Fezejet

 1 II    |             csak azért, hogy lássam, mennyire viszi még a vakmerőséget.~
 2 II    |       megengedem.~S hogy megmutassa, mennyire tiszteli jövendőbeli prezumptív
 3 III   |           nem csinált titkot belőle, mennyire tetszem neki, s hogy sértette
 4 VI    |        rágalmazóval nem találkoztam.~Mennyire irigylettem én e kicsiny
 5 IX    |             inkább érezhesse Loránd, mennyire reszketnek kezei, letépte
 6 XI    |            irigy. Láttam, hogy anyám mennyire boldog azáltal, hogy őt
 7 XI    |           hangon. – Légy hát jó!~Hm. Mennyire csalatkoztak bennem. Én
 8 XIII  |           telelármázta fülét, hogy ő mennyire meg volt ijedve, még most
 9 XIII  |              hogy ez a szegény leány mennyire ragaszkodik hozzá együgyűségében;
10 XVII  |  eltávozásunkat; hogy bebizonyítsam, mennyire sokat tartunk mindnyájan
11 XIX   |             én helyemet foglalta el.~Mennyire irigykedtem rá az első napokon,
12 XIX   |              anyáim fájó szívében; s mennyire áldottam érte később a sorsot,
13 XX    |              időt, hogy elmondhassa, mennyire örül találkozásunknak.~Egyre
14 XXI   |           megszorongattad a torkát!) mennyire összezavarta az egész életre
15 XXIII |               egy szót nem ejtve! És mennyire megérthették egymás néma
16 XXIV  |        leírja, hogy arról láthassák, mennyire szemtanú volt. – No de a
17 XXIV  |            kellett: ez az volt. Hogy mennyire az volt, azt észre lehetett
18 XXV   | gondolataimba, s onnan ítélhesd meg, mennyire komolyan akarom azt végrehajtva
19 XXVI  |          Szegény leányok!~Ha tudnák, mennyire nem érdemeljük mi meg, hogy
20 XXVI  |              világot! Szegény Cipra!~Mennyire rabnője volt az ő urának!~
21 XXVIII|             A férfi akkor érzi, hogy mennyire férfi, mikor a veszély közepén