Fezejet

 1 I   |               volt ez rám nézve, hogy szinte reszkettem bele az örömtől.~
 2 II  |             volt az igazgatótanárnak. Szinte tartok tőle, hogy azt a
 3 II  |         vékony, mézédes hanggal, hogy szinte könyörgésnek lehetett venni
 4 II  |             volt elégedve az alkuval. Szinte olcsónak találta a tanítást.~–
 5 III |            mely úri bőséget hirdet, – szinte csak olyan paróka, mint
 6 IV  |          kifeszített sátort képeztek, szinte föltárták titkukat; a fiatal
 7 V   |        megcsókolva lova fejét, mit az szinte viszonozni látszott.~A mén
 8 VII |        kérdéseinkre.~Ez a biztató szó szinte eltántorított. Olyan édesdeden
 9 VII |           édesdeden volt mondva, hogy szinte hinni kezdtem benne.~Azonban
10 VIII|              még egyebekre is, amiket szinte öntől hallottam.~– Igen,
11 X   |        virágos kelméjű hálókabátot.~– Szinte tetszik tudni? – kérdezém
12 XI  |             olyan halovány.~Szemeivel szinte vonni látszott magához.
13 XIII|               homéri hahotára fakadt. Szinte elfulladt bele.~– Hiszen,
14 XIII| világismeretet belém vertek már, hogy szinte vágytam haza a falusi kántor
15 XVI |        lepattanhatna onnan!~Pedig már szinte két év elmúlt azóta, hogy
16 XX  |                kezemet megfogta, hogy szinte megzavart vele.~– Te Áronffy
17 XXIX|            úgyhogy a két szemfeketéje szinte eltűnt szempillái alatt. –
18 XXIX|          annak belsejébe volt rejtve, szinte Sárvölgyi házától kellett
19 XXX |             felelhetek helyette, mert szinte elejétől fogva jelen voltam –