Fezejet

 1 II   |      megsúghatnám, hogy most is szeretem; – pedig ő talán vár arra.
 2 III  |         hogy én Lorándot jobban szeretem –, mint ő saját magát.~Egyébiránt
 3 IV   |        üldöz, nagyon tisztelem, szeretem. Óhajtanám, hogy megtérne.
 4 VII  |         rá nyugodtan.~– No, azt szeretem, hogy mindjárt bevallottad,
 5 VIII |         én készen vagyok.~– Ezt szeretem.~– Hanem azt tudod, hogy
 6 IX   |   minden derült napja.~Óh, mint szeretem én a tavaszt, óh, mint szeretem
 7 IX   | szeretem én a tavaszt, óh, mint szeretem én a fiatalságot!~Amabban
 8 XIII |       hogy tud hozzá.~– No, azt szeretem – szólt Topándy. – Hozzám
 9 XIII | szekérre, mindannyia megfutott. Szeretem, hogy te még itt állsz.
10 XVIII|       lettél, velem együtt: ezt szeretem. Az asszony csak asszony.
11 XX   |        Én a mulató embereket is szeretem.~Késő este volt már, midőn
12 XXIV |        itt volt akkor. Csak azt szeretem, hogy te nem voltál akkor
13 XXVI |   Ciprát.~– De elveszem, – mert szeretem…~Erre aztán Topándy arca
14 XXVI |         mindig tudtam azt, hogy szeretem őt, mint egy jó testvért.
15 XXVI |     látok, amilyen valóban, ezt szeretem most, mint egy hű, szerelemért
16 XXVI |         fiát.~– És én őt jobban szeretem, mint apámat szerettem.~–
17 XXX  |        levele, mint az, hogy én szeretem.~Szerelmünk eddig csak fájdalmat
18 XXX  |       is nőül venném őt: – mert szeretem.~…Isten legyen szíveink
19 XXXI |       mihelyt ő azt mondja: „én szeretem”.~Bizony nagyon jól történt,