Fezejet

 1 I     |           családunk sírboltja.~Ez az ajtó, amit én eddig csak repkénytől
 2 I     |        ültette a szép borókafákat az ajtó előtt, mik akkor még nagy
 3 II    |       fellépegetni; azután meg annyi ajtó, kisebb, nagyobb következett
 4 II    |    kunkorodva a sok használástól.~Az ajtó nyíltára felvette fejét
 5 II    |             mikor az öreg megállt az ajtó előtt; úgyhogy mikor az
 6 IV    |             mentsen! – tiltakozék az ajtó felé hátrálva szolgabíró
 7 IV    | kínálkozással elérni.~Végre nyílt az ajtó, olyan cifra nyikorgással,
 8 IV    |          morgást kissé mérsékelte az ajtó csikorgása, amint kiment
 9 V     |        bejárása: fűzvesszőből fonott ajtó takarta azt be, s az ismét
10 V     |            semmit.~Amint a paripa az ajtó közelébe ért, figyelmesen
11 XII   |             nyílik az udvarra vezető ajtó, s belép rajta a künn hagyott
12 XII   |          kaparászás után meglelte az ajtó kilincsét, s mikor aztán
13 XV    |   elrontották ezen az oldalon minden ajtó zárait, hogy egy nyomásra
14 XX    |         felelünk.~Azzal elkezdett az ajtó felé hátrálni.~Mindenki
15 XXII  |      elősiető alak előtt megnyílt az ajtó, s a két testvér belépett
16 XXIV  |        harangoztatott; minden ablak, ajtó tele volt kíváncsi bámulókkal,
17 XXVI  |          hozzám: – kedvesem.”~„Ha az ajtó kinyílik magától, felőlem
18 XXVIII|        felriadt őz, a nyitva hagyott ajtó küszöbén termett.~Hanem
19 XXVIII|             még többen is vannak!~Az ajtó nagyon recsegett már: a
20 XXX   |         jöhetett, mert zárva volt az ajtó. Az volt első gondja, hogy
21 XXX   |               akik ebben hisznek!~Az ajtó nyílik, s az imádott ifjú
22 XXX   |    parancsomra sem nyittatott fel az ajtó, kénytelen voltam azt végre