz.
83 VIII | volt, hogy ezt elhallgassa.~Loránd azt mondá neki:~– Köszönöm,
84 VIII | te is eredj haza – monda Loránd, öccse kezét gyöngéden megszorítva.~–
85 VIII | lássalak. Hallgatok és nézlek.~Loránd megölelé öccsét és megcsókolá.~–
86 VIII | veled lenni.~– Majd holnap.~Loránd attól félt, hogy minden
87 VIII | szomorúan kullogott haza.~Loránd magára maradt.~Magára? Óh
88 IX | legzordonabbikán egyedül állt ablakánál Loránd, s az ablak jégvirágain
89 IX | elmentekről gondolkozott Loránd.~Az a csontarcú alak, akinek
90 IX | homlokot talált golyó helye!~Loránd most tudta meg, mily iszonyút
91 IX | nevét reszketve mondják.~„Loránd!”~– Hah! Ki az?~Nem egy
92 IX | Készen van-e már ön, Loránd?~– Ah, jó estét. Bocsánat.
93 IX | Kegyed a bálba indul – szólt Loránd, jókedvvel álarcozva lelke
94 IX | Hermine odatette kezét Loránd vállára, s reszketve súgá~–
95 IX | futnia; ki a külföldre.~Loránd igen fagyosan kérdezé:~–
96 IX | hogy annál inkább érezhesse Loránd, mennyire reszketnek kezei,
97 IX | kesztyűit, s két kezébe szorítá Loránd kezét, úgy könyörgött előtte.~
98 IX | úgy könyörgött előtte.~Loránd e kézszorításra kezde az
99 IX | arcát elhalmozta csókjaival.~Loránd nem volt magáé többé. Egy
100 X | válaszolék:~– Kedves urambátyám, Loránd elhagyott bennünket.~– Hát
101 X | kérdezém én, elámultan.~– Hogy Loránd megszökött? – monda urambátyám,
102 X | volt a háznál, azok is mind Loránd bátyáddal együtt szöktek.~
103 X | hogy többet tud, mint én. Loránd nemcsak elszökött, de elrabolta
104 X | jól van. Hát fölkeressük a Loránd úrfit, ugye? Hogyan fog
105 X | Kezdtem azt sejteni, hogy nem Loránd viseli a bűn súlyosabb felét.~–
106 X | látszott a világított ablakban. Loránd állt ott, leheletével melengetve
107 X | utánam?~– Tudod, kedves Loránd, mikor hazulról eljöttünk,
108 X | kérdik, hol voltál, mikor Loránd legnagyobb veszélyben forgott?~
109 X | legnagyobb veszélyben forgott?~Loránd meg volt hatva. Magához
110 X | téged is oltalmazzalak!~Loránd erősen pattogott, s iparkodott
111 X | becsületedet, kedves bátyám.~Loránd megdöbbent e szóra.~– Az
112 X | úgy, mint egészen a tiéd.~Loránd egykedvűleg vállat vont.~–
113 X | ezt neked? – kiálta rám Loránd, s elém állt összeszorított
114 X | Annak a nőnek a férje.~Loránd erre elhallgatott, s hevesen
115 X | hajtottam fejemet.~– Kedves Loránd, te megharagudtál énrám.~–
116 X | ha felőled kérdezősködik?~Loránd kedvetlenül fordította el
117 X | ha kérdezősködnek rólad! Loránd dacosan felelt:~– Írd azt,
118 X | felelt:~– Írd azt, hogy Loránd meghalt!~E szóra felforrt
119 X | s azt kiáltottam neki:~– Loránd! Eddig az apák voltak öngyilkosok
120 X | mondás volt tőlem, jól tudom. Loránd elkezdett reszketni: éreztem.
121 X | aki gyermekéért meghal?~Loránd kezeit csüggedten kulcsolta
122 X | beszéljenek ezek egymással!~– Loránd! Én nem tudom, minő bűbáj
123 X | miatt el fogod hagyni e nőt.~Loránd vállat vont.~– Azt hiszed,
124 X | világnak azt, ami vele történt.~Loránd némi zománcával a gúnymosolynak
125 X | fiatalemberrel megszökött.~Loránd, mint akit a kígyó csípett
126 X | tolvaj – tolvaj-cinkosával!~Loránd tántorogva kereste az asztalt
127 X | arannyal, olyan nehéz volt”.~Loránd arca most már égett, mint
128 X | istentagadó? – kiálta fel Loránd, s aztán keserűen mondá: –
129 X | Hallgass rám, Dezső – szólt Loránd elfásultan. – Én ráállok
130 X | becsületszavadra? – szólt Loránd, merőn szemembe nézve. –
131 X | s észrevétlenül akartam Loránd oldalzsebébe csúsztatni.~
132 X | te azt megtartogattad? – Loránd kibontotta a tárcát, s látott
133 X | hová lenni örömemben, hogy Loránd elfogadta a pénzemet.~–
134 X | oda, ahová küldtek – szólt Loránd. – Vidd el azt, akiért küldtek,
135 X | Megállj! – kiálta rá Loránd, s elővette erszényét. –
136 X | kiértünk az utca végére. Loránd búcsút akart tőlünk venni.~–
137 X | továbbmehetnek. Magának pedig, Loránd úrfi, odaadom a botomat
138 X | öreg legény megszorongatá Loránd kezét kérges tenyereivel.~–
139 X | egyedül kell visszaeresztenie.~Loránd tétovázva állt meg az útfélen.~
140 X | búcsúzzunk ám el egymástól, Loránd úrfi. Aztán maga ne menjen
141 X | rángatott már. Menjünk, menjünk, Loránd is hadd siessen a maga útjára!~
142 X | adott szavadra emlékezzél! – Loránd e szót súgta még. Aztán
143 X | azt, hogy miért mondtam Loránd úrfinak, hogy ne menjen
144 XI | adott szó~Két nap múlva Loránd eltűnése után útihintó állt
145 XI | szembeindult arra a hírre, hogy Loránd elveszett.~Óh, ha volna
146 XI | be indulatosan:~– Hol van Loránd fiam?~Nagyságos urambátyám
147 XI | többé képes.~– Mit mond ön? Loránd nőcsábító?~– Fájdalom, hogy
148 XI | ugyanaz, ki kegyetekkel Loránd eltűnését tudatta, egyúttal
149 XI | adá e két rettenetes vádat Loránd ellen, én rögtön elindultam,
150 XI | Igen. Ő vitt el oda, ahol Loránd ideiglenesen el volt rejtve.
151 XI | Bécsbe is megérkezett. Az Loránd volt!~– Az nem volt Loránd,
152 XI | Loránd volt!~– Az nem volt Loránd, hanem más.~– Ki lett volna?~–
153 XI | csókjaitól! Most mindjárt Loránd felől fog kérdezősködni,
154 XI | meg hát most, hogy hol van Loránd!~Tudtam, hogy azt fogja
155 XI | tekingettem magam körül.~– Hol van Loránd?~Nagyanyám észrevette szorongásomat.~–
156 XI | Te tehát tudod, hol van Loránd?~Milyen könnyű lett volna
157 XI | mondhattam volna el neki, hogy Loránd mit ír a távolból, hogy
158 XI | tudatnom szabad volt. – Loránd benn van a hazában, biztos
159 XI | tudom. De tinektek sem. Loránd becsületszavamat adatta
160 XI | mondjam meg neki, hol van Loránd. Kedves „egyetlen” fiának
161 XI | nem tudatod vele, hol van Loránd.~– Loránd pedig azt mondta,
162 XI | vele, hol van Loránd.~– Loránd pedig azt mondta, hogy meghal,
163 XI | állva. – Te azt mondtad: Loránd megfogadtatá veled, hogy
164 XI | megígérik, hogy amíg én nekik Loránd írását nem mutatom, amelyben
165 XI | fogják mutatni, hogy tudnak Loránd hollétéről valamit.~Fánny
166 XII | mellé.~– Szervusz, diák!~Loránd feltekintett rá, s hasonló
167 XII | valamivel több, mint muzsikus.~Loránd pedig annyi megszeppenést
168 XII | csizmáidra – gúnyolódék a lovas, Loránd mezítelen lábaira kacsintva.~–
169 XII | deresről – vágott vissza Loránd.~Jelent pedig a „deres”
170 XII | csendesen beesteledett. Loránd egy gyöpös domboldalhoz
171 XII | lehetett közeledésüket hallani.~Loránd jónak látta rákiáltani a
172 XII | akartam én mondani – szólt Loránd –, hogy vegyenek fel, hanem
173 XII | Lankadombon laknak? – kérdé Loránd meglepetve.~– Ott hát. Én
174 XII | személyéből is. Üljön fel hát, no!~Loránd szerencsés véletlennek vette
175 XII | elé megérkezett a hintó.~Loránd leugrott a bakról, s előre
176 XII | kilépett a lovag, kivel már Loránd a pusztán találkozott.~Egészen
177 XII | válúba, hogy megitassa.~Loránd azt kezdé hinni, hogy talán
178 XII | asztal túlsó végénél ült Loránd a hosszú lócán, s egy palack
179 XII | rémek néznének egymásra.~Loránd borzadva nézte e jelenetet.~
180 XII | mindeddig csak úgy tűnt fel Loránd előtt, mintha egy részeges
181 XII | elő.~– Ne moccanj! – szólt Loránd, a rabló homlokának irányozva
182 XII | rövid pillanat alatt, amíg Loránd a homlokának szegezett pisztoly
183 XII | rivallt rá ismét a rabló. Loránd pedig folyvást a fejének
184 XII | akarta tolni.~Most aztán Loránd vette őt célba.~Hanem amint
185 XII | odaszökött eléje, elfogta Loránd karját, s rémült arccal
186 XII | Ne ölje meg! Ne ölje meg!~Loránd bámulva tekinte rá.~A szép
187 XII | áradt szét a tárgyakon. Loránd ránézett a nőre. Az iménti
188 XII | ajándékok után élni! – szólt Loránd, visszautasítva büszkén
189 XII | mit olyan jól megérdemelt.~Loránd észrevette, hogy szükségtelen
190 XII | súgva:~– Tud maga imádkozni?~Loránd megütközve tekinte rá.~–
191 XII | Sok idő kellene ahhoz? Mi?~Loránd mindig jobban bámult a kérdezőre.~–
192 XIII | bemérni, szekérre rakni?~Loránd nem volt meglepetve a kérdésektől.~
193 XIII | Lorándra, hogy mit mond erre.~Loránd pedig a legkomolyabb arccal
194 XIII | hogyan kell sütni, főzni.~Loránd az arcát sem fintorította
195 XIII | Topándy, helyet csinálva Loránd előtt.~– Maga ott fog mindig
196 XIII | fog állni rendelkezésére.~Loránd egyik bámulatból a másikba
197 XIII | pamlagomon, s igyál a poharamból!~Loránd akarta játszani a kevély
198 XIII | egy pohár papramorgóban.~Loránd jónak látta a hölgy parancsoló
199 XIII | tréfás negéddel nyújtá Loránd felé a másik kezét.~– No
200 XIII | maga is! No? Hát micsoda?~Loránd is megcsókolta a másik kezét.~
201 XIII | elsül, s még valakit meglő.~Loránd átadta Topándynak a rablótól
202 XIII | az írásba a szép asszony.~Loránd is odatekintett, s úgy tetszék
203 XIII | otthon volt Topándy házánál Loránd.~Topándy úgy bánt vele,
204 XIII | kiben trónörököst nevel; Loránd pedig úgy viselte magát
205 XIII | kifürkészni a másikban.~Loránd megjegyzé nagybátyjában,
206 XIII | első nap megismerkedett Loránd. Mikor este vacsora után
207 XIII | van, Cipra húgom – szólt Loránd kezét nyújtva eléje. – „
208 XIII | hozzáteszi.~Azzal megszorítá Loránd kezét, s magukra hagyta
209 XIII | első napok elárulák azt.~Loránd ettől fogva nemhogy bizalmasabbá,
210 XIII | öltöztetett szűz.~És ezt a titkot Loránd meg tudta sejteni.~Ha Topándy
211 XIII | határtalan volt, ha ilyenkor Loránd, ujjával közel érve hozzá,
212 XIII | óra hosszat elnézegetheté.~Loránd szívesen felelt neki minden
213 XIII | nagyon jól megmagyarázta neki Loránd a nap spektrum elméletét,
214 XIII | Tanítson meg engemet olvasni!~Loránd rábámult; Topándy pedig
215 XIII | sírva kelt föl, és elment.~Loránd megszánta ezt az árva teremtést,
216 XIII | Istenhez nem bír emelkedni.~Loránd kedélye annyira elsekélyült
217 XIII | odajutnak, ahova a többi.~Loránd már aziránt is kezdett elfásulni,
218 XIII | szégyenleni tudja magát, ha Loránd előtt éri valami csintalan
219 XIII | magányos műtermi szobában, Loránd bátorságot vett magának,
220 XIII | kinézett.~– Magam sem ismerem.~Loránd bántott kedéllyel fordult
221 XIII | taníts meg engemet is rá.~Loránd vállat vont. Azután elkezdett
222 XIII | rhinchitest?~– Nem bánom.~Loránd meggyújtá a légszeszt, mely
223 XIII | Értem – szólt az ateista, Loránd szemébe tekintve. – Te most
224 XIII | semmiségig: és ez az Isten!~Loránd arcán a magasztos megnyugvás
225 XIII | szólt Topándy, két kezét Loránd vállára téve. – Ezt az eszmét
226 XIII | nem fogsz lenni, öcsém.~Loránd bámulva kérdezé:~– Miért
227 XIII | válnod, mint én vagyok.~Loránd magában mosolygott.~– Óh,
228 XIII | lényekre. Ülj mellém, öcsém!~Loránd előbb föléleszté a tüzet
229 XIII | meg barátja nevét – szólt Loránd, ki aggódva figyelt a történet
230 XIII | Áronffy Lőrincnek hítták.~Loránd minden idegén delejes zsibbadás
231 XIII | szerkesztettünk magunk között.~(Loránd még nagyobb érdekkel kezde
232 XIII | volt azon ember? – kérdé Loránd szorongva.~– Ugyan ne vágj
233 XIII | megújult nyugtalansággal Loránd.~– Mondtam már, hogy majd
234 XIII | választja.”~… Topándy véletlenül Loránd arcára pillantott; azt hitte,
235 XIII | Áronffy neve jött ki.”~… Loránd merev szemekkel bámult az
236 XIII | érte, de következetes.”~…Loránd minden tagján a hideg veríték
237 XIII | hideg holdvilág odasütött Loránd homlokára.~Topándy ott az
238 XIV | ki az asztalfőn elnököl; Loránd a külgazdasági mindenes,
239 XIV | cigányleány égő két szemét Loránd arcán feledé, és azután
240 XIV | nevelésű jövevény rovására.~Loránd kíváncsi volt megtudni az
241 XIV | jól megtanultam: Melánia.~Loránd megdöbbent. Egy arc a múltból!~
242 XIV | Higgye el egyszer!~Pedig Loránd nem azon tanácskozott a
243 XIV | tartozott. És úgy értett hozzá!~Loránd pedig olyan bölcs volt,
244 XIV | szemrehányással az ifjúnak.~Loránd pedig tréfásan átkarolta
245 XIV | arra is készen volt. Ő volt Loránd frizőrje és Topándy borbélya.
246 XIV | majd megmutatom – szólt Loránd; s azzal kivevé Cipra kezéből
247 XIV | kell vágni, az természetes. Loránd leült előtte egy székre,
248 XIV | egészen simára volt lenyírva Loránd feje, olyan furcsa volt
249 XIV | Köszönöm, Cipra húgom – szólt Loránd, megölelve a tőle elfordult
250 XIV | lehetett elégedve, amint Loránd irányában viselte magát
251 XIV | poharába.~És valósággal Loránd oly szigorú egyszerűségre
252 XIV | érteni, mi az a férfiszépség.~Loránd is meg lehetett afelől nyugodva,
253 XIV | szemeiben, mint az övében Loránd!~– Hozzá fogsz menni?~E
254 XIV | hogy az a közöny, melyet Loránd irányában tanúsít, nem tettetés.
255 XIV | kevésbé lehete csalódásban Loránd szemeinek békés intenciói
256 XIV | mindent látott, tudott.~Loránd szemei elemészték a szép
257 XIV | különben Cipra abból is, hogy Loránd azóta sokkal tartózkodóbban
258 XIV | Bizony pedig, barátom Bálint (Loránd álneve ez volt), arra a
259 XIV | vőlegénye van.~– Igazán? – szólt Loránd, megsimogatva a leány gömbölyű
260 XIV | erre a leányra? – kérdé Loránd tréfás hangulattal.~– Valahányszor
261 XIV | Gratulálok hozzá! – szólt nevetve Loránd.~– De igen. Nekem Melanie
262 XIV | Józsefnek hívják.~– Haha!~Loránd nevetett, s jókedvűen megcsípve
263 XIV | mikor ezt a nevet kimondta Loránd előtt!~
264 XV | Ha szereti, hát szeresse!~Loránd egész lényét kifordítá alapjaiból,
265 XV | erkölcsi érzéketlenség az úr. Loránd szívéből ez a gondolat képes
266 XV | tisztában volt már mindennel. Loránd nem őérte maradoz otthon.~
267 XV | egyedül az asztal mellett. Loránd a szokottnál is szórakozottabb
268 XV | majd vigyázok rátok.~Azzal Loránd jó éjt kívánt nekik, vette
269 XV | Az asztalon lámpa égett, Loránd előtt könyv volt, s mellette
270 XV | Titeket őrizlek – felelt Loránd. – Miután azt mondtad, hogy
271 XVI | Lefelé is járt már. És Loránd kezdett nem törődni a végzetes
272 XVI | leánya volna.~Egy délután Loránd bátorságot vett magának
273 XVI | alakját a víz tükrén.~Tehát Loránd megfogta Melanie kezét,
274 XVI | itt félrefordítá arcát.~Loránd értette ezt jól; de éppen
275 XVI | ön előtt többé a világon.~Loránd szótlanul, kérőleg tette
276 XVI | azt az ifjút? – kérdezé Loránd.~– Áronffy Loránd volt a
277 XVI | kérdezé Loránd.~– Áronffy Loránd volt a neve. Távoli rokonunk.
278 XVI | Valószínű, hogy meghalt.~Loránd fellélegzett. Nem tudnak
279 XVI | nem fog megítélni érte?~Loránd gyöngéden odavoná ajkaihoz
280 XVI | ennél is féltettebb titkom.~Loránd némán igenlé a vonatkozást.~
281 XVI | Felhozzam a vízből? – kérdezé Loránd.~Melanie ránézett, szelíden,
282 XVI | azt mondta:~– Hagyja ott…~Loránd magánkívül a boldogságtól
283 XVI | vőlegény és menyasszony.~Loránd még aznap beszélt afelől
284 XVI | Meglesz három hét alatt.~Loránd egészen boldog volt.~Szerelmét
285 XVI | hallgatásától.~A szerelem ellopta Loránd lelkének acélját!~Egészen
286 XVI | Szép szofizmák ezek mind! Loránd bennük kereste menedékét.~
287 XVI | a hideg földbe letenni! Loránd kezdte magát megadni sorsának.
288 XVI | a másikig, hogy Áronffy Loránd nem gavallér, nem lovag;
289 XVI | Ezt ki kell főzni jól.~Loránd nagyon mélázó lett néhány
290 XVI | azután tenyerére téve, Loránd elé nyújtá.~– Itt van, emelje
291 XVI | Jobb kézzel maga felé. Loránd megtette kedvéért azt a
292 XVI | haragszik, meg akarja ölni.~Loránd oly szánalmas mosollyal
293 XVI | tette – az a bús-leány. És Loránd most vette észre, hogy Cipra
294 XVI | Újra kirakta a kártyákat.~Loránd észrevevé, hogy amint a
295 XVI | valaki védelmezni fogja.~Loránd nem akarta nagyon megkeseríteni
296 XVI | kártyáit. De nem fogadta el Loránd kezét, ki fel akarta őt
297 XVI | azalatt vette észre, hogy Loránd folyton-folyvást odaszegzi
298 XVII | sárgaruhás nő a kártyában~Loránd elodázta, amíg lehetett,
299 XVII | megszólítja:~– Jó napot, Loránd!~Az ifjú rettegett neve
300 XVII | ismer tán többé, kedves Loránd?~Óh! Loránd is nagyon jól
301 XVII | többé, kedves Loránd?~Óh! Loránd is nagyon jól ráismert!
302 XVII | piperével.~– Kegyed itt? – kérdé Loránd elbámulva.~– Itt bizony.
303 XVII | leány társaságában, midőn Loránd az idegen hölgyet bevezeté.~
304 XVII | idegen hölgyet bevezeté.~Loránd legelébb is Melanie-hoz
305 XVII | nincs, az lehet, kedves Loránd, ugyebár?~– „Loránd!” –
306 XVII | kedves Loránd, ugyebár?~– „Loránd!” – rebegé egyszerre három
307 XVII | között? Igen: ő Áronffy Loránd, kedves rokonunk. S te sem
308 XVII | fehér lett, mint a fal.~Loránd nem felelt semmit. Válasz
309 XVII | t mondjon, mint az imént Loránd. (Azt pedig mindketten igen
310 XVII | amivel iránta viselkedik.~Loránd kedvetlenül nézett e csoportozatra,
311 XVII | talán lesz olyan szíves, Loránd öcsénk, hogy elkísér bennünket
312 XVII | házához?~– Házáig – igazítá ki Loránd a mondatot.~– Hol van kedves
313 XVII | rövid búcsút! De hová lett?~Loránd nem mozdult, hogy Ciprát
314 XVII | várnak. – Nyújtsa karát, Loránd!~Ő maga jobb felül Lorándba
315 XVII | Sárvölgyi küszöbéig. Itt megállt Loránd, és nem lépett többet előre.~
316 XVII | menjen.~– Nos hát, kedves Loránd, nem fog tőlünk búcsút se
317 XVII | tőlünk búcsút se venni? Loránd Melanie-ra nézett, az föl
318 XVII | önnel, asszonyom – szólt Loránd röviden; kalapot emelt,
319 XVII | gyűlölettel.~Mikor hazaért Loránd, Cipra a házajtóban várta.~
320 XVIII | XVIII. A halálra intő~Loránd kimerülten veté magát karszékébe.~
321 XVIII | levelet rögtön postára küldé Loránd.~Így hárítja el a gondos
322 XVIII | Topándy belépett szobájába. Loránd eléje ment, Topándy megölelte,
323 XVIII | midőn üldöztek, kedves Loránd öcsém; különben nincs szükséged
324 XVIII | Még lebeszéli Melániát.~Loránd könnyelmű kedéllyel szólt,
325 XVIII | Topándy menyegzőről beszélt, Loránd pedig a pisztolyról.~– Tehát
326 XVIII | nem akart tovább hatolni Loránd titkába. Azt sejté, hogy
327 XVIII | játszott a szép tavaszban ő is.~Loránd engedte neki, hogy enyelgései
328 XVIII | Cipra.~A cigányleány levette Loránd fejéről a kalapot, s levélből
329 XVIII | az uralkodó vetélytársné; Loránd nem búsult, nem merengett
330 XVIII | búsult, nem merengett utána, Loránd jókedvű volt, tréfált, enyelgett:
331 XVIII | közelítenek csillagaik egymáshoz.~Loránd pedig nevetve, vigadva gondolt
332 XVIII | volt rózsaszín szalaggal; – Loránd most is Melanie arcát látta
333 XVIII | csatlakozott hozzájuk.~– Tudod mit, Loránd? – szólt derülten az öreg
334 XVIII | ki tudja, hova jutsz még? Loránd pedig – egészen mást értett.~–
335 XVIII | Hát aztán mikor jön vissza Loránd? – sürgölé Cipra.~– Elébb
336 XVIII | Valóban oda!” – gondolá Loránd. – Apámhoz, nagyapámhoz.~–
337 XVIII | kérdé gyermetegen a leány.~Loránd olyan kegyetlen volt, hogy
338 XVIII | egy ifjú úr várakozik, ki Loránd úrfival akar beszélni.~Loránd
339 XVIII | Loránd úrfival akar beszélni.~Loránd szíve nagyot dobbant. Ez
340 XVIII | kimért engedélye volt rá?~Loránd felsietett a kastélyba.~
341 XVIII | Melanie gyűrűjét elrejték.~Loránd egészen borult kedéllyel
342 XVIII | teremben várt reá.~Midőn Loránd benyitott, és szemközt állt
343 XVIII | irányában.~– Jó napot, kedves Loránd! – szólt vidám, kedélyes
344 XVIII | ismersz-e még?~(„Ah – gondolá Loránd –, itt vagy halálra intőnek?”)~–
345 XVIII | holmi törvényes egyezség.~Loránd lelkén egész gondolatroham
346 XVIII | vendég, nyájasan nyújtva Loránd elé kezét –, hogy az a tréfás
347 XVIII | fidélis cimborák leszünk.~Loránd készen volt a perrel, mely
348 XVIII | gyönyörűséggel vágyik.”~Loránd tehát nem dühöngött, nem
349 XVIII | csak azzal kezdj! – gondolá Loránd – legalább azt a pofont,
350 XVIII | nagyon természetes – szólt Loránd tréfás gúnnyal.~Ezalatt
351 XVIII | Ciprát ott találták a hídnál. Loránd bemutatta Gyáli Pepit mint
352 XVIII | Aztán: cigányleány. Aztán: Loránd nem féltékeny.~– Nagysád
353 XVIII | szeméremmel nézett le a vízbe; Loránd pedig, ki Gyáli háta mögött
354 XVIII | rettentő kötelességére, azt Loránd tudhatta szentül.~– Pajtás! –
355 XVIII | szentül.~– Pajtás! – szólt Loránd, tréfásan ütve Gyáli vállára –
356 XVIII | ünnepeden nekem tósztoznom kell, Loránd pajtás!~– Az öcsém is ott
357 XVIII | hogy azon az egy napon Loránd agóniájában gyönyörködjék?~–
358 XVIII | Igen, Pépó – biztatta őt Loránd –, ott vígan fogunk lenni,
359 XVIII | ismét nyájasan megszorítá Loránd kezét, mint aki szavakban
360 XVIII | belőlem hadvezér – szólt Loránd nevetve –, milyen szépen
361 XVIII | valaha ellesett, hogy azt Loránd szereti: és Loránd olyan
362 XVIII | hogy azt Loránd szereti: és Loránd olyan háládatlan volt, hogy
363 XVIII | Ugyanaz egy levelet is hozott Loránd számára a kisasszonytól. „
364 XVIII | kisasszonytól. „A kisasszonytól?”~Loránd elvette tőle a levelet,
365 XVIII | Ugyebár? – mondta rá Loránd. Azt se tudta, mire mondja
366 XVIII | De hát mi is lehet benne?~Loránd letette maga elé a levelet,
367 XVIII | Csalatkozzanak hát!”~Loránd fogta a szép levélkét, és
368 XVIII | készüljünk arra az útra!~Loránd két jó öblös pisztolyt szokott
369 XVIII | Mikor a kocsik eléjártak, Loránd felvette útiköntösét, rágyújtott
370 XVIII | vagy te, Cipra! – szólt Loránd, gyöngéden megveregetve
371 XVIII | a hintóba, Pépó! – szólt Loránd a dandyhez – velem kockáztatnád
372 XVIII | ilyen reménydús ifjúért.~Loránd felkapott a kocsiülésbe,
373 XIX | még két esztendeig, amikor Loránd tilalma alól becsületszavad
374 XIX | bennünket magához.~Erre aztán Loránd ezt a rövid sort írta vissza:~„
375 XIX | míg a napok letelnek…~…Óh, Loránd! Én teérted két évet adtam
376 XX | hogy egy nappal később Loránd úgyis hozzájuk jön. Nem
377 XX | érkeztünk Szolnokra, mint Loránd; csak arra kértem őket,
378 XX | cimborái a környékből, kiknek Loránd itt adott találkozót. Néhányat
379 XX | tölteni annak az örömére, hogy Loránd ismét visszatér a nagyvilágba,
380 XX | hogy minek írta hát nekem Loránd azt, hogy nem akarja első
381 XX | nagybátyám, Topándy.~Csodálatos! Loránd azt írta, hogy éppen őmiatta
382 XX | érzékenyen megölelt.~– Hol van Loránd? – kérdezém én tőle. – Nem
383 XX | számtalanszor mulattunk mi ezzel.~Loránd egyik képhez sem hasonlított,
384 XX | éljennel fogadták Lorándot, Loránd mindannyival sorba csókolózott.~
385 XX | akart hozzá tartani, de Loránd azt mondta, hogy tartsa
386 XX | hírem nélkül? Micsoda?~Loránd úgy hányivetiskedett előttem,
387 XX | Csak csendesen, kedves Loránd! Nem követtem el semmi hibát,
388 XX | kellett őket hoznom ide.~Loránd éktelenül dühös lett.~–
389 XX | igazságomból.~– De hát, kedves Loránd, bánt tégedet az, hogy ők,
390 XX | szoktál te részeg lenni soha, Loránd.~– Ejh, mit tudod te? Én
391 XX | s azután a mulatságot.~Loránd kicsinyben múlt, hogy birokra
392 XX | neheztelj, öreg – szólt aztán Loránd, s odahúzott magához, megölelt. –
393 XX | kellett az asztalfőre ülnöm Loránd mellé. Balról Loránd mellett
394 XX | ülnöm Loránd mellé. Balról Loránd mellett ült Topándy, jobbról
395 XX | szólt hozzám dévánkodva Loránd, s pajtásosan átölelte a
396 XX | tekintetet, amit e szónál Loránd vetett rám.~– Igazad van,
397 XX | nyájasan tudott mosolyogni.~Loránd vállára ütött.~– Hallod-e
398 XX | olyankor nekem rosszul esik Loránd kacagását hallanom oly tréfák
399 XX | mellékajtón hallgatózzék, Loránd szavára lesve.~Egyszer aztán
400 XX | szavára lesve.~Egyszer aztán Loránd vette át a társalgás vezetését.~
401 XX | felet sem elégítette ki. Loránd egymaga az egész ország
402 XX | felhozni a Lajtán innenről.~Loránd mégsem engedett.~– Hát mikor
403 XX | Henneberg Pépó – mesélt Loránd Gyálihoz fordulva – azt
404 XX | pohárürítést is? – kiálta fel Loránd.~– Mi az ördög az a wartburgi
405 XX | furcsa poharat.~(Látlak, Loránd!)~– Nos, hát melyiteknek
406 XX | van.~Ezt a szót pedig nem Loránd mondta, hanem Gyáli.~Ránéztem.
407 XX | próbáljuk meg! – legénykedék Loránd.~– Szívesen, csak tedd meg
408 XX | kezét.~Beszéljetek csak!~Loránd arca egész lázasan ki volt
409 XX | de az nem volt bankjegy.~Loránd a hajdúnak kiáltott.~– Vedd
410 XX | magáét, fizeti a pezsgőt.~Loránd fogta a poharát, hogy a
411 XX | csendesen odatettem kezemet Loránd kezére, melyben a fegyvert
412 XX | akármelyiket húztam ki: Áronffy Loránd jött ki a kalapból. Nézd,
413 XX | szakadékainál egymásba illett.~Hanem Loránd villámló szemekkel nézett
414 XX | el a borszülte kábulat.~– Loránd! Loránd! – sikolta anyám,
415 XX | borszülte kábulat.~– Loránd! Loránd! – sikolta anyám, görcsösen
416 XX | szorongatta kezét.~– Óh, kedves Loránd…~Loránd azonban megfogta
417 XX | kezét.~– Óh, kedves Loránd…~Loránd azonban megfogta a két matróna
418 XXI | kívánnak közlátvánnyá lenni.~Loránd bevallott mindent, s bocsánatot
419 XXI | újra kegyelembe fogadtak.~Loránd valóban úgy érzé, mintha
420 XXI | helyett.~– Te, öreg – szólt Loránd öccséhez –, én még egy kalandos
421 XXI | megijedni.~– Csak ide vele!~Loránd előre nevetett a hatásnak.~–
422 XXI | éppen úgy elbámulva, ahogy Loránd előre várta tőle.~– Megszököm
423 XXI | indulj – énelőttem!~Dezső Loránd nyakába borult, most értette
424 XXI | Neked van, akit szeretsz?~Loránd mosolyogva igenlé.~– Persze
425 XXI | násznagyra lehet szükség.~Loránd körül egészen átváltozott
426 XXI | ebéddel nem várta senki.~Loránd volt az első, aki leugrott
427 XXI | Dezső már annyit tudott Loránd leveléből Cipra felől, hogy
428 XXI | hogy örült annak Cipra!~Loránd pedig be sem várta az ezúttal
429 XXI | Isten önnel. – Melanie.”~Loránd vert szívvel rogyott le
430 XXI | tőle remegő aggodalommal.~Loránd nem tudott szólni. Csak
431 XXI | megölni, csak azt látja, hogy Loránd a levéltől beteg.~Ismeri
432 XXI | Melanie írta!~Válasz helyett Loránd egy keserű, mondhatlan fájdalommal
433 XXI | vadállati dühvel kapja ki azt Loránd kezéből, és szikrázó szemekkel,
434 XXI | kezébe rejti arcát, s ő sír Loránd helyett.~Loránd odamegy
435 XXI | s ő sír Loránd helyett.~Loránd odamegy hozzá, s kezét megfogva,
436 XXI | engemet szeretsz – monda Loránd.~Ha szereti-e?~– Arról,
437 XXI | Lesz, Cipra, más is – szólt Loránd. – Most öcsémmel elutazom,
438 XXI | neki, hogy boldog legyen.~Loránd pedig, ahogy Cipra eltávozott,
439 XXI | Topándy és Dezső jöttek hozzá; Loránd szétfújta asztaláról a papírrongyokat:
440 XXII | megyünk, Cipra húgom – szólt Loránd. – Igen, igen: ne tessék
441 XXII | Sárvölgyi kedvéért – szólt Loránd igen komolyan –, aki különben
442 XXII | hangulatban vagyunk egymáshoz. Loránd áldotta magában egykori
443 XXII | tedd azt, kérlek – szólt Loránd, tréfásan összetett kézzel
444 XXII | gyűlölte ezt az embert.~Loránd pedig a bosszúállás kéjétől
445 XXII | öccse után.~Topándy megfogta Loránd kezét.~– Ha hinném a kerubimokat,
446 XXII | bennünket, Cipra húgom – szólt Loránd a mindig közelében tévelygő
447 XXII | visszatérünk hozzád – szólt Loránd, oly gyöngéden szorítva
448 XXII | felől, amiért tulajdonképpen Loránd idehozta őt. Helybenhagyta
449 XXII | csintalan fürgeséggel csúszva ki Loránd karjából –, hanem Boris
450 XXII | a kapuig kikísérte őket. Loránd ott kezet szorított vele,
451 XXII | háromszor is visszafordult Loránd, míg Sárvölgyi lakáig értek,
452 XXII | uraságokkal szólni? – kérdi Loránd a feltüzelt amazontól.~–
453 XXII | után fog eljönni – szólt Loránd, ki ráért Borcsa asszonnyal
454 XXII | kérdezé Bálnokházyné tekintete Loránd arcától.~„Hát te föltámadtál-e?” –
455 XXII | Testvérem, Dezső – szólt Loránd elfogulatlan bizalmas hangon,
456 XXII | Dezsőből, nagysád? – szólt Loránd Bálnokházyné és Melanie
457 XXII | mondókájához hozzákezdeni.~Loránd pedig valóban jókedvre volt
458 XXII | végzetet felvilágosítja.~Loránd vette észre, hogy Melanie-t
459 XXII | Az, akit barátja elárult, Loránd bátyám volt, s aki barátját
460 XXII | hallá ezt, mert ugyanakkor Loránd azzal a természeti csodával
461 XXII | papír; egyetlen írószer, ami Loránd szobájában található volt,
462 XXII | egyiket. Én kihúztam, és Loránd nevét olvastam le róla.~–
463 XXII | való táncra szólt, hanem a Loránd és Gyáli közötti összeütközés
464 XXII | Lorándra. Ez neked szól.~Loránd pedig éppen akkor azt mesélte
465 XXII | ugyanannak a levélkének, amiben Loránd jószívű nemtője őt tudósítá
466 XXII | töltve a pisztoly, midőn Loránd kezébe fogta azt a vigadók
467 XXII | egyik kezemmel megfogtam Loránd kezét, másikkal e nyomorult
468 XXII | sáros alakban mutatá be? Loránd szemének az ő arcára is
469 XXII | mátkáját nem ölték meg.~Loránd észrevette ezt, s sietett
470 XXII | kötelezve – bókolt rá vissza Loránd, hasonló édes hanggal fizetve –,
471 XXII | egy kiflit. Agyő, kedves Loránd! Agyő, kedves Dezső!~Azok
472 XXII | és a pékleányhoz.~Hanem Loránd nem nevetett rajta: – milyen
473 XXIII | vissza a tiedhez – szólt Loránd másnap reggel öccséhez. –
474 XXIII | könnyűnek vélte kitalálni. Ez Loránd és Topándy között könnyen
475 XXIII | neki, még egy hét előtt Loránd egész lelkét oltárfénnyel
476 XXIII | Ő mindig Ciprát értette.~Loránd könnyűvérrel felelt~– Majd
477 XXIII | fiskáliskodol! – pattogott rá Loránd. – Én a terminust nem az
478 XXIII | el kellett ismernie, hogy Loránd kifogása alapos.~S talán
479 XXIII | S talán nem is tréfált Loránd. Talán gondolt arra, hogy
480 XXIII | olyan nagy tudomány volt.~Loránd egy boldog hetet töltött
481 XXIII | legény pedig odasomfordált Loránd mellé, s könyökével megtaszítva,
482 XXIII | botnak köszönhetem – szólt Loránd, előadva köpenye alól Márton
483 XXIII | mesélte a legényeknek, hogy Loránd úrfi ezzel a pusztán három
484 XXIII | be megszerettelek akkor!~Loránd odalép hozzájuk, s mind
485 XXIII | ellenmondásával is találkozott volna.~Loránd aztán pártul fogta sógorát.~–
486 XXIII | fiatalsággal.~Dezső részéről Loránd volt a násznagy.~E hivatalos
487 XXIII | Isten áldjon meg érte!~És Loránd nem is tudta azt, hogy mennyit
488 XXIII | másik kettő: a nagyanya és Loránd végre meg hagyták ingattatni
489 XXIII | Ő már vette észre, hogy Loránd arca sem illik a csendélet
490 XXIII | az öregasszony megfogta Loránd kezét, s anélkül, hogy mondanák
491 XXIII | most sietek odább – szólt Loránd anyjához.~– Hová?~– Lankadombra
492 XXIII | számadás még nincs befejezve! Loránd megcsókolta a boldog rokonokat;
493 XXIV | illusztrációhoz.~– Hallgatom – szólt Loránd leülve, s föltette magában,
494 XXIV | igen sok színpadi ékszer.~Loránd közbevágott türelmetlenül:~–
495 XXIV | Szegény Melanie! – suttogá Loránd.~– A szegény Melanie persze
496 XXIV | lett az ő neje? – szólt Loránd. – És eszerint Melanie nem
497 XXIV | ihatnám én, bátyám – szólt Loránd más gondolatokkal eltelve.~–
498 XXIV | méreg. Ez az antidotum.~Loránd ivott hát, csakhogy hallja,
499 XXIV | Ah! Ez tréfa! – kiálta Loránd hitetlenül.~– Persze, hogy
500 XXIV | bennünket onnan ki akar húzni. Loránd vissza nem jön többet, Gyáli
1-500 | 501-614 |