Fezejet

 1 II   |      bennünket Fromm táti.~Így fogom híni ezután, mint megszoktam,
 2 II   | felfogadtam magamban, hogy nem fogom őt többé pisze ördögnek
 3 III  |  kétszersültet sütni! Soha nem fogom e gyanút magamról lemoshatni!~
 4 III  |      férfiú lesz! Préklárummal fogom az ügyvédi vizsgát letenni;
 5 III  |   megcsorbítására; ragyogtatni fogom talentumaimat; írok dicsőítő
 6 VII  |       akkor nem is tudom, hogy fogom Melanie húgomat megközelíthetni.~
 7 VII  |     úgy kell hinnem. Azért nem fogom megnevezni a leíratás megbízóját,
 8 X    |     titoktartást. Tíz évig nem fogom anyám és nagyanyám előtt
 9 XI   |  szemembe, és azt mondá:~– Ott fogom azt őrizni, ahol a magamét.~
10 XIII |     jött hozzám, s azt mondá: „Fogom a fülét annak, ki bennünket
11 XVII |     viszem. Majd később vissza fogom őt hozni újra, s itt hagyom
12 XXI  |         Én Tátray Bálintot meg fogom könnyezni mint halottamat,
13 XXI  |   kezembe veszem.~És én mégsem fogom őt soha gyűlölhetni! Szívembe
14 XXI  |     kérdezd meg, mi bajom, meg fogom vallani. De „az” a halovány
15 XXIV |       tán, hogy én mindezt meg fogom írni valamely divatlapnak,
16 XXV  |       fogva. Krakk, krakk: így fogom összeropogtatni a nyakát
17 XXVI | Mégpedig furcsa tréfának. Hogy fogom majd az utcát seperni, hahaha!~–
18 XXVI |       míg őt anyámtól ismét el fogom hozni.~– Nagyon köszönöm,
19 XXVII|        szemük közé nézni! Hogy fogom a fogaimat vicsorgatni rájuk,
20 XXIX |        De isz én ugyan meg nem fogom! – pattogott Borcsa asszony.~–