Fezejet
1 I | szóra összekulcsolta fején kezeit, s a mondhatatlan fájdalom
2 I | öreg béres összekulcsolá kezeit, s egyszerű áhítattal elmondá
3 I | Nagyanyám összekulcsolta térdein kezeit, s tovább regélt.~– Atyátok
4 VII | mosollyal ült székében, s kezeit összetéve, a két hüvelykujjával
5 VIII | mosolygott, és hátratette a kezeit.~– Nos, hát mit akarsz mármost
6 X | gyermekéért meghal?~Loránd kezeit csüggedten kulcsolta össze,
7 XI | nem tudott szólni, csak a kezeit tördelte.~– Azért, mert
8 XIII | csókolni, eldugta a háta mögé a kezeit, s nem engedte neki e tisztességtételt.~–
9 XIII | leány összetette keblén kezeit, és áhítattal rebegé:~–
10 XIII | elbeszélő itt elhallgatott, s kezeit leeresztve, nézett ki a
11 XIV | falusi munka után, drága kezeit beleártatni a bőrkérgesítő
12 XV | verni, rémülten felállt, s kezeit összekulcsolva rebegé:~–
13 XXI | eléjük, s összecsapta a kezeit.~– Magukat kergették, hogy
14 XXII | Sárvölgyiékhez? – szólt Cipra, kezeit összecsapva, s már erre
15 XXII | azért nem rogyott össze. Kezeit hátradugta, nehogy észrevegyék
16 XXVII | ezt.~Föltérdel ágyában, kezeit összekulcsolja keblén; arcát
17 XXVIII| vigasztalanul csapta össze kezeit.~– Itt egy kendő, szorítsd
18 XXVIII| Loránd.~Cipra összetette kezeit, úgy nézett rá.~– Menjen
19 XXIX | akart menekülni, míg aztán kezeit hátrakötötték.~Kólya uram
20 XXX | tud imádkozni.~Összetette kezeit keble fölött, és szemeit
21 XXX | felmagasztaltan emelte e szóknál kezeit feje fölé.~– Igazságosztó
|