Fezejet

 1 I   | holnapi öröm előszámlálásában. Vajon gondját viselték-e a virágos
 2 I   |       már azóta a tarka borjú! Vajon megismer-e még? Elveszi-e
 3 I   |        a legnagyobb gyermekek.~Vajon min kacaghat anyám olyan
 4 II  |       addig nem foglalkoztam: „Vajon milyen lehet az a gyerek,
 5 III |        kérdezték nagyanyámtól, vajon én honnan értek a hangjegyekhez.~
 6 III |    ajándékozott nekem valamit.~Vajon nagybátyám nem fog-e ezért
 7 IV  |   szerint megkereszteltetni.~– Vajon itt a kútnál nem lehetne
 8 IV  |         már tíz esztendő óta.~(Vajon hány esztendős lehet akkor
 9 V   |      hogy nem tudja kitalálni, vajon melyik mennyit érhet.~Azután
10 VI  |        olyan előmenetelt tett.~Vajon mit írhatott?~Azt írta,
11 XI  |  kerestük.~Kíváncsi voltam rá, vajon milyen arccal fogad bennünket.
12 XIII|        előtte ülő ifjú arcába: vajon ez-e az igazi?~Ő is jól
13 XIII|       nem lehetsz el?~– Van.~– Vajon mi lehet az?~– Azt szeretném
14 XIV |  Sokáig elnézegette a képeket. Vajon kik lehetnek azok?~Semmi
15 XVI |     örökre elhallgasson azzal.~Vajon felfedezzen-e neki mindent,
16 XX  | vezetését.~Azt hozta fel, hogy vajon a világ minden nemzete közül
17 XXII|    maró kígyóinak martalékul.~„Vajon való volt-e ez vagy tréfa?
18 XXII|     való volt-e ez vagy tréfa? Vajon mit akarnak ezek itten?
19 XXII|        mit akarnak ezek itten? Vajon miért nem hozták el azt,
20 XXII|  hozták el azt, akit elvittek? Vajon soká fognak-e ezek itt maradni?
21 XXII|     fognak-e ezek itt maradni? Vajon nem üt már bele a mennydörgő
22 XXIX|        kosár felé, megtudandó, vajon mi lehet abban.~A cigányasszony