Fezejet

 1 VI   |      azután meg Loránd és Gyáli Pepi.~Ez a Gyáli Pepi bécsi udvari
 2 VI   |       és Gyáli Pepi.~Ez a Gyáli Pepi bécsi udvari ágens fia volt,
 3 VI   |         később tudtam meg.~Ez a Pepi igen szép fiú volt „en miniature”,
 4 VI   |        szobájába a földszintre, Pepi is velünk jött.~Azt gondoltam,
 5 VI   |   kedves fiú ez a Dezső – szólt Pepi. – Meglásd, Loránd, ezzel
 6 VI   |         erős lesz! – gúnyolódék Pepi. – Vedd el tőle, Loránd,
 7 VI   |         még étvágyad? – kérdezé Pepi csúfondárosan.~– Éppen elég
 8 VI   | bátyámat meg tudtam nevettetni.~Pepi pedig ellenkezőleg most
 9 VI   |          Ugyan! A gyerek előtt…~Pepi nem hagyta magát rendre
10 VI   |  mehetek. Sok tanulnivalóm van.~Pepi nagyot nevetett.~– Jól van,
11 VIII |      várt; legelöl is nem Gyáli Pepi nyitott be hozzá, hanem
12 VIII |    gyalázat annak lenni. Nemde, Pepi – barátom?~Gyáli Pepi még
13 VIII |    Nemde, Pepi – barátom?~Gyáli Pepi még akkor azt hitte, hogy
14 VIII |        tante hírére felkacagott Pepi, s aztán szörnyűködni kezdett.~–
15 VIII |         ezt a sorshúzást.~Gyáli Pepi pedig vette kalapját, s
16 XVIII|     Dezső, hanem – Gyáli.~Gyáli Pepi most sem volt magasabb,
17 XVIII|         kedves ember ez a Gyáli Pepi! Igazán szeretetreméltó
18 XX   |        Annyit tudok, hogy Gyáli Pepi egypárszor belém akart kötni,
19 XX   |     jobbról én, mellettem Gyáli Pepi.~– No, öreg, ma te is velünk