Fezejet

 1 I     |        a szóra Loránd egyszerre magához szorított, ölébe ragadt,
 2 I     |         nem virrasztott.~Bátyám magához ölelte fejemet, s úgy álltunk
 3 II    |     csomagolva, bizonyítványait magához vette-e. Mindezen én inkább
 4 II    |         gallérjánál fogva húzza magához, hanem odafutott nagyanyám
 5 II    |         sincs úgy nevelve, hogy magához méltatlan helyre kívánkozzék
 6 IV    |         istentelen házánál vesz magához, ellopva az étvágyat az
 7 IV    |      tárgy, mely a mennyköveket magához vonta.~A szolgabíró visszaült
 8 V     |    Amint a partra kiért, farkát magához húzta, serényét felborzolta,
 9 X     |        arcán; hanem azután csak magához tért megint Mócli; folytatta
10 X     |          Loránd meg volt hatva. Magához szorított.~– De hát mit
11 XI    |       vissza, nagyot sóhajtott, magához jönni látszott, s nyugodt
12 XI    |  kocsiban, anyám szenvedélyesen magához ölelt, és csókjaival elhalmozott.~
13 XI    |      nem mutatom, amelyben őket magához hívja, őt sem maguk fölkeresni,
14 XI    | Szemeivel szinte vonni látszott magához. Én odamentem hozzá, és
15 XIX   |     évet, s bocsásson bennünket magához.~Erre aztán Loránd ezt a
16 XX    |       aztán Loránd, s odahúzott magához, megölelt. – Ne haragudjunk
17 XXII  |          oly gyöngéden szorítva magához Ciprát, hogy Dezsőre nézve
18 XXV   |        feleségemet is odaviheti magához, s aztán egy nap ez lesz
19 XXVIII|     Hanem Loránd nem ereszté őt magához oly közel, hogy derekát
20 XXX   |    boldog általa, – fölemeli őt magához, – nem szégyenli nyomorú