Fezejet

 1 I    |      évesnél. Nagyanyánk, apám anyja, szintén ott lakott velünk,
 2 I    |  tizenegy éves volt már, mikor anyja észrevevé, hogy nem tud
 3 I    |     éves gyermek oly nagyot? – Anyja azt hitte, hogy meg kell
 4 I    |        nem bírta elhinni, hogy anyja haragszik; ekkor aztán az
 5 I    |   ekkor aztán az történt, hogy anyja arcul találta legyinteni. –
 6 I    |       Hány gyermeket megver az anyja, és másnap újra keblére
 7 II   |         mint én, hogy fogadott anyja gallérjánál fogva húzza
 8 VI   |    barátja volt Bálnokházynak; anyja valaha a bécsi operaszínháznál
 9 IX   |        gyereket.~– Ki szól itt anyja házáról? Önnek messze kell
10 X    |  tudott, midőn tudta már, hogy anyja megszökött, az örökkévalóságig
11 XIV  |         Volna ugyan még valami anyja is, hanem annak a társaságát
12 XVII |     végzetes tíz év is letelt.~Anyja és nagyanyja bizonyosan
13 XVII | gondoltál-e néha reám?~Melanie anyja fülébe súgott:~– Majd ha
14 XVII |        a leány nem tett, hanem anyja karjába fogózott. Így haladtak
15 XXII |       és visszatér. Melanie és anyja selyembe voltak öltözve;
16 XXII |   házaknál bujdokolni, kerülve anyja ölelését. Nem jutott neki
17 XXIII|        ez indítvány mind Dezső anyja, mind Fánny részéről legélénkebb
18 XXIV |       nem kérdi, ki volt apja, anyja, mit hozott magával, őérte
19 XXX  |      érteni szívének becsét, – anyja imái közé ajánlja nevét,
20 XXX  |     imái közé ajánlja nevét, s anyja átkai között is kész megtartani