Fezejet

 1 II   |      megcsókoljon, én nem tudom, hova leszek ijedtemben.~Azt pedig
 2 II   |         hogy egy perec hiányzik. Hova lett? Ebből inkvizíció lesz:
 3 II   |     ember.~Én nem értettem, hogy hova céloz vele, azaz hogy nem
 4 III  |         amilyeneket csak tudtam. Hova gondol? Én az udvari tanácsos
 5 X    |        Óh, nem mészároslegények. Hova gondol?~– No, mert a múlt
 6 X    |             No, ha elvittem, hát hova vittem? A bálba vittem.~–
 7 X    |      nagyanyánknak meg ne mondd, hova lettem.~– Sohasem? – kérdezém
 8 X    |       nagyanyám előtt kimondani, hova lett legkedvesebb fiuk!~
 9 XI   |     nagyanyádnak meg nem mondod: hova lett. Másnak nem tiltotta
10 XII  |        eladott gyapjúnak az ára. Hova lett a többi?~– Hát gyere
11 XVI  |     világ elől.~– Hát az az ifjú hova lett? Nincs vele többé?~–
12 XVIII|     férfitivornyákban; ki tudja, hova jutsz még? Loránd pedig –
13 XX   | nyomorultat az ajtón; nem tudom, hova esett; s aztán visszafordultam,
14 XXI  |         lesz. De megmondod, hogy hova szököl?~– Haha! Nemcsak
15 XXI  |          Nemcsak megmondom, hogy hova szököm, sőt téged is magammal
16 XXII |          gyermekkori eszményképe hova tűnt el. Más kép foglalta
17 XXII |   ügyvédjükre várakozóknak, hogy hova tetted az emberüket. Ha
18 XXII |     könnyezesz? – kérdé Dezső.~– Hova gondolsz? A homlokom törülgetem.
19 XXIX |        hűvösre, majd kikérdezik, hova tetted a többit. Akár derül
20 XXIX |      lavinát, és nincs ideje már hova menekülni előle.~