Fezejet

 1 I   |      a kétségbeesés erőt vett rajtam:~– Vígy engemet magaddal!~–
 2 I   |      villogtak e pillanatban; rajtam valami ismeretlen hőség
 3 I   |      az meg tudta magát ölni!~Rajtam a hideg veríték csorgott
 4 I   |      terjedve az örökölt kór, rajtam is kezét tartja a rettentő
 5 II  |   ruhával elláttak bennünket, rajtam jó bőre szabva mindent,
 6 II  |       ugyan a szemébe nézett.~Rajtam a hideg borzongott végig.
 7 II  |  fejemet, s olyanokat csókolt rajtam, hogy csakúgy szédelegtem
 8 II  |     az érzékeny bosszút állta rajtam, hogy átment nagyanyámhoz,
 9 IV  |       hogy elmondhassam, hogy rajtam is volt már lánc; csak legalább
10 IV  |      vagy te! Mindig ki tudsz rajtam fogni. Már csak hát inkább
11 IV  |     kótyavetyén, ráígértem, s rajtam maradt. Voltak rajta épületek
12 X   |    hát mit segíthetsz te most rajtam?~– Nem tudom. Én csak annyit
13 X   |     Te? – szólt ő, végignézve rajtam, ökleit mély zsebeibe dugva. –
14 X   |    nagyon fogok dalolni, majd rajtam vesz a figyelmük, s magukat
15 XI  |    álltam, s ott próbálgatták rajtam sorban rábeszélési tehetségeiket.
16 XV  |     én, barát vagyok én, hogy rajtam keresed az imádságodat?~–
17 XX  |       fogod előttem megtenni.~Rajtam egy világos gondolat rémlett
18 XXV |  történt rajtad?~– Mi történt rajtam? Tedd magadat, no! Mintha
19 XXVI| nincsen erőm.”~„Ő követett el rajtam igézést; pedig én volnék
20 XXIX|        Segítsetek! Segítsetek rajtam! Egy marék ezüstöt egy pohár
21 XXXI|    csizmáját. – Ne nevessetek rajtam, kérlek, ha bolondokat mondok! –