Fezejet

501 XXIV  |              volt; – hanem így történt.~Loránd eltakarta arcát kezével.~–
502 XXIV  |               meg tudta magát utáltani!~Loránd hallgatása helyeslé ez ítéletet.~–
503 XXIV  |         kiparódiáztattam e szertartást.~Loránd elszörnyedve riadt fel.~–
504 XXIV  |       kinek-kinek más szállást keresni.~Loránd azt mondta rá, hogy jó lesz;
505 XXIV  |         csónakáztak a mocsár belsejébe; Loránd maga intézte a löveget,
506 XXVI  |            Cipra!~Észre sem vette, hogy Loránd jő a háta mögött, mikor
507 XXVI  |                 az operának a nyitánya.~Loránd átvette a levelet, mely
508 XXVI  |                 akkor?~– Akkor? – szólt Loránd elgondolkozva; s hosszú
509 XXVI  |                 nem gátolhatá meg, hogy Loránd meg ne csókolja kezét.~      ~
510 XXVII |              minden ajtót a kastélyban; Loránd maga szokta megnézni estenkint,
511 XXVII |               visszakívánta a jó éjt, s Loránd is szobájába tért, s ezzel
512 XXVII |           ajtaját, hogy ne nyikorogjon. Loránd a folyosó átellenes szobájában
513 XXVII |          lábakkal, nesztelenül elsuhant Loránd ajtaja előtt; a kertre vivő
514 XXVIII|                verte fel az éjszakát!~– Loránd! Segíts! Gyilkosok!~– Hallgatsz,
515 XXVIII|                a rablóval, kiáltozott: „Loránd! Loránd! Fegyverre! Gyilkos!”~–
516 XXVIII|          rablóval, kiáltozott: „Loránd! Loránd! Fegyverre! Gyilkos!”~–
517 XXVIII|            percben ott termett mellette Loránd.~Az első sikoltásra kirohant
518 XXVIII|                az ajtón be ne jöhessen.~Loránd odaszökött hozzá, s öklével
519 XXVIII|           hagyva.~E megnyert pillanatot Loránd gyorsan felhasználá arra,
520 XXVIII|                 siessünk innen! – szólt Loránd, Cipra kezét megfogva. A
521 XXVIII|               vagy sebesítve? – kérdezé Loránd ijedten. Sötét volt, nem
522 XXVIII|              leány odaroskadt a falhoz.~Loránd hirtelen átfogta karjai
523 XXVIII|          ameddig az keblébe volt döfve.~Loránd vigasztalanul csapta össze
524 XXVIII|                 Szemükbe nézek! – monda Loránd, és csak Ciprára volt gondja,
525 XXVIII|              lánc volt: ez útjában állt Loránd mentő segélyének, le akarta
526 XXVIII|              van-e vetve a feje alja.~– Loránd! – szólt a leány lihegve. –
527 XXVIII|              hogy itt világosság van.~– Loránd! Hol vagy, Loránd? – hangzék
528 XXVIII|                van.~– Loránd! Hol vagy, Loránd? – hangzék Topándy szava
529 XXVIII|                 hangra kezdett eszmélni Loránd a veszély felől, melyben
530 XXVIII|                 düh nem látszott rajta.~Loránd felállt az ágy mellől, hol
531 XXVIII|             fegyvered és a lőszereidet, Loránd! A lámpát hozd ki a folyosóra!
532 XXVIII|                 magára? – kérdé aggódva Loránd.~Cipra összetette kezeit,
533 XXVIII|         csináljak a padláson? – sürgeté Loránd.~– Hát várd türelemmel!
534 XXVIII|              mondani.~– Jól van – monda Loránd, vadásztáskájából előkeresve
535 XXVIII|                bolondság az egész élet.~Loránd megszorítá az öreg kezét,
536 XXVIII|                 ingerlő düh szállta meg Loránd idegeit. Érzé, hogy szédül;
537 XXVIII|                nyúlt a háztetőhöz, hogy Loránd bizton eltalálhatá a kötélvetéssel.
538 XXVIII|              megfogta azt erősen.~Akkor Loránd a kötel másik végét ráhurkolá
539 XXVIII|            lemászó alak surranása okoz.~Loránd a platánfáról szerencsésen
540 XXVIII|         távolban az ostromlott ajtótól.~Loránd e helyről nem láthatott
541 XXVIII|               onnan egyenesen odalátni.~Loránd felvonta fegyverén a sárkányokat,
542 XXVIII|                 fegyveres alakot látott Loránd őrt állani a cselédlak előtt.
543 XXVIII|                  No még jobban! No még!~Loránd csendesen arcához emelé
544 XXVIII|                élesen.~E kettős füttyre Loránd látta, hogy a cselédház
545 XXVIII|                  vigyázat! és bátorság!~Loránd sokat olvasott a hírhedett
546 XXVIII|               másik még hátrább maradt.~Loránd csendesen célbavette az
547 XXVIII|                 lövöldözé ki fegyvereit Loránd felé. Loránd saját lövése
548 XXVIII|                 fegyvereit Loránd felé. Loránd saját lövése után rögtön
549 XXVIII|                 célozva, azt megtudhatá Loránd az arcába hulló orgonafalevelekről,
550 XXVIII|          pisztolyait onnan lövöldözé ki Loránd rejthelye felé. Igen természetes
551 XXVIII|                értették, nem hallották.~Loránd sietett őket felvilágosítani.~
552 XXVIII|               lobbanásakor megpillantva Loránd arcát, felismeré benne azt,
553 XXVIII|            dühvel veté magát az ifjúra.~Loránd átlátta, hogy itt a bokrok
554 XXVIII|              leányomat. Most megeszlek.~Loránd most tudta meg, hogy a rabló
555 XXVIII|              gondolat oly dühöt keltett Loránd szívében, hogy a rablót
556 XXVIII|              veté magát Lorándra.~Hanem Loránd nem ereszté őt magához oly
557 XXVIII|           fenevadé.~Egyik sem kiáltott. Loránd nem hítt segélyt, attól
558 XXVIII|               hagyva el pokoli humorát. Loránd nem szólt neki semmit.~A
559 XXVIII|         bokrosból. – Gyere ki a gyepre!~Loránd egyetértett vele.~Kihuzakodtak
560 XXVIII|              magával ráncigálja tovább.~Loránd nem értette, hogy mit akar
561 XXVIII|             odább, odább vonja magával.~Loránd már kétszer is levágta őt
562 XXVIII|                Egyszer aztán észrevette Loránd, hogy mi szándéka van ellenfelének.~
563 XXVIII|               ketten!~A rabló kacagott.~Loránd minden erejét összeszedte,
564 XXVIII|            hirtelen mind a két karjával Loránd jobb karját fonta át; belecsimpajkózott
565 XXVIII|            széléhez. Egypár ütést, amit Loránd szabadon maradt öklével
566 XXVIII|              verem széléig értek.~Ekkor Loránd bal karját hirtelen a rabló
567 XXVIII|                egy pillanatra elbocsátá Loránd karját, hogy ahelyett hajába
568 XXVIII|               esett bele a mészverembe.~Loránd hirtelen felugrott a földről,
569 XXVIII|                 udvarnak, ki az utcára. Loránd zsibbadtan hallá azt a pokolbeli
570 XXX   |                leány mellett.~– Hol van Loránd? – suttogá Cipra.~– Ő rögtön
571 XXX   |            égett.~– Mindjárt közel lesz Loránd – biztatá őt gyöngéden.~–
572 XXX   |                 is volt az az idő, amíg Loránd visszajő.~A lyán nem kérdezősködött
573 XXX   |               repülve járta meg az utat Loránd.~A sebláz még izgatottabbá
574 XXX   |                 agyában. Úgy reszketett Loránd miatt.~Ekkor eszébe jutott,
575 XXX   |              remény? – kérdé tőle súgva Loránd.~– Az Isten és a természet
576 XXX   |              sebesült rablók ápolására. Loránd és nagybátyja ott maradtak
577 XXX   |                 maradtak Cipra mellett.~Loránd odaült ágya szélére, s kezében
578 XXX   |      kettémetszeni.~Topándy levelet írt Loránd íróasztalán; s azon kérdésre,
579 XXX   |              fogva jelen voltam – szólt Loránd a főbíróhoz. – Cipra meghallotta
580 XXX   |         magyarázat. Még jobban az, hogy Loránd arcán azt látta, hogy ő
581 XXX   |                elérté e néma kérdést.~– Loránd nem lehet az. Néhány perc
582 XXX   |               kezével égő arcát, s hogy Loránd odalépett hozzá, és megfogta
583 XXX   |                egy szegény cigányleány.~Loránd fájdalmasan szorítá kebléhez
584 XXX   |                 a te szíveddel? – mondá Loránd.~– És egy haldoklóval –
585 XXX   |              leányom – szólt Topándy –, Loránd öcsém még tegnap megkérte
586 XXX   |              akarsz nekem hinni – szólt Loránd –, hinni fogsz hát a lelkész
587 XXX   |           feltörte a levelet, míg Cipra Loránd kezét tartva kezében, átszellemülten
588 XXX   |          szíveink között.~Szerető fiad: Loránd.”~Cipra, mentül tovább olvasott
589 XXX   |                 jobban szorítá szívéhez Loránd kezét. Nem tudott már szólni,
590 XXX   |             kimondá, hirtelen átkarolta Loránd nyakát, s az őrülés erejével
591 XXXI  |              menyet hoz a házhoz. Amint Loránd megkérte tőle Cipra kezét,
592 XXXI  |                 attól tartva, hogy amit Loránd maga fog írni anyjának,
593 XXXI  |               mindent az anyjával, hogy Loránd levele ne legyen ránézve
594 XXXI  |            rajta és könnyelmű mosoly.~– Loránd öcsém, két temetés lesz
595 XXXI  |                   Itt nincs segedelem.”~Loránd ijedten ugrott bátyja ápolására,
596 XXXI  |                 fel.~– Sokat vitáztunk, Loránd – szólt az öreg mindinkább
597 XXXI  |              egyszer fölemelte szemeit.~Loránd tekintetével találkozott.~
598 XXXI  |                halottaké szokott lenni. Loránd ott állt összekulcsolt kézzel
599 XXXI  |                 örök gyászát. Ne lásson Loránd menyasszonya semmit, ami
600 XXXI  |          regélni a szép cigányleányról; Loránd levelei az elmúlt tíz hallgató
601 XXXI  |            kinek hű ragaszkodása képezé Loránd életének napos oldalát.
602 XXXI  |             tanulmánya lett. Amit néhol Loránd csak egy futó szóval vetett
603 XXXI  |                volt az elrendelve, hogy Loránd megszabadítsa Ciprát gyilkos
604 XXXI  |                 levele azt tudatá, hogy Loránd a levél kelte után azonnal
605 XXXI  |                  A nők eléjük rohannak, Loránd az első, akit ölel, csókol
606 XXXI  |                nőd? – kérdi minden ajk.~Loránd némán a szekérre mutat,
607 XXXII |                 múlt el már azóta, hogy Loránd ismét itthon van!~Milyen
608 XXXII |           melyen szegény Cipra meghalt, Loránd fegyverrel oldalán ment
609 XXXII |                 kevesen tudják már azt.~Loránd jó katona volt.~Az lett
610 XXXII |                nem osztoztunk meg soha.~Loránd mindig velünk lakott: míg
611 XXXII |                 is együtt maradt velünk Loránd.~Nem volt élet már az övé,
612 XXXII |            találgattam gyermekkoromban.~Loránd nem egyezett bele.~„Még
613 XXXII |              aki el tudja ölni az időt, Loránd csak küzdött az idővel,
614 XXXII |           hírrel rohant be hozzám, hogy Loránd bátya a szoba közepén a