Fezejet

 1 I     |            halott vagyok: szívesen látom a temetési toromra.”~Két
 2 II    |           maga is azt mondja: „Nem látom én magát, Dezső úrfi, többet.”
 3 II    |           Tudom én, hogyan van az. Látom a mindennapi példákból.
 4 IV    |         tetszeni fog? – Galuska.~– Látom, lelkem, hogy galuska –
 5 V     |            kell valakinek. Sokszor látom esténkint, hogy a kazalból
 6 VIII  |   fiatalember udvarol a nőmnek; én látom, tudom; és nem dühösködöm
 7 VIII  |           nevetni tudok, mikor azt látom, hogy valaki megszökik innen,
 8 IX    |          fiatalságot!~Amabban újra látom élni Isten legszebb művét,
 9 IX    |             a földet; emebben újra látom élni ember legszebb művét, –
10 X     |          Azt nem tudom.~– No, hadd látom: mit tanult az iskolában?
11 X     |            előlem.~Ki tudja, mikor látom őt újra?~Mélázásomból Márton
12 XIII  |       amitől engem a hideg lel, ha látom.~Mikor készen volt a levéllel,
13 XIV   |            fog tetszeni. Óh, előre látom én azt. Amint be fogja tenni
14 XX    | misztériuma fel van fedve előttem: látom a futót, látom az üldözőt,
15 XX    |            előttem: látom a futót, látom az üldözőt, s kezemben tartom
16 XXI   |           a kis csereleánnyal? Úgy látom, hogy anyánk és nagyanyánk
17 XXII  |          Topándy.~– S minthogy azt látom, hogy maguk az ifjúurat
18 XXV   |     mindenből kizárja.~– Ahá! Most látom már, milyen okos ember vagy
19 XXV   |         neked adná azt. Értem már! Látom már! Most tudom már, milyen
20 XXVI  |            másfelé? No, te Zsuzsi, látom, hogy nevetsz neki. Hát
21 XXVIII|      Körüljártam a szobákat, s úgy látom, hogy minden kijárás el
22 XXIX  |           össze akar veszni velem; látom; hát csak essünk át rajta