Fezejet

 1 II  |               amit én egészen helyén kívül levő tréfának tartottam,
 2 III |            annyit, ami engem magamon kívül hozott: ez a gyermekszáj
 3 IV  |    tekintetes úr, hogy a kiadottakon kívül nincs senki a cselédsége
 4 IV  |           még, melyik esik forgalmon kívül. Egyébiránt igaza van uramöcsémnek;
 5 IV  |              hang elkezdé vallatni a kívül levőket.~– No, ki a?~– Hát
 6 IV  |               hogy „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely”,
 7 X   |        egészen elkeserített. Magamon kívül jöttem. Ki kelle törnöm.~–
 8 X   |     énekeljen szebben!~Már a városon kívül voltunk, s még mindig hallottuk
 9 XI  |               Pedig a becstelenségen kívül károm is van. E hűtlen tett
10 XII | vendégszobába.~A hosszú vendégszobán kívül volt még egy benyíló is
11 XIII|              én megütközve.~Kétségen kívül – felelt Sárvölgyi –, ő
12 XIV |             alatt, hogy a parazolján kívül nincsen egyéb födél, mely
13 XVI |          testvérének. Ez egy emberen kívül senki sem tud semmit. Az
14 XVII|            hangon az úrhölgy. – Csak kívül mutatja azt, de szívét ismeri
15 XX  |        divina komédiában, hol tudtán kívül mindenki szerepel, egyedül
16 XX  |             egy álló helyben a vámon kívül megitták a két gönci hordó
17 XXI |    szerelmesedve, hogy Fánnyt rajtad kívül másnak oda ne adják; hanem
18 XXII|                       XXII. A tudtán kívül rém~Min nevettek hát olyan
19 XXII|              Az illendő tisztelgésen kívül is, mely nagysádtok látogatására
20 XXIX|          mondani?~Borcsa asszony már kívül volt az utcaajtón. Visszadugta
21 XXIX|             minden emberi lélektanon kívül eső lehetőségnek tekintendő.~
22 XXX |     Nemsokára ismét léptek hangzának kívül. Talán már a lelkész jő?~