1-500 | 501-582
Fezejet
1 I | családunkban a bátyámat. Ez természetesen nem annyit
2 I | nevetni láttam. Olyan új volt ez rám nézve, hogy szinte reszkettem
3 I | rá apám.~Falura megyünk! Ez nekünk is kedves hang volt.
4 I | boldoggá tett bennünket ez ígérettel! Látszott is arcán,
5 I | tette a kezét; olyan volt ez a kéz, mint a jég.~– Hideg
6 I | fáj.~De olyan nagy is volt ez a gondolat, hogy az én eszem
7 I | meghalt?~– Menjünk anyámhoz – ez volt legközelebbi gondolatom.~–
8 I | éjjel úgy?~– Mert beteg.~Ez még megfoghatatlanabb volt
9 I | borzasztott valami, hogy ez iszonyú kérdéssel bátyámhoz
10 I | kutyát is hozott magával.~Ez a gondolat azután megint
11 I | s ő azt mondta rá, hogy ez nekünk jó.~Hogy mire jó
12 I | jó.~Hogy mire jó nekünk ez a nagy szél, azt nem bírtam
13 I | mondta a másiknak:~– Lám, ez az átkozott szél is azért
14 I | Olyan rejtélyes volt nekem ez az éjszakai munka.~Egyszer
15 I | volt apám koporsója.~Tehát ez volt az, amit mi éjnek éjszakáján
16 I | leültem, emlékemben van ez a kis kerek épület.~Mindig
17 I | gyermek koromban megint csak ez épület körül játszottam
18 I | nyelvtanban arra indultam el, hogy ez ismeretlen mondat értelmét
19 I | Úr imájának egy mondata ez, amit ezerszer elmondtam
20 I | az ajtót, megtudtam, hogy ez az épület családunk sírboltja.~
21 I | épület családunk sírboltja.~Ez az ajtó, amit én eddig csak
22 I | koporsót; mi utána mentünk.~Ez hát az a ház, ahol a kísértetek
23 I | hittem, a végítélet éjszakája ez.~Mit nekem a Jelenések könyvének
24 I | mind azon rémülethez, amit ez óra kitöltött fejemre!~Ide
25 I | öngyilkosul hal meg.~Íme ez volt a titok, mely mint
26 I | búskomor köd járna közöttünk. Ez volt az a köd.~– Isten balja,
27 I | Isten balja, ember átka volt ez rajtunk! – folytatá öreganyánk
28 I | s testvérkéz volt, mely ez átkot fejére dobta.~Mert
29 I | Mert szerencsétlen föld ez, amelyen mi lakunk. Más
30 I | hint közéjük; de nálunk még ez az átkozott föld is megtermi
31 I | is megtermi a gyűlöletet; ez a megátkozott föld, amit
32 I | úgy szerették egymást!~Óh, ez a fájdalmas föld itt alattunk!~
33 I | föld rengett az örömzajtól, ez a föld, ez a keserű föld.
34 I | az örömzajtól, ez a föld, ez a keserű föld. Jób pedig
35 I | Úgy kellett neki!”~Óh, ez a könnyhullatásainktól beteg
36 I | annak úgy kelle lenni; ez szemem előtt történt, és
37 I | meg kell itt tébolyodnom. Ez az őrült mosoly oly ragadós!~
38 I | hogy idő kell arra, míg ez emlék, ha egyszer felzavartatott,
39 I | legkedvencebb tanyája volt ez a kert, ez a hely itt. Ő
40 I | tanyája volt ez a kert, ez a hely itt. Ő ültette a
41 I | szomorú tréfával mondá, hogy ez az ő öröksége. Itt járkált
42 I | fia és az enyim.~Lőrincet, ez volt Ákos fiának a neve,
43 I | idősebb volt akkor, amidőn ez történt: tizenhat éves.
44 I | születésétől kezdve mind ez ideig háborgó, felfordult
45 I | ne e rettenetes házba; ez iszonyú kísértő rémek soraiba! –
46 I | emlékezzetek rá, hogy mit mondott ez a fekete üreg szája!~Azt
47 I | tudjátok, hogy mit jelent ez a szomorú ház, aminek ajtaját
48 II | előtt kell indulni.~Nekem ez volt első eltávozásom a
49 II | elfoglalva; az után tudakozódott: ez és amaz, amire neki szüksége
50 II | mi székvárosunkhoz képest ez nagy város volt nekem; az
51 II | studiosus.~Hogy az is diák! Még ez jó. Együtt járhatunk iskolába.~–
52 II | Meus filius magnus asinus.~Ez bizony szép elismerés egy
53 II | legyen zárva a szobájába.~Ez nem nevelte bennem a kedves
54 II | fiatalabb volt, mint én; – ez már nem hasonlított sem
55 II | hideg borzongott végig. Ha ez a kis pisze ördög annyira
56 II | tudom, hogy megkeseríti ez a napjait! Egy percig nem
57 II | van, mint a csengettyű.~Ez ismét családi tulajdon volt.
58 II | hallgatni szépen.~Rám nézve ez annál könnyebb volt, mert
59 II | miről foly az értekezés ez idegen nyelven, csupán annyit
60 II | tartottam, nem tudva, hogy ez németül annyit tesz, hogy „
61 II | kombinációm mégis sikerült.~Ez a név: „Henrik”, sokszor
62 II | kegyetlenségnek tartottam.~Úgy véltem ez összeállítás nyomán, hogy
63 II | szemem közé nevetett.~Mit fog ez gondolni? Tán azt fogja
64 II | akárminő áldozatra, hogy ez titokban maradjon, képes
65 II | csendesen lehunyja.~Áh, ez azt kérdi, hogy nem vagyok-e
66 II | álmos?~Csodálatos, hogy ez a kiállhatatlan teremtés
67 II | értetni.~Soha jobbkor nem jött ez a kérdés. Nagyot lélegzettem.
68 II | azután nevetett ki érte.~Ez a leány mégis csak azért
69 II | arra gondoltam: no most ez, amilyen maliciózus csíntevő,
70 II | azon csodálkoztam, hogy ez a rendkívül vakmerő leány,
71 II | pogány szavakat, s amint ez a gonosz leány fejét mindannyiszor
72 II | Kerl!~Jól emlékezem rá, ez volt a megtisztelő cím,
73 II | zsebre dugni.~S még hozzá ez előtt a leány előtt!~Henrik
74 II | gondolatja, ahol az enyim.~Ez órától fogva mindig jó barátok
75 II | mikor legelőször hallottam ez erélyes serkentést; hanem
76 II | Óh be szép, jaj be szép! ~Ez a szép dagasztószék.~Egyenes,
77 II | Hosszú, vékony, háromláb. ~Ez az óra, ez a gólya,~Ez pediglen
78 II | vékony, háromláb. ~Ez az óra, ez a gólya,~Ez pediglen koppantó.~
79 II | Ez az óra, ez a gólya,~Ez pediglen koppantó.~Gólya,
80 II | Gólya, óra, koppantó. ~Ez a klázli, ez a flaska, ~
81 II | koppantó. ~Ez a klázli, ez a flaska, ~Ez pediglen részeg
82 II | a klázli, ez a flaska, ~Ez pediglen részeg Miska.~Klázli,
83 II | Óh be szép, jaj be szép ~Ez a szép dagasztószék.~Ezt
84 II | énekelt velük. Én láttam, hogy ez ma nem fogja már megírni
85 II | tenyerével. Úgy láttam, hogy ez a nyájasság nyilatkozata
86 II | hát a könyvnélkül való?~Ez a keserű falat!~A diák verseket
87 II | bennünket látogatni gyakran: ez neki szokása; s amely diákot
88 II | nagy fiam hegedül, hanem ez a kicsiny; s egyébiránt
89 II | az én osztálytanítómhoz.~Ez tökéletes ellentéte volt
90 II | mint elébbeni kollégájához. Ez úgy szereti itthon is a
91 II | itthon is a gyermekeket.~Ez előtt feltárta szíve fájó
92 II | üdvösen mozdítja elő; s ez éppen nem kerül semmibe.
93 II | Azt a másik tanárt kezdem ez órától fogva nagyra becsülni
94 III | tetszem neki, s hogy sértette ez az én büszkeségemet!~A lépcső
95 III | Azonban ne beszéljünk már ez én gazdáimról; szálljunk
96 III | virágos mezőn járnának.~Ez engem nem vert le, inkább
97 III | engem magamon kívül hozott: ez a gyermekszáj tudott nyájasan
98 III | Máig sem iszom bort. Talán ez az első dac okozta bennem
99 III | kétszersülttel mártogatva: ez igen híres kétszersült,
100 III | egy hajból készült sipka.~Ez mind igaz, mind komoly valóság;
101 III | mondta volna valaki, hogy ez a cifra jólét, mely úri
102 III | még azt mondta volna, hogy ez az én szép ideál angyalom
103 III | Melanie előtt.~Éreztem, hogy ez engemet megaláz az ő szemeiben.
104 III | kocsiajtót, ajándékozd oda neki!~Ez nekem is tetszett! Arról
105 IV | vicét és nem a főbírót, mert ez még új fűrész, jobban fog.
106 IV | Megtiltok minden konfidenciát! Ez komoly ügy!~A szolgabíró
107 IV | Szent Nepomuk ajkairól ez a mondat folyt alá latin
108 IV | mondat a képről, s helyette ez állt ott: „Majd elmégy előlem,
109 IV | az alapfestésen olajban ez utóbbi mondatot írja a képre,
110 IV | mégiscsak jó vicc volt ez tőlem?~A szolgabíró haragos
111 IV | ahonnan egykor azt kérték, ez nem szentségtörés; az aerarium
112 IV | lerovására kivadászni.~Topándynak ez volt a takarékpénztára.~
113 IV | ennek melyik a képes fele? Ez öt forint, ez tíz forint.
114 IV | képes fele? Ez öt forint, ez tíz forint. Ez a makk alsó.~
115 IV | öt forint, ez tíz forint. Ez a makk alsó.~Közbe-közbe
116 IV | bor-etikettet is odaszámlált: hogy ez tíz forint.~Az urak kifogást
117 IV | dobja félre.~– Micsoda, hát ez nem pénz? Ennek pénznek
118 IV | Ennek pénznek kell lenni. Ez francia bankó. Rá van írva:
119 IV | azt hiszi uramöcsém, hogy ez nekem alkalmatlanság volt.
120 IV | így magamra bőszíthettem. Ez pompás volt. Egzekúció!
121 IV | szomszédba.~– Sárvölgyihez? Óh, ez nem tesz semmit; mikor az
122 IV | istentelenségeket követ el ez az ember, mert ha tudnák,
123 IV | a testvéri elismerésnek ez őszinte nyilatkozatát; hanem
124 IV | szolgabíróhoz –, hogyha ez az ember valaha a pokolra,
125 IV | hány esztendős lehet akkor ez az asszonyság? – gondolá
126 IV | szólt a fiatal hölgy –, ez az én hímzőasztalom. Azt
127 IV | volt dugva a selyem közé.~– Ez pedig az én könyvtáram –
128 IV | függönyt, s naivul mondá:~– Ez az én alvóhelyem.~Egy cifra
129 IV | állt egy nagy rézkalitka.~– Ez az én kedves madaram – szólt
130 IV | rázva haragosan.~– Lássa, ez az én öreg pajtásom, aki
131 IV | Majd mindjárt el fog ez hallgatni – biztatá a vendégeket
132 IV | hölgynek olyan jól illett ez is.~Amint a cimbalomverőket
133 IV | most otthon érezte magát: ez az ő világa.~Két dalt énekelt
134 IV | Topándynak hallatlanul tetszett ez. El is daloltatta újra.
135 IV | egészen el volt bájolva ez egyszerű hangszer által.
136 IV | nem lehet képzelni, mint ez volt.~S hogy elébbi dévajságát
137 IV | állítja, hogy ő az Isten képe.~Ez ismét figyelmezteté, hogy
138 IV | Ugye, hogy szép dal volt ez?~– Valóban. Micsoda dal
139 IV | Valóban. Micsoda dal ez?~– Csitt! Azt nem szabad
140 IV | aggódva gondolá magában: ez ugyan csúnyául becsípett
141 IV | bevégeztük az egzekúciót.~Ez volt természetesen a társalgás
142 IV | sarkait. És örültem rajta: ez pedig bűnös öröm volt, mert
143 IV | veszedelmén az igaz nem örülhet. Ez bűn volt, amiért meg kell
144 IV | hüledezék az esküdt. – Ez fogadásból böjtöl, mi teleettük
145 IV | sokakat idejekorán elemészt. Ez a világ nem méltányolja
146 IV | nem érti külföldi ember: ez specifikum.~Valamelyik jeles
147 IV | bele a – spinótot. Pedig ez volt a legerősebb indok,
148 IV | halnod kell”.~Esküdt úr is ez őseredeti vágásból való
149 IV | öregapjuk házában sem ettek. Ez utóbbi morgást kissé mérsékelte
150 IV | ér a szégyen, gyalázat.~– Ez is hozzátartozik azon bűnhődéshez,
151 IV | tudjuk, az asszonyi haragban ez az utolsó előtti stádium.
152 IV | s azt mondaná: „Tessék ez a csésze kávé”. S ugyan
153 IV | maga előtt ülni:~– Tessék ez a csésze kávé.~Szolgabíró
154 IV | még nagyobb rémülettől.~Ez az asszony csakugyan szörnyű
155 V | Ki tudja, minő mulatság ez nekik?~A lovas aludt tovább.~
156 V | édes álmainak folytatása-e ez, a kész pecsenye, mely helyébe
157 V | bukfencet vetett a levegőben. Ez még dühösebbé tette; fogait
158 V | sebet hasított a szügyén, s ez nem volt még elég; a paripa,
159 V | valami jutott eszébe.~– Ez nőstény volt; akkor a hímnek
160 V | kazalnak. Erődített vármű volt ez, s az a tó előtte, az volt
161 V | adod, ha nem adod, veszem. Ez a rend a világon. Nekem
162 V | vagy én eszlek meg téged.” Ez a jelszó. „Neked van, nekem
163 V | kenyéren, szalonnán ejtett, ez látszott meg arcán, ezt
164 VI | sem utána senki. Nekem ez volt a kedvenc táncom. Ekkor
165 VI | meg Loránd és Gyáli Pepi.~Ez a Gyáli Pepi bécsi udvari
166 VI | csak később tudtam meg.~Ez a Pepi igen szép fiú volt „
167 VI | húgom is meg volt elégedve. Ez este egész kilenc óráig
168 VI | végigvetve magát Loránd ágyán –, ez a fiú féltékeny rám!~Bátyám
169 VI | Úgy segéljen, kedves fiú ez a Dezső – szólt Pepi. –
170 VI | sok bajod fog lenni. Ha ez pipázni megtanul, egész
171 VI | egész Othello lesz belőle.~Ez a célzás elevenre talált.
172 VI | fenékig ki nem égett a dohány.~Ez volt első és utolsó dohányzásom.~–
173 VI | hazamentem.~Egészen idegen volt ez a cinizmus az én lelkem
174 VI | be végtelenül fájt nekem ez a gondolat!~Nagy szédelegve
175 VI | markába. – Nos, találd ki, mi ez!~– Bánom is én, akármi.~
176 VI | széttépett azóta az idő: de ez a levél még most is megvan
177 VI | is készültem mindennel.~Ez az éj, nagyon jól tudom,
178 VII | újjáalakító hatásuk volt ez iratoknak.~Egészen új világ
179 VII | a gerjesztő hatás, mely ez írott lapok által az akkori
180 VII | tárgyakról vitatkoztak, s ez ragadt a nagyobbakról a
181 VII | neheze azokat fenyegeté, kik ez iratokat elénk tették.~Huszonketten
182 VII | fognak tiltani az iskolából.~Ez eszme rettenetes volt előttem
183 VII | hogy milyen cigány vagy!~Ez jobban esett.~Nem leszek
184 VII | mondsza, kinek az írása ez?~– Az enyim – feleltem rá
185 VII | Nem felelhetek.~– No, ez szép szó! Nem ismered tán
186 VII | szelíden felelj kérdéseinkre.~Ez a biztató szó szinte eltántorított.
187 VII | egyszerre világosság támadt: ez a szigorú ember az, aki
188 VII | nem akarod megnevezni, aki ez iratokat rád bízta lemásolás
189 VII | bízta lemásolás végett?~Csak ez az egy válaszom lehetett:~–
190 VII | válaszom lehetett:~– Mikor ez iratokat lemásoltam, nem
191 VII | napi karcerre büntettek. Ez volt az egész.~Én azt hittem,
192 VIII | tanácsos úr belépett szobájába. Ez igen kedves állatja volt
193 VIII | történni.~– Kikre vonatkozik ez?~– Több vezetőjére az országgyűlési
194 VIII | vallott ellene semmit.~– Ez mind igaz; de nekem mégis
195 VIII | Kitalálta kedvesem. Ez is gondolt arra, hogy az
196 VIII | uram, ezt ne emlegesse! Ez önben a legkegyetlenebb
197 VIII | fel s alá szobájában.~– Ez mégis az ön műve, hiába
198 VIII | letételétől lesz eltiltva. Hanem ez nem fogja akadályozni, hogy
199 VIII | Loránd szobájába.~Loránd még ez nap nem volt ki a házból;
200 VIII | gondolta magában, hogy tán ez a mai nap mégsem egészen
201 VIII | fel Loránd bosszúsan –, ez csak gyáva egérút tőled,
202 VIII | elfacsarodott; – tehát még ez is, hogy tulajdon testvére
203 VIII | átkos hagyomány.~És ismét ez a „fájdalmas föld itt alattunk”
204 VIII | unokák fejére szertefeccsen!~Ez az ő örökségük. A pisztoly,
205 IX | merészséggel nyilatkozott.” – Én ez arany sorokat csak irigyelhetem;
206 IX | életpályát befutottak már ez idő alatt. Hát őreá mi vár?
207 IX | Tíz éve van csak élni. Ez meg nem másítható. Ellenségtől,
208 IX | jogot adott neki a sors. És ez a tíz év mivel fog kezdődni?
209 IX | menekülnie kell. Rögtön, még ez órában.~– Bizonyos, hogy
210 X | asszonynéném?~– Ő elment a bálba.~Ez bántott egy kissé.~– S mikor
211 X | hogy milyen ostoba műszer ez a zongora; az embernek ha
212 X | ezzel volt legtöbb bajom. Ez is milyen lassan tud közeledni
213 X | órához. Aztán mikor üt, ez is olyan arisztokratikus
214 X | azután azt mondta, hogy ez nagyon jó tréfa volt tőle;
215 X | emelte föl a fejét.~– No, ez már rossz. Ez már „malom”,
216 X | fejét.~– No, ez már rossz. Ez már „malom”, mondaná Fromm
217 X | úrfi?~– Azt gondolom, hogy ez nem lehet igaz, és föl akarom
218 X | viszi is egy szép asszony! Ez meg közéjük akar állni!
219 X | mint a sült hal. Hanem biz ez nem először történik már
220 X | így.~Nem tudom, miért, de ez a felfedezés valamit könnyített
221 X | hozzá.~– Nos, hol „ég”? – Ez volt az első szava Mártonhoz.~–
222 X | mert főben járó dolog ám ez, s ha azt a fiákert megkapják,
223 X | osztozhatunk meg: tiszta nevét. Ez az enyim egészen, úgy, mint
224 X | anyák is elkezdjék a sort?~Ez kegyetlen mondás volt tőlem,
225 X | elfelejtettem már. Hanem ez hát gyermekszerelem, gyermekgondolat; –
226 X | meg, mint a szenvedély: ez a becsvágy; s ez nekem is
227 X | szenvedély: ez a becsvágy; s ez nekem is annyi volt már,
228 X | minő bűbáj volt, amivel ez a nő maga után tudott vonni,
229 X | felhői.~– Volt-e kezedben ez az útitáska? – kérdezém
230 X | hogy fájt. – Nem fog engem ez az asszony látni soha!~Azzal
231 X | örömemben, fájdalmamban. Hisz ez nem gyermeknek való munka
232 X | aztán keserűen mondá: – Ez jó ötlet volt tőled; nekem
233 X | örökre.~– No, ne mondd ezt! Ez a veszély valaha csak el
234 X | is téged.~Én tétováztam. Ez nehéz ígéretvolt.~– Ha engemet
235 X | csúsztatni.~Rajtakapott.~– Mi ez?~– Egy kevés pénz. Gondoltam,
236 X | majd elordítottam magam. Ez nála sajátságos neme volt
237 X | mikor jurátust szöktetek? Ez még nem volt a világon.
238 X | kihintózott az udvarból.~– Ez aztán a fickó! – szólt röhögve
239 X | hát most már, úrfi, merre?~Ez a szó Lorándnak volt mondva.~
240 X | polgár! Fugias Mathias! – (Ez a műszó nekünk volt mondva.) –
241 X | nem, hát másnak.~Mese volt ez előttem. De olyan rémes
242 X | galoppot.~De hát lehetséges-e ez? Azzal a madonna-arccal,
243 XI | Fromm mama és nagymama ez alkalommal nem kötöttek
244 XI | Óh, mily keserves volt ez alakot látni, aki idejött
245 XI | alakot látni, aki idejött ez idegen házhoz, s itt leborult
246 XI | Valaha szegény anyámnak volt ez kedvenc színe, apám is nagyon
247 XI | fogulva.~Csakhogy beszél már! Ez a hallgatás kínoz engemet
248 XI | kegyes elnézéssel válaszolt ez anyai kitörésre:~– Kedves
249 XI | megvetéssel hallgatnék róla; de ez összeg kisleánykám takarékpénztára
250 XI | takarékpénztára volt.~– Uram, ez meg lesz önnek térítve –
251 XI | de kérem, ne szóljon ez asszony előtt tovább e tárgyról.
252 XI | tudomásom volt róla, hogy ez a vád alaptalan.~– Ohó,
253 XI | csókot Lorándért kaptam.~– Ez nem igaz! – ordíta Bálnokházy. –
254 XI | Óh, bár tréfa volna! Ez való; nagyon nehéz való.
255 XI | nézve Fánny „valaki” lenni. Ez az ő szofizmája tetszett
256 XII | négylábú állatot is, amit ez a lovas nem örömest hallott
257 XII | találkozást. Topándynak ez gyönge oldala volt, papos
258 XII | talán nem is olyan ember ez, mint aminek tartá. Azzal
259 XII | benyíló is a csárdában, de ez annyira tele volt a csapláros
260 XII | cintányérban égő borszesz.~Ez pedig valami kísérteti világítást
261 XII | koporsóból költenek fel; s ez a másik, aki szemközt áll
262 XII | meg a halálarc is; hanem ez csak egy percig tartott:
263 XII | tartalmát.~– Hát aztán mi ez? – kérdezé mérgesen.~– Pénz –
264 XII | nézegetni.~– Mennyit érhet ez?~– Én kaptam ajándékba,
265 XII | csuklóján keresztül kapva, s míg ez erősen küszködve vonaglott
266 XII | sikoltó szájába dugta bele.~Ez a rémjelenet mindeddig csak
267 XII | rövid tusa alatt. Lorándnak ez az izgalomban eszébe sem
268 XII | pisztoly öblébe nézett, ez a gondolat villámlott át
269 XII | keblére, s leszorítá karjait, ez ölelés egészen megbénítá
270 XII | lett volna csak megtöltve ez a pisztolyom is, mint a
271 XII | káromkodása. Hetekig fog ez a káromkodás hangzani a
272 XII | golyóra töltve; s azután ez a nő: ez az érthetetlen
273 XII | töltve; s azután ez a nő: ez az érthetetlen alak, aki
274 XII | nő rábámult és gondolá: ez furcsa légátus, nem él az
275 XII | védelmeztem, az jutott eszembe, ez asszonyságnak szüksége lehet
276 XII | pad alól, összetakarította ez alatt az éteszközöket, a
277 XIII | napról a másikra kell.~– Ez okos beszéd. Hát valami
278 XIII | Bocsánat, hát kinek a helye ez?~– Azé az úré ott! – mutatott
279 XIII | Reggelinél, ebédnél, vacsoránál.~Ez másképp hangzik, mint a
280 XIII | tarhonya és cselédkenyér.~– Ez lesz a szobája itten jobbra! –
281 XIII | Topándy nem tudta, tréfál-e ez most vagy valót beszél.~–
282 XIII | valót beszél.~– Micsoda mese ez?~– Mese? – kiáltottak rá
283 XIII | másfelől a kis szobaleány; ez telelármázta fülét, hogy
284 XIII | valaha, vagy sohasem, ha ez a fiatalember ott nincs,
285 XIII | nem jön. Hanem aztán amint ez odaugrott, kikapta a zsivány
286 XIII | te magad nem félsz, hogy ez a födél miattam rád szakad. –
287 XIII | mindnyájunkat megölhetett volna.~– Ez szép kaland! – dörmögé Topándy. –
288 XIII | leveléből. Most pedig azt írta ez ismeretlen kéz Topándynak,
289 XIII | abból meg fogja tudni, hogy ez ifjú nem aljas bűn miatt
290 XIII | megjegyzé nagybátyjában, hogy ez istentagadó kérgen belül
291 XIII | érte, ha rákerülne a sor. Ez az egész állapot, látja.~
292 XIII | Húgom?” – no, látja, ez szép magától, hogy ezt is
293 XIII | nagy részének régi jelszava ez, s azért olyan rokon elem
294 XIII | arról a gondolatról, hogy ez a cím is legyen a világon:
295 XIII | nagy hivatala van. Akinek ez nem kell, maradjon az ekeszarvánál.
296 XIII | korábbi ismeretsége volt már. Ez is ki volt hát törülve emlékéből. –
297 XIII | volt észre nem vennie, hogy ez a szegény leány mennyire
298 XIII | tárgyat.~– Igazán úgy nőtt fel ez a leány minden ismeret nélkül?~–
299 XIII | nélkül?~– Bizony nem ismer ez se Istent, se ábécét.~–
300 XIII | szegény?~– Az ábécét? Mert ez rá nézve egészen fölösleges
301 XIII | tárgyakról beszélni.~– Mutat-e ez a Dollond-féle teleszkóp
302 XIII | Hozd elő! Még azóta, hogy ez megjött, nem volt tiszta
303 XIII | Ah! – szólt meglepetve. – Ez igen jó cső. A csillagköd
304 XIII | köd marad. Atomjait még ez sem bonthatja szét.~– Hát
305 XIII | képtelen semmiségig: és ez az Isten!~Loránd arcán a
306 XIII | megnyugvás mutatá, hogy ez volt célja.~– Kedves öcsém –
307 XIII | azután eddig van. S tán ez a féreg, akit én megöltem,
308 XIII | nagyon el van népesülve ez a faj a földön, s megritkítja
309 XIII | álszenteskedők hajtottak erővel ez útra. Talán ha azokkal nem
310 XIII | itthon maradok.”~– De hát mi ez a Sárvölgyi?~– Egy álszenteskedő,
311 XIII | embert.~– Hogy gyűlölöm-e? Ez az egy jó tulajdonsága van
312 XIII | előtt. Nekem kedvem volna ez embert védelmezni ön ellenében.~–
313 XIII | történetet erről az emberről. Ez ismét nem velem történt;
314 XIII | történetnek. Engem nem bántott ez ember soha; engem nem bántott
315 XIII | közé jutott válaszfalnak ez a Sárvölgyi, aki már akkor
316 XIII | érdekkel kezde figyelni.)~– No, ez nem volt valami országháborító
317 XIII | hogy én tudom, miért van ez.~Azt hittem, hogy én tudom
318 XIII | akit párbajra ő hívott ki. Ez nyomja lelkét. Nem tud elég
319 XIII | okos fiú volt mind a kettő. Ez sem derítette őt fel soha.
320 XIII | annyiszor elolvastam azt. Ez volt a tartalma: „Bajtárs
321 XIII | hitte, a színváltozás, mit ez arcon lát, a kandallóban
322 XIII | mást.~Azonban csalódtam. Ez az egy halálom órájáig mindig
323 XIII | vissza az élet verőfényének ez örökké borult egű végzetet;
324 XIII | árnyék elől irtózom; de ez engem kínoz, gyötör, meghalni
325 XIII | Én rögtön magam átsiettem ez emberhez. Kinek küszöbét
326 XIII | lát, árnyéktól irtózik. Ez az egész történet: mese.
327 XIII | párbajra adott volna alkalmat; ez elejétől végig: költemény.~
328 XIII | saját magát. Tovább hatoltam ez ember szívébe.~Uram, szomszédom,
329 XIII | akkor. De tedd azt most! Ez ember élete nyarán keresztül
330 XIII | még mindig nem eresztettem ez embert a kezemből. Azt mondtam
331 XIII | azt hagyta rám, hogy ha ő ez ügyben elvész, folytassam
332 XIV | Topándy még jobban nevetett ez invektívákra; a szegény
333 XIV | mindennap, minden reggel; ez az ő szabadalmai közé tartozott.
334 XIV | volna azzal az ollóval. Ez a szép selyem hajcsomag
335 XIV | bűverővel az utolsó szálig! Ez a gondolat kegyetlen erőt
336 XIV | horgacsolt csipke körék.~Ez is éppen olyan egyszerű
337 XIV | Micsoda istennő? Pogány? – Ez nem tetszett Ciprának; összevonta
338 XIV | azután ismét nyugodtan felelt ez indiszkrét tudakozásra:~–
339 XIV | rajtuk egészen kielégítette. Ez Melanie saját kézimunkája.
340 XIV | találhatá ki, hogy készült ez. Nincs hímezve, nincs kötve,
341 XIV | szőve.~– Nem ismered még? Ez horgacsolva van; nem régi
342 XIV | Szemei sohasem keresték ez ifjú arcát, bár nem is kerülték
343 XIV | ember megszereti azt. És ez ügyes, gyors kezű, gyors
344 XIV | Tehát valaki mégis van!~Ez Ciprát megörvendezteté.~
345 XIV | ember? – kérdé mohón Cipra. Ez volt a fő megtudni való.~
346 XIV | benne. Ha ismerné azokat!~– Ez az ő neve?~– Nevének előbetűi.~–
347 XIV | színekre törik a szemsugár, s ez a csodálatos optikai elemző
348 XIV | optikai elemző megmondja: ez itt a kíváncsi pislogás,
349 XIV | itt a kíváncsi pislogás, ez itt a kacér kacsintás, ez
350 XIV | ez itt a kacér kacsintás, ez itt a sárga féltés, ez itt
351 XIV | ez itt a sárga féltés, ez itt az égő szerelem, ez
352 XIV | ez itt az égő szerelem, ez itt a sötétkék elmerengés.~
353 XIV | barátom Bálint (Loránd álneve ez volt), arra a kisleányra
354 XIV | Valahányszor én önre nézek.~– Ez szemrehányás is volt és
355 XV | halálos ellenség mátkája ez a leány! Azé az emberé,
356 XV | neki meg kell halni. És ez az ember kacagni fog, midőn
357 XV | meg sem sirathatja.~Óh, ez kárhozatra vivő gondolat!~
358 XV | érzéketlenség az úr. Loránd szívéből ez a gondolat képes volt kiszorítani
359 XV | másodikat válthatja ki.~Ez órától fogva egészen más
360 XV | akármi fordulatot vesz ez ügy. Ciprát éppúgy szerette,
361 XV | ráadja az áldást. Lottéria ez! Idegen kéz ne húzzon benne
362 XV | pedig komolyan közelít.~Ez egészen megmérgezte lelkét.~
363 XV | csak álomképpen sejtve: ez a leány képes volt arra,
364 XV | korán talpon kell lennünk.~Ez este a szokott ablaktársalgás
365 XV | verte néma fájdalmában. Ez tud repülni, én pedig csak
366 XV | furcsául rázta a fejét; ez komolyan veszi a dolgot.
367 XVI | határidővel.~Szerelmes volt.~Ez az egy gondolat elűzte szívéből
368 XVI | bevallott magának, hogy ez a fiatalember neki tetszik.
369 XVI | folyvást ott az ujján. Ha ez a bűvzár lepattanhatna onnan!~
370 XVI | értette ezt jól; de éppen ez a tárgy volt az, amiről
371 XVI | kapcsolatban.~– Mit tesz ez, Melanie?~– Ha ezt elmondom
372 XVI | aki még most is él; és ez a nap mindig fátyollal közelít
373 XVI | azon karikagyűrűre, ami ez ujjak egyikén volt.~Melanie
374 XVI | Melanie elérté a kérdést, mely ez ékesen szóló tekintetben
375 XVI | hegyei közé fogta.~– Igaz. De ez nem élő titok rám nézve
376 XVI | mindig megküldi testvérének. Ez egy emberen kívül senki
377 XVI | rá ezentúl, e helyzetben, ez arccal, e név alatt? Nem
378 XVI | volt!”~Erős bástyát talált ez önvédelemre ama családi
379 XVI | mondá fuldokolva:~– Ah – ez a pipafüst megöl!~Arra Topándy
380 XVII | megfogadtatá, hogy szülőinek ez idő alatt hollétét el nem
381 XVII | bátyja történetét. Azok ez idő alatt hozzászoktak már,
382 XVII | egész világot titkából: ez a fejtörő feladat. Mit mond
383 XVII | is nagyon jól ráismert! Ez a nő – Bálnokházyné volt…~
384 XVII | alatt járok a világban. No, ez dicső. És most olyan véletlenül
385 XVII | az is rosszul esett, hogy ez a nő most tréfára fordítja
386 XVII | sem ismertél rá, Melanie, ez ideig?~Melanie fehér lett,
387 XVII | megtagadni azon örömet, hogy ez idő alatt Melanie ott lehessen
388 XVII | sütni, ahogy én óhajtom, ez az istentelen kezem két
389 XVII | felemelve, ezt súgá fülébe:~– Ez volt a sárgaruhás asszony!~
390 XVIII | együtt a gyalázatba, s most ez asszony állja útját, midőn
391 XVIII | bevonja.~– Hogy illik nekem ez a jácint a hajamban?~– Nagyon
392 XVIII | karjai közé!~És holnap már ez sem fog fájni.~Topándy is
393 XVIII | nevetett. Micsoda kifejezés ez a szó: „örökké!” ember szájában!
394 XVIII | halálra kész ember tréfái.~Ez enyelgések közül a hajdú
395 XVIII | Loránd szíve nagyot dobbant. Ez Dezső!~Nem kapta volna a
396 XVIII | hogyan viselje most magát ez emberrel szemben?~– Remélem –
397 XVIII | nálad úgy, mint nálam.~(„Ez emlékeztetni akar rá, ha
398 XVIII | megsértettnek adott elégtételt. Nem: ez a diadaluk ne legyen azoknak;
399 XVIII | legyen azoknak; lássa meg ez a nyomorult, hogy az, aki
400 XVIII | Óh, milyen kedves ember ez a Gyáli Pepi! Igazán szeretetreméltó
401 XVIII | méltóztatik lenni Gyáli úr.~Ez hatott.~Gyáliból egyszerre
402 XVIII | húzott szögletekbe idomítá.~Ez fölséges alkalom volt nagyszerű
403 XVIII | uralkodó valahol a világon.~Ez a téma aztán eltartott az
404 XVIII | Barátom! – szólt Lorándhoz – ez a te cigányleányod valóságos
405 XIX | tudta azt akként tenni, hogy ez ne lássék áldozatnak.~Vannak
406 XIX | sokkal szentebb volt előttem ez arc, mint hogy szentségtörésnek
407 XIX | országot, hirdetve, hogy ő ez és ez, s nem fog senkire
408 XIX | hirdetve, hogy ő ez és ez, s nem fog senkire találni,
409 XIX | nem szoktunk alkudozni.”~Ez rövid elutasítás volt.~Többször
410 XX | nap!~Végre tehát eljött ez is!~A napokat számláltuk
411 XX | egymásnak Szolnokon; nem akarja ez érzékeny jelenetet Topándy
412 XX | elváltam, az utolsó emléklapig. Ez foglalta el most minden
413 XX | Gyálit ismertem fel. Hát ez mit keres itt köztünk?~Utána
414 XX | régi időkből emlékeztem. Ez nagybátyám, Topándy.~Csodálatos!
415 XX | talányosabb lett előttem ez összejövetel.~Hisz Topándy
416 XX | de biz ilyen, meg olyan: ez hiányzik, ez a vonása más,
417 XX | meg olyan: ez hiányzik, ez a vonása más, ez több, ez
418 XX | hiányzik, ez a vonása más, ez több, ez kevesebb, ez másként
419 XX | ez a vonása más, ez több, ez kevesebb, ez másként van;
420 XX | más, ez több, ez kevesebb, ez másként van; számtalanszor
421 XX | öreg!~– Jó estét, bátyám!~Ez volt mindössze, amit egymáshoz
422 XX | bekaptam. Bolond gondolat volt ez tőled, öreg.~– Hát, tudod
423 XX | Mi?~Ránéztem. Miért akar ez ma engemet különösen leitatni?~–
424 XX | tartja a leghíresebb ivónak.~Ez állítása természetesen nagy
425 XX | amit a német meg tud tenni!~Ez volt az általános felkiáltással
426 XX | hanem Gyáli.~Ránéztem. Ez az ember józanon maradt.
427 XX | mintha meg akarná gátolni ez őrjöngő tréfa végrehajtásában.
428 XX | nézett végig rajta, s amint ez előkelő magatartású alak
429 XX | nyomorult!~És tudom jól, hogy ez az egy ütés, amit akkor
430 XX | arccal az én kedvesem. – Ez a kéz az enyim! Ezt a kezet
431 XX | teremben.~Óh, a szegény nők ez egész kínos estét a mellékszobában
432 XX | Fánny titkunkat elárulá: „Ez a kéz az enyim.” S rám mosolygott.~–
433 XXI | Hanem hát, tudod, hogy ez az ostoba fickó (ej, be
434 XXI | Szegény lovak!~Dezső nem mert ez örömhírrel maga menni anyjához,
435 XXI | Az a levél! Az a levél! – Ez volt eszében az egész úton.
436 XXI | rogyott le székére.~Hát ez volt a megcsókolt levél
437 XXI | megcsókolt levél tartalma?~Ez volt abban a levélben, amit
438 XXII | lesz ebben a nevetnivaló. Ez a menyasszony előtt fogja
439 XXII | valami égrekiáltó gyalázatért ez éjjel a társaságból kivetették.
440 XXII | csak úgy ereszti vissza. Ez ugyan képtelenség volna,
441 XXII | ugyanazzal az élesztővel. Ez a fertelmes cigányleány
442 XXII | martalékul.~„Vajon való volt-e ez vagy tréfa? Vajon mit akarnak
443 XXII | közelíthetsz hozzám?” – Ez volt Melanie ijedelme.~„
444 XXII | Hát te föltámadtál-e?” – Ez a kérdés volt Sárvölgyi
445 XXII | ütközött a bátyjához, hogy ez most őt Melanie-val együtt
446 XXII | Óh be ártatlan gyerek ez a Dezső! Egyébiránt nem
447 XXII | őrködött bátyám felett, ez árulásról magas állású férje
448 XXII | vetve oldalvást Lorándra. Ez neked szól.~Loránd pedig
449 XXII | magaviseletet tanúsított ez alkalommal, mely őt minden
450 XXII | keble lihegett a dühtől. Ez a huszonhárom éves ifjú
451 XXII | attól, amitől retteg.~– És ez az ember engedte legkedvesebb
452 XXII | felelt meg magának Dezső. – Ez ember az utolsó napig tartogatta
453 XXII | talán, mi rettentő végzet ez a mi családunkban: Így halt
454 XXII | hevültebben folytatá.~– És ez az ember tudta azt jól:
455 XXII | Hát Melanie? Mit érzett ő ez elbeszélés alatt, mely azt
456 XXII | mint a mesemondó. Dezső ez indulat hevítette arccal
457 XXII | kezedet, s azt nem mondja: „Ez a kéz az enyim, ezt be ne
458 XXII | szavait. – Mit érdemelt tőlem ez az ember, ki ily ravasz
459 XXII | vér lüktet? Van-e jogom ez embert kiűzni mindenünnen,
460 XXII | ölni Lorándot? – Bűnöm-e ez?~– Az istenért, Sárvölgyi
461 XXII | mondta el kifakadásait. Ez a kisasszony Gyáli úrnak
462 XXII | köszörülte Bálnokházyné kedélyén.~Ez egyenes felszólítás volt
463 XXII | egészen jókedvre hangolta. Ez volt az első, amin viselt
464 XXII | Topándy félrehívta Lorándot.~– Ez a fiú nem tud arról semmit,
465 XXII | is sejtelme arról, hogy ez órában apja gyilkosának
466 XXIII | könnyűnek vélte kitalálni. Ez Loránd és Topándy között
467 XXIII | oltárfénnyel töltötte be?~Ez a fény bizony kialudt.~És
468 XXIII | megidézve, mint a tied; ez volt a kívánságom, mármost
469 XXIII | egzekválhatod a jelzálogosodat.~– Ez szépen meg van magyarázva.
470 XXIII | Talán gondolt arra, hogy ez a szegény leány őt egész
471 XXIII | boldog hetet töltött otthon. Ez idő alatt Fánnyt hazavitte
472 XXIII | semmi más, mint egy pistor!~Ez alapos vádakra szegény Henrik
473 XXIII | professzorával találkozzék: ez volt a menyasszony részéről
474 XXIII | tett titokban éppen őérte ez a gyöngéden szorító kéz.~
475 XXIII | boldog heteiket falun! – Ez volt az öreg asszonyság
476 XXIII | maguk gazdái legyenek.~Hanem ez indítvány mind Dezső anyja,
477 XXIV | sovány meg egy köpcös.~Amint ez a fogat a nászmenettel találkozik,
478 XXIV | hogy micsoda újmódi neme ez a jónapkívánásnak, valakitől
479 XXIV | mondani fogok: erős méreg. Ez az antidotum.~Loránd ivott
480 XXIV | megesküdött – Sárvölgyivel.~– Ah! Ez tréfa! – kiálta Loránd hitetlenül.~–
481 XXIV | csak egy ember hisz még: ez a becsületes Sárvölgyi.
482 XXIV | Sárvölgyi.~– Én elhiszem, hogy ez mind tréfa volt; – hanem
483 XXIV | Loránd hallgatása helyeslé ez ítéletet.~– Most következik
484 XXIV | elszörnyedve riadt fel.~– Ez bolond gondolat volt, én
485 XXIV | én azt akkor is, amikor ez eszeveszett tréfát végrehajtottam,
486 XXIV | pokolbeli bosszúállás kellett: ez az volt. Hogy mennyire az
487 XXIV | hogy nem voltam itt. Akkor ez nem történt volna meg.~–
488 XXIV | ürességet , érzek lelkemben. Ez a leány nagy helyet foglalt
489 XXIV | az emlékén. Hanem hát már ez megtörtént, s vissza nem
490 XXIV | asszony, ki téged üdvezít!” Ez, mint mondám, ízlés és fogalom
491 XXIV | nem tudunk.~– Nem úgy van; ez a mi környékünk valóságos
492 XXIV | bátyám?~– Azt gondolom, hogy ez a Sárvölgyi az egész zsiványbandának
493 XXIV | környékünkből?~– Bizonyosan tudom. Ez a faj gyáva. Ha valahol
494 XXIV | lövöldözhetik le, mielőtt ez nekik valamit árthatna.
495 XXV | ma érkezett a bandához), ez nem engedi magát lerázatni;
496 XXV | el bele. Borzasztó hang ez az emberi fogcsikorgatás. –
497 XXV | Zsivány vagyok. Nekem tetszik ez a név.~– De te nem aljas
498 XXV | felvont sárkányokkal.~Jól volt ez elrendezve hasonló esetekre;
499 XXV | bólintott rá Kandúr.~– Ez a hetyke fickó, aki leányodat
500 XXV | magához, s aztán egy nap ez lesz a szeretője, másik
1-500 | 501-582 |