Fezejet

 1 I    |          hogy egyedül ne menjek haza. Mikor ráért, nekem játékszereket
 2 I    |      madártojást hoz nekem majd haza!~– Óh, én is elmegyek veled!~–
 3 I    |         a kertek alatt kerülnek haza; én így egyenesen magamban
 4 I    |         Hírt, becsületet hozott haza magával. Dicsőségem, örömöm!”
 5 III  |        Így vesztett el bennem a haza tán egy tósztmondó celebritást.~–
 6 VI   |           Nem kell.~– Eredj hát haza, mert sötét lesz.~– Nem
 7 VII  | megnyílt, az volt a neve, hogy „haza”.~Csodálatos azt hallgatni,
 8 VII  |    hallgatni, hogy mit beszél a haza!~Eddig fogalmam sem volt
 9 VIII |     Dezső, most már te is eredj haza – monda Loránd, öccse kezét
10 VIII |       Dezső szomorúan kullogott haza.~Loránd magára maradt.~Magára?
11 X    |   urambátyámmal.~– Még nem jött haza a kaszinóból – válaszolt
12 X    |         kissé.~– S mikor jönnek haza?~– Az udvari tanácsos úr
13 X    |   keresztül egyedül bocsásson-e haza vagy magával vigyen mérföldnyi
14 XIII |        már, hogy szinte vágytam haza a falusi kántor társaságába,
15 XIV  |      mely szerelem mézét hordja haza a zúgó, rajzó szívbe.~Vehette
16 XIX  |         házát elhagytam, szülői haza akarták őt is vinni; s akkor
17 XXI  |        fogok most veletek menni haza.~– Hát mit csinálsz? – kérdé
18 XXIII|      Szolnokra.~És onnan azután haza.~Óh, az az édes otthon!
19 XXIV |   közepette. A két ostromló rég haza is érkezett már, míg a lángoló
20 XXXI |          Nem. Ő viszi halottját haza a jószágára. Az orvost felkértem
21 XXXI |         ólomkoporsóval, s vitte haza halott menyasszonyát.~A