Fezejet

 1 IV   |                Valóságos iconomachia! – kiálta fel kacagva Topándy, ki
 2 VII  |               árulkodom.~– Felelsz-e? – kiálta rám harmadszor is az igazgató.~–
 3 VIII |                 tíz esztendőre.~– Ejh – kiálta fel Loránd bosszúsan –,
 4 X    |                  Ki mondta ezt neked? – kiálta rám Loránd, s elém állt
 5 X    |                 szót se szólj többet! – kiálta rám, s úgy megszorította
 6 X    |            bátyánk.~– Az istentagadó? – kiálta fel Loránd, s aztán keserűen
 7 X    |               fel a bakra.~– Megállj! – kiálta rá Loránd, s elővette erszényét. –
 8 XII  |          tégedet is a bőrödig!~– Mit? – kiálta fel e szóra dühösen a nő,
 9 XVIII|            újjászületésed ünnepélyén! – kiálta fel extaziált hangon Gyáli,
10 XX   |            füleink nincsenek kifúrva! – kiálta erre az egyik.~– Mi iszunk
11 XX   |            wartburgi pohárürítést is? – kiálta fel Loránd.~– Mi az ördög
12 XX   |            fogta meg kezemet.~– Dezső – kiálta eliszonyodott arccal az
13 XXII |              nem érte valami veszély? – kiálta fel ideges ingerültséggel
14 XXII |                úrnak valami baja van! – kiálta fel hirtelen Bálnokházyné.~
15 XXIV |         Sárvölgyivel.~– Ah! Ez tréfa! – kiálta Loránd hitetlenül.~– Persze,
16 XXV  |                Azt te gyújtottad fel! – kiálta, magasra emelve villogó
17 XXVI |                de mármost takarodjál! – kiálta rá Cipra haragosan. Nem
18 XXIX |           mindjárt, hogy ne ordítson! – kiálta rá Sárvölgyi úr.~– Micsoda
19 XXIX |                  Ejnye, semmirekellő! – kiálta fel a kegyes úr – hogy mersz
20 XXIX | pletykabeszéddel.~– Állj meg, Marcsa! – kiálta itt Kólya uram, útját állva
21 XXXI |                    Gyorsan, orvosért! – kiálta Daruszegi hajdújának.~–
22 XXXI |        szolgabíróhoz fordult.~– Uram! – kiálta erős teljhangon. – Én apelláltam!~