Fezejet

 1 IV  |        helyet foglalt az asztalnál őnagysága mellett.~Az asztal meg volt
 2 IV  |         sültekkel és aszúborokkal. Őnagysága tartotta beszéddel és ízletes
 3 IV  |       kínálni.~– Higgye el – szólt őnagysága a szolgabíróhoz –, hogyha
 4 IV  |          nevelésben részesülhetett őnagysága, ha még azt sem tudja, hogy
 5 IV  |          hogy nem mer hozzányúlni.~Őnagysága aztán úgy tett, ahogy mondva
 6 IV  |        maga ment példával legelöl. Őnagysága csak úgy hajtotta fel a
 7 IV  |   Szolgabíró úr nem tagadhatta meg őnagysága szép szemeitől, hogy részt
 8 IV  |        este.~Szolgabíró úr bámult. Őnagysága ilyennel is foglalkozik?
 9 IV  |  nevetséges lehetett a kérdésében.~Őnagysága egészen elfogulatlanul válaszolt:~–
10 IV  | félreértésnek kell lenni; hanem ha őnagysága dalolni akar, azt azért
11 IV  |            tovább rejteni.~E szóra őnagysága egyszerre oly kacagásba
12 IV  |         szándékát kivihette volna, őnagysága egyszerre átkarolta a nyakát
13 VIII|           VIII. A kezdetnek a vége~Őnagysága, a szép Bálnokházyné, éppen
14 VIII|         papagájával játszék, midőn őnagysága, az udvari tanácsos úr belépett
15 XI  |                Hát beszélek. Amint őnagysága tudtomra adá e két rettenetes
16 XIII|          tetszése szerint, azalatt őnagysága elkészítteté a kávét, villásreggelit,
17 XIII|            után eresztve Lorándot, őnagysága éppen azzal volt elfoglalva,
18 XIII|          Lorándot állva várni, míg őnagysága ráér a lebbencs- és tarhonyailletményt
19 XVII|            fordult: – Bálnokházyné őnagysága!~Melanie egy percre meg
20 XVII|            ellenkezőleg – szabódék őnagysága.~– Ne értse félre, kedves
21 XXXI|           mindjárt. És gyomor uram őnagysága és szív uram őkegyelmessége