Fezejet

 1 I    |             kedves, szerető neje van itthon, milyen két szép fia! Hogy
 2 II   |      tárgytól külön elbúcsúztam, ami itthon körülvett: Isten áldjon
 3 II   |             fog rá, hogy a rossz hír itthon két szívet repesztene meg.~
 4 II   |         kollégájához. Ez úgy szereti itthon is a gyermekeket.~Ez előtt
 5 III  |        sajnálta, hogy nem ebédelünk „itthon”. Legalább engemet magamat
 6 IV   |             super eo” hozni, hogy mi itthon akarunk maradni.~És mikor
 7 V    |           alvásra; most aztán, hogy „itthon” érzi magát, ahová nem kísérheti
 8 VI   |            nekem unum et idem. Nekem itthon tartozol lenni és a leckédet
 9 VIII |            hogy az esteli tíz óra őt itthon ne találja, mert akkor elfogják.~
10 VIII |            De kérem, az esti tíz óra itthon ne találja a – kedves rokont.~
11 X    |          válságos időben egyik sincs itthon a háznál? Hisz az ilyen
12 X    |              be mindig az ablakon.~– Itthon van – mondá ismét leszállva –,
13 XIII | mennyországba jutni, akkor én inkább itthon maradok.”~– De hát mi ez
14 XIII |        fiatalságra; akkor ébredezett itthon is valami, amit most már
15 XVIII|       nagyvárosi gavallér még inkább itthon találhatja magát.~Ezalatt
16 XIX  |            volna nekem az? Maradjunk itthon! – Majd lesz még rá idő.~
17 XIX  |              töltve, addig nem lehet itthon az öröm ennél a háznál.
18 XXI  |          Magukat kergették, hogy már itthon vannak! Most ugyan ebéddel
19 XXI  |          enni, mikor maguk nincsenek itthon; s még vendéget is hoztak.
20 XXIV |            végrendelet által, melyet itthon tartok magamnál, s melyben
21 XXXII|             azóta, hogy Loránd ismét itthon van!~Milyen öreg emberek