Fezejet

 1 I    |     Zsuzsi néni, mondja meg nekem igazán, miért nem szabad nekem
 2 II   |         olyan igen haragudtam rá?~Igazán mondom, egyedül csak azért,
 3 III  |     pékmesternél.~Fromm pékmester igazán nagyon sajnálta, hogy nem
 4 III  |         kösse fel a nyakkendőmet. Igazán szép csokrot tudott kötni,
 5 IV   |    szolgabíró úr, most már hozzák igazán azt a vasat, verjenek láncra,
 6 IV   |        meg.~A szolgabíró most már igazán dühbe jött; a düh oroszlánnyá
 7 VI   |  valakihez máshoz.~Most már aztán igazán hazamentem.~Egészen idegen
 8 X    |          ki látta a bátyámat”?~Én igazán nem tudtam, hogy mit fogok
 9 X    |         szerzett.~– Hanem mármost igazán búcsúzzunk ám el egymástól,
10 X    | Hai-dia-dő!~Most már a vén Márton igazán jókedvéből kezdett el jódlírozni: „
11 XI   |       provincián gyalázatnak. Ezt igazán nem tudtam. Hogy egy fiatalember,
12 XIII |        hogy előhozza e tárgyat.~– Igazán úgy nőtt fel ez a leány
13 XIV  |        annak már vőlegénye van.~– Igazán? – szólt Loránd, megsimogatva
14 XVIII|     kedves ember ez a Gyáli Pepi! Igazán szeretetreméltó ifjú!~Gyáli
15 XX   |          eléje.~– De meg vannak-e igazán töltve? – kérdezé Gyáli.~–
16 XXI  |           szépek akarunk lenni.~– Igazán? – Cipra azzal kézen fogta
17 XXII |     halálba, a kárhozatba, ha tud igazán szeretni; s nincs-e joga
18 XXIV |           maradt közbámulatra.~Én igazán megsajnáltam szegényeket!
19 XXVI |              Ha szeretsz, szeress igazán!”~„Hiszen nem kívánom én
20 XXVI |      szeretsz, miért nem szeretsz igazán? Ha nem szeretsz, mért járatsz
21 XXIX |           nevető.~A nevetés aztán igazán dühbe hozta Kólya uramat;
22 XXXI |   bolondokat mondok! – De a halál igazán furcsa verseket diktál.~