Fezejet

 1 I     |         a kezét; olyan volt ez a kéz, mint a jég.~– Hideg van
 2 I     |      ütésért, amit az anyai puha kéz ad, azt a rettenetes bosszúállást
 3 III   |    lengett, hajlott, simult, s a kéz, mit csókra nyújtott elém,
 4 IV    |          hogy valamely láthatlan kéz valamely pogány király –
 5 XII   |          lehet játszani: a saját kéz fenyegető fegyverétől megmenekülni.
 6 XIII  |         eszébe, hogy hol. Idegen kéz írása; semmi nőismerőse
 7 XIII  |     pedig azt írta ez ismeretlen kéz Topándynak, hogy ha e napokban
 8 XIII  |         vont. Azután elkezdett a kéz alatt levő tárgyakról beszélni.~–
 9 XIV   |     számára. Ezeket tartsd magad kéz alatt. Aki után a fél harisnyát
10 XV    |      áldást. Lottéria ez! Idegen kéz ne húzzon benne más számára
11 XVI   | mutatóujjával rámutatott a fehér kéz fehér ujján még fehérebbnek
12 XX    |    arccal az én kedvesem. – Ez a kéz az enyim! Ezt a kezet nem
13 XX    |         titkunkat elárulá: „Ez a kéz az enyim.” S rám mosolygott.~–
14 XXII  |      hajfürtein gondoskodó anyai kéz nyomai látszottak, s Bálnokházyné
15 XXII  |      fojtogatná valami láthatlan kéz.~– Ugye nagy fiú lett ebből
16 XXII  |          s azt nem mondja: „Ez a kéz az enyim, ezt be ne szennyezd!”~
17 XXIII |     őérte ez a gyöngéden szorító kéz.~Az ilyen tettek jutalma
18 XXVII |        aludt már.~Az a láthatlan kéz, melyet keresett, letakarta
19 XXVIII|         forró szív, milyen hideg kéz!~Most e rémséges pillanatban
20 XXIX  |          volna hajtva, az intéző kéz már el van árulva.~S talán
21 XXX   |        hogy az mint két imádkozó kéz kapcsolódott össze.~– Uram.
22 XXX   |   szorított a lelkésszel.~– Ha e kéz vétett e másik ellen valaha,