Fezejet

 1 I    |        és sírt.~Loránd megfogta kezemet, s vont ki magával a negyedik
 2 I    |   vizslát elbocsátá a pórázról. Kezemet megfogta, s azt mondta,
 3 I    |     elhaladtak, bátyám megfogta kezemet, s azt mondta:~– No mármost
 4 I    |          Jerünk!~Azzal megfogta kezemet, s bátyám vállára támaszkodva,
 5 II   |     fülét az ajtóra, s megfogta kezemet, hogy csendesen legyek.
 6 II   |        barátsággal vállára téve kezemet, odanyomtam a markába a
 7 II   |       volna; végre ő megfogta a kezemet, s akkor én is úgy tudtam
 8 III  |        én ijedten kaptam vissza kezemet a pohártól.~E kétkedő mozdulatom
 9 III  |       ajtóban Loránd megfogta a kezemet.~– Te – szólt hozzám keményen –,
10 X    |   becsületemre.~Ő megszorította kezemet. Olyan sokat adott erre
11 XI   |     egyik jobb, másik bal felül kezemet, mint megfogják a vízbefúlók
12 XI   |     szólt nagyanyám, megragadva kezemet. – Semmi dolgunk itt többet. –
13 XIII |      engedtem. Aztán megfogta a kezemet, s hogy ne sikolthassak,
14 XIII |         nyújtottam neki előbb a kezemet, hogy legyen közöttünk béke
15 XIII |  alázattal fogadott: megszorítá kezemet. Lelkére mondá, hogy semmi
16 XX   |        arca, midőn hozzám érve, kezemet megfogta, hogy szinte megzavart
17 XX   |        öreg. – Azzal megrázta a kezemet. – Becsületes ember megtartja
18 XX   |          Én csendesen odatettem kezemet Loránd kezére, melyben a
19 XX   | hanyatlott alá. Fánny fogta meg kezemet.~– Dezső – kiálta eliszonyodott
20 XX   |  vállamra borult jó angyalt, ki kezemet most is kezében tartá. Most
21 XXVI |     jössz, szemembe mosolyogsz, kezemet megszorítod, szelíden szólsz
22 XXXII|      felölté, odajött hozzám, s kezemet megrázva, villogó tekintettel