Fezejet

501 XXV   |             félholdat tart a kezében, ez az Áronffy-címer; a másikon
502 XXV   |              búzakalásszal a lábában, ez a főbíró címere; a harmadik
503 XXV   |         amiből egy egyszarvú jön elő, ez a Nyárády-címer, a negyedik
504 XXV   |            egy korona, kardos kézzel, ez az esküdt címere. Az ötödik
505 XXV   |           kell lenni, Topándy címere; ez áll egy koronás kígyóból.~
506 XXV   |          felejtem el. – S minek neked ez a levél?~– Azt is megmagyarázom
507 XXV   |               látni, amit rád bíztam. Ez a levél Topándy újabb végrendelete.
508 XXV   |           vagy te!~– Ha tehát mármost ez az ötpecsétes levél az én
509 XXVI  |            szolgálatomat az úrnak.”~– Ez idézés?~– Láthatod a jónapkívánásról.
510 XXVI  |          küldök egy süldőmalacot. Már ez ellen, öcsém, nem lehet
511 XXVI  |           öcsém, nem lehet rugódozni. Ez olyan, mint a hideg fördő:
512 XXVI  |           búsult rajta, mint magam.~– Ez sem ok arra, hogy nőül vedd.~–
513 XXVI  |   Nagylelkűség! Liberális fitogtatás. Ez sem ok arra, hogy nőül vedd
514 XXVI  |         eredetiség érdeme sem a tied. Ez mind nem ok arra, hogy nőül
515 XXVI  |           színezetnek adott helyet.~– Ez már más szó. Ez, csupán
516 XXVI  |             helyet.~– Ez már más szó. Ez, csupán ez az egy ok lehet
517 XXVI  |               már más szó. Ez, csupán ez az egy ok lehet rá, hogy
518 XXVI  |              mint apámat szerettem.~– Ez nehéz mondás.~– De ha azt
519 XXVI  |             nyújtá Lorándnak.~– Lásd, ez jól van mondva.~– De efelől
520 XXVII |        közelgő üdvösségem előérzete-e ez? Mi bánt, mi borzaszt, mi
521 XXVII |             Nem is sejtette azt, hogy ez az érzés, ez a felmagasztulás:
522 XXVII |       sejtette azt, hogy ez az érzés, ez a felmagasztulás: ez az
523 XXVII |           érzés, ez a felmagasztulás: ez az ima; – nem a szó, nem
524 XXVII |           Értették már, hogy mit tesz ez.~Ki-ki leveté ködmenét,
525 XXVII |            valami kóbor cigányasszony ez éjjel jól megvendégelte
526 XXVII |         küldött le szívére. Talán, ha ez álmot végigaludhatta volna,
527 XXVII |                Olyan sokszor mondják: ez meg amaz asszony mit adott
528 XXVII |           hiszen csak egy percig tart ez!~A fű szép lágy, szép harmatos
529 XXVIII|            egy hajból font lánc volt: ez útjában állt Loránd mentő
530 XXVIII|               előny. Azért most neked ez a feladatod: Vedd a dupládat,
531 XXVIII|          kínálkozó hely volt számára. Ez csak tíz lépésnyire van
532 XXVIII|               dacára is az ostromban. Ez a támadt résen bedugva fegyvere
533 XXVIII|           ajtófél kitörésében fáradt. Ez volt a Vasgyúró.~Az udvar
534 XXVIII|           egész csoport futni fog, ha ez elesett.~Mennyi lélekerő
535 XXVIII|            lövöldözésre való pillanat ez már, hanem összerohanásra,
536 XXVIII|            hogy tetszik a tánc, úrfi? Ez lesz most a selyemtánc!
537 XXVIII|          rajta, átveté a feje fölött.~Ez akrobatai remeklés oly erőfeszítésébe
538 XXIX  |            borravalót is, malacot is.~Ez a bőkezű nagylelkűség pedig
539 XXIX  |              a kegyes úr. – Már őneki ez a szokása. Gyere el estére,
540 XXIX  |                  Micsoda csúnya lárma ez egy malac miatt!~– Meg ne
541 XXIX  |               hallatára Kólya uram. – Ez nagy sor. Aztán ki lophatta
542 XXIX  |            rontott.~– Ott van! Az az! Ez volt az én malacom!~– Tied
543 XXIX  |             véleményben volt, hogy ha ez a malac csakugyan Borcsa
544 XXIX  |             várta a szörnyeket, miket ez éjszaka szülni fog. Csendes,
545 XXIX  |               közel kertek bokraiban, ez édes, ábrándos dalnokai
546 XXIX  |                De milyen hosszan tart ez!~Amíg el tudnak bánni ezzel
547 XXIX  |              rögtön rá következik.~Mi ez? Künn a szabadban verekednének
548 XXIX  |            rázta minden tagját.~Miért ez a nagy csendesség odakünn?~
549 XXIX  |              fehér marad utána. Lélek ez?~A rém ordítva rohan Sárvölgyi
550 XXIX  |              képeihez tevé hasonlóvá.~Ez Kandúr hangja! Ez Kandúr
551 XXIX  |          hasonlóvá.~Ez Kandúr hangja! Ez Kandúr alakja! De ily fehéren!~
552 XXIX  |              fehéren!~Mezítelen lelke ez talán egy pokolra menőnek?~
553 XXIX  |           halálzsibbadás állta el.~Ha ez a rémalak nem „lélek”, úgy
554 XXIX  |             mentül elébb azzá legyen.~Ez mindent elárul. Ez a végveszedelem.
555 XXIX  |            legyen.~Ez mindent elárul. Ez a végveszedelem. Énnek nem
556 XXX   |          megszabadítsa. Nem érdemli-e ez a szív, hogy utolsó kívánsága
557 XXX   |                ámen”? Óh, milyen szép ez mind! – Harmadszor aztán
558 XXX   |         áttört lyukakon.~– Naplemente ez? – suttogá a leány.~– Nem,
559 XXX   |               Óh, milyen boldog érzés ez!~Azon érzés, hogy az imának
560 XXX   |               útban kaptam az orvost. Ez is jót jelent.~Cipra mosolygott
561 XXX   |               Cipra azt gondolá, hogy ez is őérte történik.~Hiszen
562 XXX   |        kertben?”~Mit fog ő felelhetni ez iszonyú kérdésekre?~Hazugságokkal
563 XXX   |             milyen jól esett Ciprának ez a magyarázat. Még jobban
564 XXX   |    kisasszonytól – szólt Daruszegi. – Ez ügy különben is be van már
565 XXX   |        asszonyságok azt állíták, hogy ez a terem rendesen zárva szokott
566 XXX   |          vétett e másik ellen valaha, ez a másik bocsássa meg azt
567 XXX   |               áldás, akiket szeretek. Ez ifjú itt tegnap megkérte
568 XXX   |         kebléhez a leány kezét, midőn ez azzal vádolta őt, hogy tréfát
569 XXX   |                 Most mondja már, tied ez az egész szép világ, mikor
570 XXX   |              azt óhajtom, hogy legyen ez mindkettőnk boldogsága.
571 XXX   |             leányt, akit szeretek, én ez átok hozományával is nőül
572 XXX   |         tudott már szólni, nem sírni: ez több volt, mint amennyit
573 XXXI  |            ott eltemetni.~Teljesüljön ez a kívánsága!~Ez szomorú
574 XXXI  |           Teljesüljön ez a kívánsága!~Ez szomorú meglepetés lesz
575 XXXI  |             Odaadom Ciprának kölcsön. Ez az ő kiházasítási pompája.~
576 XXXI  |              üdvözlé, bizonyítá, hogy ez az utolsó.~Azontúl keze
577 XXXI  |             tették azt! Ünnepnap volt ez a levél a háznál.~A falusi
578 XXXI  |          életének napos oldalát. Most ez elrakott leveleket újra
579 XXXI  |              elolvasák: a két anyának ez tanulmánya lett. Amit néhol
580 XXXI  |            volt elrejtve a koporsó. – Ez a nép nagyon babonás: azt
581 XXXII |               a rém állt előtte, hogy ez úton elébb-utóbb mégiscsak
582 XXXII |             már, nem bántották.~Olyan ez a csatatéri zengő méh, mint