Fezejet

 1 II   |             Hiszen az felfogható, ha valakit első felindulásban megütlegelnek,
 2 II   |           használatba is vevé, mikor valakit meg akart nevettetni, s
 3 IV   |    hatóságokat is – bosszantsa.~Mert valakit bosszantani és sikerrel
 4 IV   |           nemzetnél. S mivel lehetne valakit sikeresebben bosszantani,
 5 IV   |     mérséklettel, nem titkol-e ön el valakit.~– Hogy nem loptam-e el
 6 IV   |          loptam-e el a pokol számára valakit? Nem, édes öcsém; én biz
 7 VIII |          küldje zálogba, azért, hogy valakit, akit nagyon szeretett és
 8 X    |           senkit. Ha vittem volna is valakit, mit tartozom én tudni,
 9 XI   |          ifjúkori botlás miatt lehet valakit örökre semmivé tenni?~–
10 XII  |            imádkozni? Meg tudna maga valakit tanítani könyvből imádkozni? –
11 XIII |              vele, mert elsül, s még valakit meglő.~Loránd átadta Topándynak
12 XIII |      kimondani, hogy mi.~– S ismersz valakit, aki azt meg tudja neked
13 XIII |       kérdezém tőle: „Talán megöltél valakit?”, azt felelte rá határozottan: „
14 XVI  |            egy olyan fogadást, amely valakit Isten és ember és természet
15 XVIII| útiköpönyemért légy szíves elküldeni valakit a szomszédba. Veletek megyek.
16 XVIII|             nem törődött azzal, hogy valakit, akinek jóltartásáról gondoskodott,
17 XXI  |           hogyan lehet néma betűkkel valakit megmérgezni, szíve fenekéig
18 XXII |             ott nagy trakta lesz ma. Valakit várnak.~– Aki valószínűleg
19 XXIV |       tanultam: ha az ember meg akar valakit arról győzni, hogy története
20 XXV  |   szemérmesen mosolygott, mint mikor valakit dicsérnek. Hízelgésnek vette,
21 XXVI |              fénylik, mintha keresne valakit. Mikor a leány azt mondja
22 XXVII|              szerethetett meg valaki valakit, mivel igézték meg! Hátha