Fezejet

 1 I     |       szóra összekulcsolta fején kezeit, s a mondhatatlan fájdalom
 2 I     |         öreg béres összekulcsolá kezeit, s egyszerű áhítattal elmondá
 3 I     | Nagyanyám összekulcsolta térdein kezeit, s tovább regélt.~– Atyátok
 4 VII   |        mosollyal ült székében, s kezeit összetéve, a két hüvelykujjával
 5 VIII  |      mosolygott, és hátratette a kezeit.~– Nos, hát mit akarsz mármost
 6 X     |       gyermekéért meghal?~Loránd kezeit csüggedten kulcsolta össze,
 7 XI    |        nem tudott szólni, csak a kezeit tördelte.~– Azért, mert
 8 XIII  |  csókolni, eldugta a háta mögé a kezeit, s nem engedte neki e tisztességtételt.~–
 9 XIII  |          leány összetette keblén kezeit, és áhítattal rebegé:~–
10 XIII  |    elbeszélő itt elhallgatott, s kezeit leeresztve, nézett ki a
11 XIV   |         falusi munka után, drága kezeit beleártatni a bőrkérgesítő
12 XV    |       verni, rémülten felállt, s kezeit összekulcsolva rebegé:~–
13 XXI   |          eléjük, s összecsapta a kezeit.~– Magukat kergették, hogy
14 XXII  |   Sárvölgyiékhez? – szólt Cipra, kezeit összecsapva, s már erre
15 XXII  |         azért nem rogyott össze. Kezeit hátradugta, nehogy észrevegyék
16 XXVII |          ezt.~Föltérdel ágyában, kezeit összekulcsolja keblén; arcát
17 XXVIII|       vigasztalanul csapta össze kezeit.~– Itt egy kendő, szorítsd
18 XXVIII|         Loránd.~Cipra összetette kezeit, úgy nézett rá.~– Menjen
19 XXIX  |       akart menekülni, míg aztán kezeit hátrakötötték.~Kólya uram
20 XXX   |        tud imádkozni.~Összetette kezeit keble fölött, és szemeit
21 XXX   | felmagasztaltan emelte e szóknál kezeit feje fölé.~– Igazságosztó