Fezejet

 1 I    |            haza!~– Óh, én is elmegyek veled!~– Dehogy jössz! Valami
 2 VII  |             félj semmit! Én úgy fogok veled bánni, mintha atyád volnék,
 3 VIII |             se szennyezhessem magamat veled. Hanem azt csak elképzeled,
 4 VIII | természetesnek fogod találni, hogy én veled, ki képes volnál olyanforma
 5 VIII |             én ma este együtt akartam veled lenni.~– Majd holnap.~Loránd
 6 IX   |      mennyországnál jobban szeret, az veled megy, és nem távozik el
 7 X    |              kedves szülőinket! Isten veled.”~Én felugrottam ágyamból –
 8 XI   |          mondtad: Loránd megfogadtatá veled, hogy sem anyádnak, sem
 9 XIII |             Akkor nem vesződtem volna veled. Ha így van, aludjál a pamlagomon,
10 XIII |           mikor anyád csókját tudatta veled a gyermektárs leveléből.
11 XIII |         mondok, a nevét is tudathatom veled: Áronffy Lőrincnek hítták.~
12 XIII |               párbajban, tudassam azt veled, s te folytasd azt. Én elfogadtam
13 XVIII|             élet, s akkor aztán isten veled, szép illatos mező, isten
14 XVIII|              szép illatos mező, isten veled, madárdalos visszhang, isten
15 XVIII|           madárdalos visszhang, isten veled, szép, szerelmes cigányleány!~
16 XVIII|             ma délután én is elmegyek veled Szolnokra. Annak a napját,
17 XVIII|               gyeplűt.~– No hát isten veled, Cipra! – A hintó előre
18 XXII |             játszottunk; tréfát űztem veled…~Sárvölgyi kékült, zöldült.~–
19 XXIV |             az egyik: „Én, ménszamár, veled akarok a bogácson együtt
20 XXV  |                Mindig nyájasan álltam veled szóba, s gyakran megszabadítottalak
21 XXVI |               Lehetnének más célzatai veled. Mit tennél akkor?~– Akkor? –