Fezejet

 1 I    |  Megnyugodtam abban, amit bátyám mondott, s erővel arcra fordultam
 2 I    |         hiszen én elhiszem, amit mondott.~Láthatta, hogy elhiszem,
 3 I    |        emlékezzetek rá, hogy mit mondott ez a fekete üreg szája!~
 4 II   |     Arcáról nem vehettem ki, mit mondott, a „Kerl”-ből ítélve a tegnapi
 5 II   |            hogy amit olyan ember mondott, akinek a sors jogot adott
 6 III  |       Elértettem, amit szemeivel mondott. Gyávának, nyomorult finnyáskodónak
 7 IV   |         szónok volt: egyszerre a mondott szóra felelt:~– Igenis,
 8 VI   |      hogy Melanie-nak is bókokat mondott. Ezt már elhagyhatta volna.~
 9 X    |         találjak.~– Nos, hát mit mondott a vén kolléga? Tudja, csak
10 X    |   udvaron végig, s benyitottam a mondott kis szobába. Egy fej látszott
11 X    |    fordult hirtelen felém:~– Mit mondott?~– Azt, hogy hűtlen neje
12 XI   |      kategorikus „alászolgájá”-t mondott Bálnokházynak, s azzal otthagytuk
13 XV   | kifordítá alapjaiból, amit Cipra mondott neki.~A halálos ellenség
14 XVI  |     öreganyja oly rettentő átkot mondott az utolsó lakóra. Hisz neki
15 XXII |       Dezső Topándy előtt, miket mondott Sárvölgyiéknél. Úgy ragyogott
16 XXIV |      hintó ajtaját, s ily szókat mondott a vőlegénynek:~– Ugyan,
17 XXVI |          nem kerülheté ki, azért mondott egy keserves „jó napot”.
18 XXVII|         némán térdeplőnek ki nem mondott imáját van, aki feljegyzi,
19 XXIX |           ki Ciprának szerencsét mondott, besompolygott Sárvölgyi
20 XXIX |          fogait.~Amit a cigánynő mondott, az halálijedség volt rá
21 XXX  |       ment.~Cipra jól hallá, mit mondott neki halkan.~– Az orvos
22 XXXI |         volt fájdalmában.~Annyit mondott, hogy óhajtaná kedvesét