Fezejet

 1 II   |      Fánny követelő arccal lépett eléje, egyik kezét csípejére tette,
 2 II   |  Lorándnak a válaszolást, sietett eléje vágni:~– Hiszen, igazgató
 3 IV   |           fehér konyhakötény volt eléje kötve, azon alul egy másik
 4 V    |         táncoló lángocskák jönnek eléje, egész csapattal, mik fűről
 5 IX   |       végzetes sorshúzás kiszabta eléje: tíz évig tart az élet;
 6 XII  |   egyszerre felugrott, odaszökött eléje, elfogta Loránd karját,
 7 XIII |         állva várta az érkezőt, s eléje sietve, lesegíté a fiatal
 8 XIII |        szólt Loránd kezét nyújtva eléje. – „Húgom?” – no, látja,
 9 XIII |    egészen új átalakulásának ment eléje, s a régi és az új kor ellentétekben
10 XIV  |    feltalált maga a verandára: az eléje jövő Topándyval már az ajtóban
11 XV   | szégyenkedik előtte; de én vágyom eléje! Engem tanítson imádságra!~–
12 XV   |          a dolgot. Azután odaállt eléje, hátratette a két kezét,
13 XVIII|       évforduló előtt van, jöjjön eléje Szolnokig, s ott a vendéglőben
14 XVIII|        belépett szobájába. Loránd eléje ment, Topándy megölelte,
15 XVIII|     bátyja kívánatának? Csakugyan eléje sietett egy nappal hamarább,
16 XIX  |        tárgyban. Lorándnak írtam, eléje terjesztve, hogy bizony
17 XX   |          arra kér, hogy ne menjek eléje Lankadombra, hanem inkább
18 XX   |      hajdú odatette mind a kettőt eléje.~– De meg vannak-e igazán
19 XXII |            Mikor Sárvölgyi került eléje:~– No, a nagyságos úr megint
20 XXX  |    Topándy felugrott helyéről, és eléje ment.~Cipra jól hallá, mit