Fezejet

 1 III |              III. Az én nagyságos urambátyám~Ebédre az udvari tanácsos
 2 III |        jöttek elénk. A szemköztin urambátyám, az udvari tanácsos, dolgozószobájából,
 3 III |        haha! – nevetett jókedvűen urambátyám (nekem a velőmön hasogatott
 4 III |         feledé.~Azonban nagyságos urambátyám rögtön sietett, egy hódoló
 5 IV  |     szólítá meg útitársát:~– Hát, urambátyám, az a nagyságos asszony
 6 IV  |        mért nem mondta ezt nékem, urambátyám?~– Hát nem kérdezte tőlem,
 7 IV  |           feküdt hanyatt nevetni, urambátyám?~– Ezért hát, uramöcsém.~
 8 IV  | feleségemnek meg ne mondja aztán, urambátyám, hogy a cigányleány megcsókolt.~
 9 X   |         elmegyek Bálnokházyhoz. Ő urambátyám, rokonunk, bennünket igen
10 X   |           Meg akarja várni?~– Míg urambátyám visszatér.~– Akkor velünk
11 X   |       Hallottam a léptekről, hogy urambátyám érkezett meg. Oly méltóságos
12 X   |       mondám, és otthagytam őket.~Urambátyám dolgozószobája a folyosó
13 X   |      kisöcsém, mi kell? – kérdezé urambátyám azon a vidám, enyelgő hangon,
14 X   |    mellemen, válaszolék:~– Kedves urambátyám, Loránd elhagyott bennünket.~–
15 X   |        Loránd megszökött? – monda urambátyám, hidegvérrel csombókolva
16 XI  |        van Loránd fiam?~Nagyságos urambátyám hátraszegte az állát magas
17 XVII|      sokáig terhére lenni, kedves urambátyám. Szállva itt vagyok a szomszédban,
18 XVII|           Igen?~– Remélem, kedves urambátyám, nem fogja tőlem megtagadni
19 XXXI|        engemet becsukni?~– Amikor urambátyám parancsolja.~– Hát nem vinne
20 XXXI|       uramöcsém?~– Igen szívesen, urambátyám.~– Hány esztendőre ítéltek?~–