Fezejet

 1 I     |      térünk-e még vissza.~Az idő egyre borongós volt, csak naplement
 2 I     |     elboríthassa az eget; a szél egyre fújt. Én azt mondtam bátyámnak,
 3 I     |      házsor kezdődik.~Bátyám itt egyre óvatosabban kezde körültekintgetni,
 4 I     |         a munkát nézte.~A szénát egyre hányták, a nagy szél a folyosóig
 5 IV    |   lábaival rugdalta a földet, és egyre kacagott.~Az ifjú tisztviselő
 6 VII   |    találnak rá Lorándra.~Erre az egyre voltam készen.~Végre, hosszú
 7 X     |        gondjaira bízták.~A kocsi egyre nehezebben haladt: tán hegynek
 8 XI    |        Bálnokházy e beszéd alatt egyre engemet nézett, s nézésében
 9 XIII  |        és elszaladt.~Topándy még egyre rázta a fejét. Nagy sor
10 XV    |    henteregve a földön, kacagott egyre, mint akinek sikerült társnéját
11 XVI   |          csupán csak még arra az egyre van szükség, hogy az egyetlen
12 XVII  |        Igen?~– Hanem ön itt csak egyre mondogatja nekem a sok „
13 XX    |  mennyire örül találkozásunknak.~Egyre talányosabb lett előttem
14 XX    | palackokkal.~Azután a paroxizmus egyre fokozatosan halad fölfelé.
15 XXI   | megérkezte veré fel őket.~– Most egyre kérlek, Cipra, ha engemet
16 XXII  |          megérteni. Topándy arca egyre meghatottabb lett, elkomolyult,
17 XXVIII|         Cipra segélyére.~A leány egyre küzdött a rablóval, visszatartva
18 XXIX  |         kastély kertje felől, de egyre közelít, s az üvöltő hanggal
19 XXIX  |       pokolra menőnek?~A rémalak egyre zörgetett az ajtón, s nyavalyogva
20 XXXI  |          szemei elborultak, arca egyre viaszsárgább lett.~Még egyszer
21 XXXII |     mindig rosszabb napokat hoz.~Egyre szállunk alább-alább, hitben,