Fezejet

 1 I    |        Tegnap este még velünk beszélt, még megölelt, megcsókolt;
 2 I    |      nem tudom mondani, miket beszélt ott magánkívül!~Sírt, könyörgött,
 3 I    |       s ezentúl oly nyugodtan beszélt folyvást, mintha csak egy
 4 II   |      alig fértünk el benne, s beszélt hozzám azon az ismeretlen
 5 II   |     Én nem értettem, hogy mit beszélt; de erősen gyanítom, hogy
 6 II   |   Nagyanyám sajnálkozó hangon beszélt róla, Fromm papa ellenben
 7 II   |    Kezébe vette a gyertyát, s beszélt, hogy csak menjek utána,
 8 II   |  szörnyű sötétségben.~Eleinte beszélt, úgy biztatott, azután dalolni
 9 II   |        széles mellel, s mikor beszélt, nem kímélte a hangot, mintha
10 X    |        az öreg Mártonnak! Hát beszélt ki valaha valamit az öreg
11 XIII |    vitte át a beszédet, s nem beszélt Lorándnak Cipráról többet.~
12 XIII |   beszélni ezt el. Nem is úgy beszélt, mintha csak Lorándhoz szólna
13 XV   |     szórakozottabb volt, alig beszélt velük valamit; ha Cipra
14 XVI  | menyasszony.~Loránd még aznap beszélt afelől Topándyval, hogy
15 XVIII|    hiány.~Topándy menyegzőről beszélt, Loránd pedig a pisztolyról.~–
16 XVIII|    ifjú dandy oly könnyelműen beszélt Melanie-ról, s még ócsárolta
17 XX   |      most sem tudom, ki miről beszélt benne. Annyit tudok, hogy
18 XXII |     arcot nézni, míg testvére beszélt.~A néma düh, mely Bálnokházyné
19 XXVI |        mikor a bíró leányával beszélt a kerítésen: annak se ártana
20 XXXII|     Meghalok bele.~Még reggel beszélt róla, hogy méheire orvméhek