Fezejet

 1 II    |      rólam ezt a szégyent.~Minden percben azt vártam, hogy az a kis
 2 III   |         veték Melanie arcára, s e percben oly leverő büszkeséggel
 3 III   |     pékleány ismerőse, aki minden percben a nyakába ugrik, amikor
 4 VIII  |           attól félt, hogy minden percben jöhetnek érte, akik elfogják.
 5 XI    |          ideges rohamait, éppen e percben, mely minden emléket fölidéz
 6 XI    | Alattomoskodtam. Arra gondoltam e percben, hogy ha Fánny gyermekes
 7 XII   |          fekete szemöldökkel.~Egy percben pedig úgy tetszett Lorándnak,
 8 XII   |           szóra dühösen a nő, s e percben olyan lett az arca összevont
 9 XV    |     nyugtatá, és imádkozott.~És e percben a megdicsőülés sugárzott
10 XVI   |       szoktak feledkezni.~Abban a percben kipattant kezéből a gyűrű,
11 XX    |       arra a szóra, amivel a múlt percben Fánny titkunkat elárulá: „
12 XXI   |         kéznyomás érinté vállát e percben.~Zavarodtan tekinte föl.
13 XXII  |        homloka körül olyan volt e percben, mint egy szép Medúza-fő,
14 XXV   |     kiverje a szobájából. Abban a percben az, mint a párduc, egy szökéssel
15 XXVIII|           kezével a kést.~Ebben a percben ott termett mellette Loránd.~
16 XXVIII|         keresztvasat.~Már a másik percben hangzott a rablók erőszakos
17 XXVIII|        jól tevé, mert a következő percben Kandúr kettős lövései hangzottak
18 XXIX  |     levelet megtalálják!~És már e percben mindén el van árulva!~A
19 XXX   |         le nem vettél fejemről, e percben össze ne szorítsd.~Foglald