Fezejet

 1 VI   |   szüleinek írt Fánny németül, a levél túlsó lapján nekem magyarul.
 2 VI   | széttépett azóta az idő: de ez a levél még most is megvan nálam.~–
 3 IX   |    szigor hová juttaták?…~Minden levél lehullt a fáról!~Tíz éve
 4 XIII |      mely hozzám volt intézve.~A levél még most is megvan nálam,
 5 XIII |      láng tétova visszfénye.~– A levél ezt mondja tovább:~„Akadémiánkon
 6 XVIII|          mondá:~– Valamit, ami e levél körületénél nem nagyobb.~
 7 XVIII|        nem eszmélt rá.~Csak az a levél! Melanie levele!~Úgy sietett
 8 XX   |    névvel mind a két darabján, a levél túlsó oldalán Bálnokházyné
 9 XXI  |                        XXI. Az a levél~Mit beszéltek, mit éltek
10 XXI  |         a te javadra; a pecsétes levél ott van nálad. Ahogy ismerlek,
11 XXI  |     hanem futott szobájába.~Az a levél! Az a levél! – Ez volt eszében
12 XXI  |      szobájába.~Az a levél! Az a levél! – Ez volt eszében az egész
13 XXI  |         Hát ez volt a megcsókolt levél tartalma?~Ez volt abban
14 XXIII|       semmit. Cipra látta őt ama levél fölött kétségbeesni; a hű
15 XXV  |         el. – S minek neked ez a levél?~– Azt is megmagyarázom
16 XXV  |     látni, amit rád bíztam. Ez a levél Topándy újabb végrendelete.
17 XXV  |         mármost ez az ötpecsétes levél az én kezembe kerülhetne,
18 XXVI |    Lorándra, s éppen egy feltört levél olvasásával foglalkozott.~–
19 XXXI |         menyasszonyát.~A második levél, melyet Topándy írt anyjához,
20 XXXI |          azt! Ünnepnap volt ez a levél a háznál.~A falusi lakot
21 XXXI |        azt tudatá, hogy Loránd a levél kelte után azonnal megesküszik
22 XXXII|  boldogtalanul hullatott levelet levél után, és nem várt a holnaptól