Fezejet

 1 I     |         az a gyermekes gondolatom támadt, hogy apám talán azért viseli
 2 I     |     apánknak szokatlanul jó kedve támadt.~Mindnyájunkhoz igen gyöngéd,
 3 I     |       csendesen tovább. Nagy szél támadt, az egy nyitva maradt ablakot
 4 I     |    eszemnek.~Ekkor egy gondolatom támadt. Arcom hirtelen felderült.~–
 5 I     |       Megérkeztével nagy suttogás támadt a háziak között, mintha
 6 I     |      Azután megint rövid suttogás támadt bátyám és a cselédek között,
 7 I     |        kell építeni. Nagy viszály támadt ebből, sok csalódás, sok
 8 III   |      rendkívül vakmerő gondolatom támadt.~Arra az eszmére vetemedtem,
 9 IV    |           aztán egy kis vitája is támadt, mikor holmi pezsgőspalackról
10 IV    |           veszedelmes hideglelése támadt, hogy azóta élte kockáztatásával
11 VII   |        nálam egyszerre világosság támadt: ez a szigorú ember az,
12 XIII  | legnagyobb hevében az az ötletünk támadt, hogy egy írott újságot
13 XV    |           az a pokolbeli gondolat támadt szívében: „Ha szereti, hát
14 XVIII |       mint villám, egy perc alatt támadt és lejárt agyában. „Ha ezt
15 XXII  |      ragyogás nem abbeli örömében támadt, hogy mátkáját nem ölték
16 XXIV  |          nekem egy bolond ötletem támadt. Azt mondtam: ha ti lakodalmat
17 XXVII |         olyan kemény, likacsos kő támadt belőle, hogy semmi csákánnyal
18 XXVIII|      onnan.~Leugrani!~Egy eszméje támadt. Nehéz merénylet, de ha
19 XXVIII|      dacára is az ostromban. Ez a támadt résen bedugva fegyvere csövét,
20 XXVIII|           a kastély túlsó oldalán támadt dobaj tudatá vele, hogy
21 XXVIII|          tisztásra.~Itt veszettül támadt újra Lorándra a rabló.~De